Személyes, közvetlen, szabad – nem írásból olvasó –, lelkesítő, jól
felépített, viszonylag tömör beszédet tartott. Helyesen foglalta össze
az elmúlt időt jellemző válságokat, a tabuk ledöntésének igényét. Jó
volt a nemzeti modernizációval kapcsolatos állásfoglalása.

Jól emelte ki a párt programjából a legfontosabbakat. Helyesen utalt arra, hogy a botrányok nemcsak az elmúlt nyolc évet jellemezték, bár nem emelt ki az azt megelőző évekből olyan botrányt, ami más párthoz, kormányhoz köthető. Ilyen értelemben csak a szélsőjobboldallal szemben volt konfrontatív. Jól határozta meg a párt feladatait, kiemelve a diszkrimináció elleni harcot, a gyűlölet elleni fellépést és a magánélet szentségét. Sok volt viszont a beszédet megszakító, kissé erőltetett taps.
Hozzátehettem volna még, hogy Mesterházy beszédével lelket kívánt önteni a magyar baloldalba, mint az ezernyolcszáznegyvenkilencben levert szabadságharc utáni időkben Tompa Mihály: A madár fiaihoz c. versében:
„Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök csüggedt madarak?!
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanitottalak?
Vagy ha elmúlt s többé vissza nem jő
A víg ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas, merengő,
Fiaim, csak énekeljetek!”
A magyar baloldaliakban megvan a víg ének és a régi kedv is, amint megvolt a Horthy–Szálasi-rendszer bukott háborúja után Magyarország újjáépítéséhez is, ezért nem lesz a dal fájdalmas, merengő, mert minden korábbi és mostani jobboldali törekvés ellenére tovább énekelnek.
Balogh Lajos, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!