Huszonötödször az oroszok ellen

A mérkőzés kapcsán révedjünk el egy kicsit a múltban. A két ország válogatottja első ízben 1912-ben találkozott Moszkvában, ahol két nap alatt két meccsen is összemérte tudását. Akkor nagyon megvertük az oroszokat, az első találkozón 9-0-ra, míg a másodikon 12-0-ra nyertünk. Ezt követően hosszú-hosszú ideig nem találkozott egymással a két nemzeti csapat, mert közben nagy változás állt be: a koronás-sasos címert „felcserélték” sarló-kalapácsra, mivel Oroszország megszűnt, és létrejött a Szovjetunió. A szovjet csapattal pedig először csak 1951-ben játszottunk, szintén Moszkvában. A két ország csapatainak mérkőzései  eleinte zömmel döntetlenül végződtek. Ám két alkalommal sajnos nagyon komoly fricskát kaptunk tőlük. A legfájóbb talán az 1986-os, mexikói vébén elszenvedett 6-0-s vereség. A másik szintén világbajnoki meccs, amelyet 1966-ban, Angliában vívtunk egymással, és ahol sajnos szintén kikaptunk tőlük. Ezt követően folytatódott az a tendencia, hogy egy-egy győzelem és vereség mellett zömmel döntetlenül végződtek a találkozók.
A múltbeli merengés kapcsán kértünk emlékeket az Aranycsapat két tagjától, Buzánszky Jenőtől és Grosics Gyulától, majd a későbbi generáció tagjaitól, Albert Flóriántól, Martos Győzőtől és Kiprich Józseftől.
Elsőként a legendás Fekete Párducot, Grosics Gyulát kérdeztük, milyen emlékeket őriz.
– Első alkalommal a helsinki olimpia előtt mérkőztünk meg velük Moszkvában. Nagyon kemény, szikrázó meccsen 1-1-re végeztünk velük. Az volt a helyzet, hogy a mi technikás játékunkat keménységgel és hallatlan fizikális erőállapottal próbálták ellensúlyozni. Ezt követően máskor is álltam a kapuban ellenük, a legemlékezetesebb meccsen 1956-ban, Moszkvában sikerült először legyőzni őket 1-0-ra Czibor Zoli góljával, amely talán egy kicsit előszele volt 56-nak. Tudom, sokan még ma is azt mondják, hogy felsőbb utasításokra nem szabadott ellenük nyernünk. Ez nem igaz. Soha senki a vezetők közül nem parancsolta azt, hogy nem szabad a szovjeteket legyőznünk. Nem is beszélve arról, hogy ha az Aranycsapat tagjainak egy ilyennel előálltak volna, nem hajtottuk volna végre, elég, ha csak Puskás Öcsi szókimondására gondolunk, de az volt az igazság, hogy az ő játékstílusuk nem feküdt nekünk.
Buzánszky Jenő: – Több alkalommal is szerepeltem a szovjetek ellen. Nagyon kemény, szinte vérre menő csatát vívtunk egymással, adtunk is, és kaptunk is. Soha nem felejtem el, volt egy keménykötésű csatáruk, Sztrelcov, aki a meccsen többször is belémszállt úgy, hogy nemegyszer a Népstadion salakpályáján találtam magam, igaz, ő is „felszántotta” azt a későbbiekben. Egyszer úgy lépett oda nekem, hogy nemcsak a bokámat, hanem a cipőmet is úgy eltalálta, hogy szétszakadt. Nem volt nálam tartalékcipő, mert ilyenre nem számítottam, ott ugráltam fél lábon, és kiszóltam a kispadra, fiúk, kinek van egy 42-es csukája. Várhidi Pali kölcsönözte nekem az övét, így végig tudtam játszani a meccset.
– Hosszú-hosszú idő eltelt már, de még mindig kering az a városi legenda, hogy nem szabadott ellenük nyernünk.
– Már sokszor elmondtam, hogy ez nem igaz, sőt  a vezetők mindig arra kértek minket, hogy teljes odaadással, akarattal játsszunk, és próbáljunk nyerni, nehogy az legyen a közvéleményben, hogy nem volt szabad legyőznünk őket. Igaz, erre minket nem is kellett buzdítani, mert magunktól is nyerni szerettünk volna.  Sajnos az én időmben ez nem jött össze.
Albert Flórián: – Sajnos én is azok közé tartozom, akinek sohasem sikerült olyan meccsen szerepelni ellenük, amikor nyertünk. A legfájóbb a számomra az 1966-os, angliai világbajnokság, ahol számos helyzetet kihagyva alulmaradtunk, pedig akkor olyan nagyszerű csapatunk volt, hogy akár a döntőig is elmehettünk volna, hiszen legyőztük közben a brazilokat is. Különben abban az időszakban a szovjeteknek nagyon jó együttesük volt, közülük többükkel együtt szerepeltem a világválogatottban, amikor a brazilokkal mérkőztünk. Ráadásul itthonról társaim is voltak, Farkas Jancsi, Szűcs Lajos és Novák Dezső.
Martos Győző: – Én azon szerencsés emberek közé tartozom, akik több alkalommal is ott lehettek a pályán a szovjetek ellen, és ráadásul egyetlenegy alkalommal sem voltam vesztes csapat tagja. Arra még ma is büszke vagyok, hogy engem tartottak Blohin fékentartójának, hiszen akkoriban ő számított a világ legjobb szélsőjének, és nekem mind a válogatottban, mind pedig ha klubmeccsen találkoztunk, sikerült úgy megfognom, hogy nem tudott „fickándozni”.
Kiprich József, a 70-szeres magyar válogatott csatár is több alkalommal pályára lépett ellenük. Két emléket őriz, az egyik kellemes, a másik viszont olyan fájó, amelyet közel negyed évszázad múltán sem tud feledni. A kellemetlen az 1986-os, a mexikói világbajnokságon elszenvedett katasztrofális 6-0-s vereség, ami pontot tett a Mezey-csapat sikersorozatára, amely a vébéig nagy szerűen
menetelt, és komoly reményekkel utazott Mexikóba. Elmondta, azóta is sokat gondolkodott azon, mi is okozhatta, hogy szinte lebénultak azon a meccsen. Úgy véli, hogy a tengerszint feletti magasság volt a döntő, mert a magyar csapat korábban ilyen magasságon még soha nem focizott. Persze ez is csak egy fikció. A másik, amire viszont örömmel gondol, egy moszkvai mérkőzés, ahol két alkalommal is betalált az orosz hálóba, igaz, ez sem volt elegendő a győzelemhez, mert ez a találkozó is döntetlenül végződött.
Hogy mit hoz majd a 25., arra néhány napot várni kell. Egy biztos, mind a két csapat, mivel barátságos mérkőzésről van szó, látványos játékra törekedhet, ám a papírforma szerint a vendégeknek van nagyobb sanszuk. Ám bízhatunk benne, hogy a magyarok sem fogják „olcsón adni a bőrüket”, mert ez egy presztízstalálkozó ugyanúgy, mint régen, és ebből valószínűleg a szurkolók fognak győztesen kikerülni, mert egy izgalmas meccset láthatnak majd.

