Nyelvelő

A giliszta szláv eredetű állatnév, elsődleges jelentése hengeres testű, gyűrűs féreg. Ezen kívül bélférget is jelent. Pejoratív értelemben az állat alakjából kiindulva vékony testalkatú, sovány embert is nevezünk gilisztának.
Hasonló az előzőhöz a hernyó, amely valószínűleg származékszó, és a vés, rovátkol jelentésű alapszó származéka. A hernyó rovátkolt, csíkos volta alapján válhatott a lárva jelölőjévé. Azonosságon alapuló névátvitellel kialakult a másodlagos jelentése is már a XVI. században: bor, savanyúság felületén képződő penész, hártya. A lárva alakját figyelve könnyen érthető az is, milyen emberre értik sokan ezt a szót. Ha már a „csúszómászókról” ejtettünk pár szót, akkor most legyen egy nagyobb ezek közül, illetve ez esetben már hüllőről beszélünk. A kígyó alapszava ősi örökség az uráli korból. Az ó kicsinyítő képző valószínűleg akkor járult a szóhoz, amikor már voltak vegyes hangrendű szavaink. Jelentése hosszú testű, végtag nélküli hüllő, de jelent a kígyó testéhez hasonló tárgyat, vagy dolgot is. Pejoratív értelemben álnok, rosszindulatú személy a jelentése. Ennek alapja részben a kígyó veszedelmes volta, részben a Bibliában szereplő paradicsomi kígyó legendája lehet.
A kakas szláv eredetű. A tyúk hímjét jelenti elsődlegesen, ezen kívül több mint egy tucatnyi jelentését ismerjük. Ezek közül pejoratív értelműnek tekinthetjük a következőket: erős, nemileg tevékeny férfi, mérgesen verekedő férfi vagy gyermek, francia ember. Az utóbbi esetben a nép neve etimológiailag azonosították a latin „gallusz”, kakas főnévvel. Az előző két esetben a kakas tulajdonságát figyelembe véve láthatjuk azt, miként alakulhatott ki a pejoratív többletjelentés.
A macskánál kisebb ragadozó állatnak, a görénynek, amely veszélyben förtelmes bűzt bocsát ki magából, ótörök eredetű az elnevezése. Éppen a szag miatt tréfás névátvitellel kialakult egy pejoratív jelentés is, bűzt árasztó ember. Végül egy rágcsáló neve következik, a „hörcsög” szó, melynek jelentése legkorábban varangyos béka, később sündisznó volt. Ezután a borzra használták ezt az elnevezést, majd csak a XVI. századtól jelentette e szó azt a patkány nagyságú, vakmerő, rágcsáló állatot, amely földalatti verembe gyűjti élelmét télire. Egyébként ennek az élőlénynek a természetrajzából könnyen megérhető a szó. A XIX. században már elterjedt pejoratív jelentése: ingerlékeny, indulatos személy, méregzsák.

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!