Százhúsz méteres lehetne a legmagasabb felhőkarcoló a fővárosban

Így Petra Ceferin, Edouardo Souto de Moura, Tony Fretton, Edouard François, Davide Macullo, Maurizio Bradaschia. A magyar építészetet Nagy Tamás képviselte, aki a fiatal építészek „beavatásáról” beszélt. Itt volt a most 70 éves osztrák Heinz Tesar is, aki a bécsi Duna-sziget magasházai között meghúzódó szerény és mégis (vagy épp’ ezért!) szép modern szakrális épület, egy templom tervezője.
Beleznay Éva, a január végén három év után lemondott budapesti főépítész a VH-nak beszélt tegnap a fővárosi magasházakról, amelyek nem mindig jó európai városszimbólumok. Amúgy Beleznay idején több nagy volumenű fejlesztés indult el, így a Városháza Fórum s a Budapest Szíve program, a Belváros új zöld főutcája, a Duna-parti közraktárépületek fejlesztése a Cettel stb. Ő egyébként a 2006-ban szintúgy lemondott Schneller Istvánt követte a főépítészi poszton; aki „megunta a szélmalomharcot a különböző ingatlanokért küzdő lobbikkal.” Beleznay hasonlóan gondolkodhat, mert a szakmai netes honlapon, az Építészfórumon ezt írta akkor melegében: „Emberből vagyok egy embertelen rendszerben”… A Vasárnapi Híreknek 2008 októberében adott interjújában is felemlegette a merev jogszabályi kereteket, a bürokráciát, amelyek közt nem lehet igazán egységes elvek mentén városfejlesztői alkotó munkát végezni. A konferencia alaptémája kapcsán elmondta: a városképeknek markáns elemei a templom- és egyéb tornyok, kupolák – ezek szimbolikusak, ám nem mindig „odavalók”. A budapesti „felhőkarcolókról” az a véleménye: jó, ha nem egy ingatlanfejlesztő lobbi egyéni, önös érdeke dönt ezekről merő anyagiak alapján, hanem azok minőségileg határoztatnak meg, épülnek fel – külön megadott helyen. Budapesten ez a Csepel-sziget északi csúcsába tervezett negyed. Elmondta: folyik a fővárosi szabályozási kerettervnek és a kapcsolódó szabályzatnak a megújítása és a „magassági kérdés” a budapesti városrendezési keretszabályzat részeként a közgyűlés elé kerül. „120 méterre emelnénk a megengedhető legnagyobb magasságot a Csepel-sziget csücskén, egy csomópontban, amelyet nyílt pályázatban kell megterveztetni. És ami oda épül, annak olyan minőségűnek kell lennie, amit Budapest sziluettjében szívesen látunk a következő évszázadokban is. Én személy szerint – urbanisztikával foglalkozó fővároslakó szakemberként, anyaként – úgy gondolom, Budapest sokkal, de sokkal értékesebb város annál, hogy  csak úgy odapottyintott felhőkarcolókra szüksége legyen; az egész városszövet hagyományai sokkal értékesebbek, erősebbek, mint sokan vélik. A toronyházkérdést azonban ma már összekötik a város versenyképességével, gazdasági erejével: egyfajta szimbólum lett. Akkor pedig valóban kizárólag minőségit, emblematikusat kell építeni! Összhangban a két Duna-parttal, a pestivel és a budaival, egyfajta zöld sétányrendszerrel – fogalmazott. Elmondta azt is: ma a lakótelepi épületek zöme is magasháznak számít, hisz’ 30 méter fölé emelkedik – a mai magassági szint 55 méter, ezt emelné egy transzparens szakmai kör – építészek és ingatlanfejlesztési szakemberek – 120 méterre. Amúgy volt az elképzelés 90 és korlátlan magasság is. Beleznay szerint jó lenne, ha nem néhány nyugat-európai, s hazai kisvárosi példa lenne a rossz példa: sem a bécsiek, sem a pozsonyiak, de a párizsiak sincsenek „odáig” toronyházaikkal, s Gyöngyösön és Pécsett is városképi torzó a magasház… Amúgy a nagyvilág felhőkarcolóinak is alig tizede kiváló, a többi magamutogató „attrakció”, olykor szinte működésképtelen kivagyi épület – lásd Dhubai, Abu-Dhabi néhány épülete. A svédországi Malmőben  viszont a város jelképévé lett a felhőkarcoló…

G.M.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!