Kommentár

Most már  Amerika is „törököt fogott”, miként az Európai Unió immár évek óta. A washingtoni képviselőház külügyi bizottsága egyetlen fős többséggel megszavazta a hajdani, az első világháború éveiben a törökök által elkövetett örmény népirtás elítélését. Amúgy már harmadszor, ám talán éppen most okozva vele a leginkább kiszámíthatatlan politikai következményeket. S korántsem azért, mert Ankara tiltakozásul most is hazahívta jelentéstételre nagykövetét.
Korábban ugyanis ennek a jelképes szavazásnak nem voltak ennyire közvetlen hatásai. Méghozzá éppen a kedvezően alakulni látszó örmény–török kapcsolatokra. Két esztendeje először látogatott török elnök Örményországba, amelynek határát Ankara – a vele szövetséges Azerbajdzsánnal való szolidaritás okán – az örmény–azeri konfliktus óta zárva tartja. A nyitás esélye tehát ez esetben szó szerint is értendő, s a külső beavatkozás nem javítani látszik, hanem csak ront a párbeszéden. Holott az éppen a washingtoni kormányzat bábáskodásával folyik, tavaly októberben több egyezményt is aláírtak Hillary Clinton amerikai külügyminiszter jelenlétében. Az Obama-kormány azonban hiába próbálta lebeszélni az etnikai lobbik által megdolgozott honatyákat, ahhoz nyilván túl közeliek már a novemberi képviselőházi választások. Most legalább, kármentő akcióval, szeretné meggátolni, amint az előd Bush-kormány is tette 2007-ben hasonló bizottsági döntés után, hogy az elítélő határozat a képviselőháznak is napirendjére kerüljön, s az netán meg is szavazza. Ettől hírek szerint történetesen a törökországi örnények rettegnek a leginkább.
Ha meggondoljuk, hogy e népirtás mekkora tabu a török államban (hiszen annak alapítójához, Attatürk vezetéséhez kapcsolódik), s hogy még Nobel-díjas írójukat is perbe fogták e téma szóba hozása okán, akkor fogalmat alkothatunk, mennyire elefántként viselkedtek az amerikai honatyák a kis-ázsiai porcelánboltban. Nemcsak a szépen alakuló örmény–török közeledést zavarva meg, hanem a nagyobb stratégiai elképzeléseket is. Esztendeje Obama új elnökként kereste fel Törökországot, hogy hangsúlyt adjon fontosságának Amerika stratégiájában, s főként annak, hogy e szekuláris muzulmán államnak kellene a hír szerepét betölteni a Nyugat és az iszlám világ között. Azóta viszont szaporodtak az elemzések, hogy Ankara – egyre reménytelenebbnek látva csatlakozását az Európai Unióhoz – inkább kelet felé kezd fordulni, arab kapcsolatait fejlesztve (és akként az eddig kiváló izraeli szálakat lazítva). Most pedig a washingtoni képviselőknek sikerült egy pusztán jelképes, viszont a törököket érzékenyen érintő lépéssel még jobban megzavarni a köröket.

 A.J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!