Kedves Naplóm!

Az egyik – nem éppen irodalmi színvonalú – napilapban kétoldalnyi apróhirdetés szerepel fényképpel vagy a nélkül, mindenre elszánt hölgyek ajánlkozásával. A fényképek olyan rémisztőek és gusztustalanok, hogy legény legyen a talpán, aki a képek alapján a nőre, mint nőre gondol.
A szöveges szolgáltatások már fantáziadúsabbak, pláne, amiért nem látni az ajánlattevő elképesztő idomait. Található itt tapasztalt szupernagymama, dörzsike, fuvolaművésznő, igényes és bevállalós. Persze mindez nem valami szexoldalon található, hanem a diszkrét „Társkereső” rovatban.
Egy másik napilapban viszont komoly állásajánlatra bukkantam. A munkakör komolyságát jelzi, hogy nem akármilyen feltételeknek kell megfelelnie a bátor jelentkezőnek. Közéjük tartozik például a „kiváló empatikus készség”, a „kiváló kommunikációs készség”, az „érthető, tiszta beszéd, artikuláció”, a „kiváló fogalmazóképesség”, a „versek tökéletes (!), átélt elmondása”.
A pályázati kiírás szerint előnyt jelent a feladatkör betöltésénél a „színművészeti képesítés, színházi, énekes-művészi szakmai előélet” és a „felsőfokú végzettség”.
Ilyen feltételek teljesítése után – gondolná az ember – a jelentkezőből minimum vezető színész vagy színházigazgató lehet, bár az utóbbihoz nem árt, ha egy időben rendszeresen járt futballozni. Csakhogy a meghirdetett munkakör nem színész, nem igazgató, hanem – polgári búcsúztató.
Igen, temetéseken kell „a gyászoló családdal történt előzetes egyeztetés alapján” búcsúbeszédet mondani, sőt „amennyiben vállalja, énekelni is”.
Szerencsére a feltételek között nem szerepel, hogy lesz majd jobb-, illetve baloldali polgári búcsúztató is. Ebben van valami biztató is, hogy egy bizonyos helyen mind egyformák vagyunk, leszünk.
Csak aztán a feltámadásnál nehogy megint jobbra meg balra kelljen állni… 

Gálvölgyi János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!