 Erwin Koeman bő kerete:
Kapusok: Fülöp Márton (Sunderland), Király Gábor (1860 München)
Védők: Szélesi Zoltán (DVSC-TEVA), Bodnár László (DVSC-TEVA), Gyepes Gábor (Cardiff City), Juhász Roland (RSC Anderlecht), Vanczák Vilmos (FC Sion), Bodor Boldizsár (Roda JC Kerkrade), Horváth Gábor (Videoton FC)
Középpályások: Hajnal Tamás (Borussia Dortmund), Huszti Szabolcs (Zenit Szentpétervár), Dzsudzsák Balázs (PSV Eindhoven), Dárdai Pál (Hertha BSC), Tőzsér Dániel (Racing Genk), Buzsáky Ákos (Queen's Park Rangers)
Támadók: Rudolf Gergely (DVSC-TEVA), Torghelle Sándor (Augsburg 1907), Szalai Ádám (Mainz)

 Az orosz válogatott kerete 
Kapusok: Igor Akinfejev (CSZKA Moszkva), Vlagyimir Gabulov (Dinamo Moszkva)
Védők: Alekszandr Anyukov (Zenit), Alekszej Berezuckij, Vaszilij Berezuckij, Szergej Ignasevics (CSZKA Moszkva), Gyenyisz Kologyin (Dinamo Moszkva), Renat Janbajev (Lokomotiv Moszkva)
Középpályások: Gyinyijar Biljaletgyinov (Everton), Vlagyimir Bisztrov, Igor Gyenyiszov, Konsztantyin Zirjanov (Zenit), Szergej Szemak (Rubin), Igor Szemsov (Dinamo Moszkva), Dmitrij Torbinszkij (Lokomotiv Moszkva)
Csatárok: Andrej Arsavin (Arsenal), Alekszandr Buharov (Rubin), Roman Pavljucsenko (Tottenham), Pavel Pogrebnyak (VfB Stuttgart)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!