70 éves vidéki nyugdíjas vagyok. Tudom, hogy ez senkit nem érdekel, de
meg fogják érteni, hogy miért írtam le. Tegnap néztem a parlamenti
közvetítést a tévében. Ez volt az utolsó ülés a választások előtt.

Azt gondoltam, hogy szép lesz a búcsúzás, lesznek beszédek és a végén el fogják énekelni a Himnuszt. Nagyot tévedtem. Bajnai miniszterelnöktől megtudtam, hogy ebben a tíz hónapban a legnagyobb eredmény, hogy országunk állva maradt a világméretű gazdasági válságban. Okosan, átgondolva minden szavát, próbált néhány tanácsot adni a következő kabinetnek az adó- és járulékcsökkentéséről meg a bérekre rakódott terhek csökkentéséről, a szociális ellátórendszerről és az oktatás javításáról.
A szélsőjobboldalról azt mondta, hogy szörny áll a kapuk előtt, és fontosnak tartotta, hogy a két demokratikus párt, az MSZP meg a Fidesz együtt lépjenek ebben a fontos kérdésben, mert a mai szélsőjobboldal nagy veszélyt jelent a társadalomra. Bár ne tette volna! Utána következett Navracsics a szokásos fideszes letámadással a kormányfő munkájáról, egy szóval sem említve a szélsőjobbot illető kérdést. Bajnai azt mondta, hogy Orbán Viktor biztosan érti a veszélyt, amit a Jobbik jelent hazánknak, Navracsics majdnem kinevette ezért.
Ha ez az ember nem határolódik el a szélsőjobboldaltól, nem mást jelent számomra, mint hogy egyetért vele. Bajnait tisztelet és köszönet illeti az elmúlt tíz hónap munkájáért. Biztos vagyok abban, hogy a Fidesz is így látja, de ebben a pártban nem szokás más párt képviselőit dicsérni, itt évek óta a lejáratás, a hamis vádak, a hazugság a fő irány.
A tegnapi Navracsics-beszéd alapján csak az a nézetem erősödött, miszerint ezek a 40-45 éves fiatalemberek nem tudják, mit jelent az, hogy nehézség, nem tudják, mit jelent az a szó, hogy háború, forradalom, akik nagyon békés időkben, nagyon fiatalon elérték azt, amit egy egyszerű ember kétkezi munkával nem tudott elérni 40-50 évi munkával sem. Nem tudják, mit jelent az, hogy keményen dolgozni. Ezek politikusok lettek. És mindemellett annyira utálják egymást, annyira megalázzák egymást, hogy emberségesen nem is tudnak búcsút venni egymástól.
Ha szerencsém van, talán még megérek egy olyan magyar parlamentet, ahol egyik képviselő a másiknak megadja a kellő tiszteletet. Ahol nem lesznek Navracsicsok, Cser-Palkovicsok, Gyurcsányok, Hagyók, Szijjártók, Semjének. Mert ami tegnap az Országgyűlésben volt – igazi szánalom. Nem akarnám, hogy a választások után is ez legyen: amikor az ellenzék – az ellenséged, amikor a vak gyűlölet megaláz mindent és mindenkit. Mert a lelkiismeret, a tisztelet, a nagylelkűség, a megbocsátás az emberi kapcsolatok alapjai. Így tanít bennünket a keresztény hit, és ezekben a gondolatokban szeretnék élni. Mert eljön a búcsú ideje, és búcsúzni szépen szoktak. A mai 40 éves politikusok ezt még nem tanulták meg. Sajnos!
Fehér Éva, Mátészalka

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!