Miskolcon rendnek kell lennie  elvárja a többség

z Afféle városi házirendet, Együttélési Kódexet vezet be a javaslatára a miskolci közgyűlés. Ez afféle „rendpárti” kampányfogás vagy van más kényszerítő erő is?
– Ezzel is azt kívánjuk demonstrálni, hogy a városunkban élőknek a jogaik mellett kötelességeik is vannak. Meghirdettük, hogy Miskolcon „rendnek kell lennie”, s ezt vallja, el is várja a többség. Annyira, hogy minden közvélemény-kutatásban az igények között az első helyen említik a közbiztonság javítását. Természetes, hogy a választások időszakában ez a téma előkerül. De korántsem most kezdtük a rendteremtést; ez csak az egységes rendszerünk egyik új eleme. Már megszerveztük a városőrséget, és kialakítjuk azt a közbiztonsági központot, amely koncentráltan, egységes vezetéssel irányít minden olyan erőt – beleértve a rendőrséget, a polgárőrséget is –, amely szerepet játszik abban, hogy a város polgárai rendezett, nyugodt életet élhessenek. Olyat, amilyen sajnos felborult az Avasi lakótelepen.
z Tényleg elviselhetetlenné vált ott az élet?
– Arra figyeltünk fel, hogy zuhannak a telepen az ingatlanárak, s minket is meglepett a hatalmas csalás- és okirathamisítás-sorozat, ami a hátterében állt. Több milliárdra rúg a Fészekrakó programmal kapcsolatos durva visszaélések összege, amit senki nem kap majd vissza; olyanok jutottak így hitelekhez, akik a törlesztőrészleteket nem tudják fizetni. Munkaviszony-igazolásokat hamisítottak meg, s bizonyos ügyvédi irodák, bankok képviselői is szerepelnek az „umbulda” gyanúsítottai között. Így 170 család költözött be a lakótelepre, zömmel a megye kisebb településeiről. Onnan más együttélési normákat hoztak magukkal, amelyek elviselhetetlenek a régóta az Avasi lakótelepen élő 40 ezer ember számára. Több mint ezer új lakó jött; folyamatos lett az utcai ordibálás, gyakran molesztálták a lakókat az utcán, a lépcsőházakban; sokan ma sem mernek este kimenni. Ezt akartuk megfékezni a városőrség létrehozásával, s ezt szolgálja az Együttélési Kódex is. Miskolc határozott lépéseket fog tenni: aki nem fizet, azt ki fogjuk tenni. Épp ezen a héten adtunk át 3 visszavásárolt lakást a rendőröknek az Avasi lakótelepen.
z Egy parlamenti felszólalásában azt firtatta: a rendészeti tárca mivel segíti az önkormányzatok közbiztonsági tevékenységét, s most azt fejtegette: a jogszabályok sem eléggé hatékonyak. Gyenge az állam és kénytelen saját sarkára állni a város?
– Én úgy tapasztalom: a józan és rendszerető emberek többsége gyengének tartja az államot és az intézkedéseket. Határozottabb fellépést várnak a közterületi rendbontók, a garázdák ellen, és „halványnak” tartják a kiszabott ítéleteket. A jogszabályok pedig elbizonytalanították a rendőrséget. Ha határozottan lép fel, akkor egyesek kétségbe vonják, vitatják a fellépés jogosságát, s a rendőr mélázhat azon: érdemes-e egyáltalán dolgoznia. Nem a legésszerűbb, ha ilyen helyzetben egy város a saját sarkára próbál állni, csak éppen nincs más megoldás. Ésszerű az lenne, ha az országban – ahogyan Európában másutt is – tekintélye lenne a rendőrnek, csupán azért mert ő a rend őre, s a döntő többség ezt a saját érdekében elfogadná.
z Igazolja a miskolci rendteremtő lépéseket – bűnmegelőzési centrum, közbiztonsági pontok létesítése – a bűnügyi statisztikájuk?
– Az Avasi lakótelepen a városőrség és a rendőrség közös fellépése nyomán tavaly a felére csökkent az autófeltörések és a garázda cselekmények, az utcai atrocitások száma. Miskolc egyébként a bűnüldözési és a felderítési statisztikában országosan is jól áll. Az igazi baj az, ha az emberek fenyegetve érzik magukat. Amikor a családanyák a munka végeztével félnek sötétedés után hazamenni, akkor hiába is mondjuk, hogy javul a statisztika…
z Emlékezetes – és pártjában is sokakat meglepett –, amikor a Fidesszel együtt kiállt a „cigánybűnözést” emlegető rendőrkapitány mellett. Ma mit gondol erről a kifejezésről?
– Egyrészt azt, hogy a benne rejlő általánosítás – ami a teljes  roma kisebbségre vonatkozik és kiterjeszti rájuk azt, hogy „bűnözők” – elfogadhatatlan. A számomra is. Másrészt tudomásul kell vennünk, hogy mégis létezik. A rendőrkapitány is arról beszélt, hogy vannak olyan bűncselekmények, amelyeket tíz esetből tízszer romák követnek el. Ha pedig így van, akkor mondja meg valaki, hogy ezt hogyan kell „illően” megfogalmazni. Amúgy nem jó, ha a fogalmakon állunk le vitatkozni, ahelyett, hogy tisztáznánk: az emberek valójában a közbiztonság hiányát kifogásolják. Azt, amit a bőrükön éreznek. Persze, ahol nem érzik, mert jó a közbiztonság – sok más városban, a fővárosban, a minisztériumokban sem „ismerős” a mi helyzetünk –, ott nem is értik, amiről beszélek.
z Más ügyekben is szembe ment a kormánnyal: Szili Katalinnal és még négy szocialista képviselővel együtt ön sem szavazta meg a kabinet vasútátalakítási módosító indítványait. Mért nem?
– Ez volt az a ritka eset a több ezer szavazásból, amikor véletlenül az igen gomb helyett „mellé-
nyomtam”. Amúgy mindig fegyelmezetten tartottam magam ahhoz, amiről megegyezett a frakció. De úgy gondolom, az országnak nemcsak a vasút jövőjét kell alaposan átgondolnia, hanem a bányák újbóli megnyitását és sok más – egyes szakmai érdekcsoportok által támogatott, mások által meg ellenzett – vitás kérdés megoldását is. S mert ezek szakmai kérdések, hadd mondjam el: nem egyszerű képviselőként eldönteni, melyik érdekcsoportnak is van inkább igaza. Én például nem tudom pontosan megítélni, hogy a vasútvonalak bezárása dolgában a lobbizó szakmai érdekcsoportok véleménye vagy a valódi szakmai indokok súlya volt-e nagyobb.
z Amikor Pécs nyerte el az Európa Kulturális Fővárosa címet, Miskolc városvezetése elkeseredett, majd életre hívták Debrecennel és Egerrel közös regionális kulturális társulásukat. Van ennek hozadéka? Versenyben állnak ma Péccsel?
– Ha valaki egy nemes versenyben második lesz – Miskolc a cím várományosa volt –, érthetően traumát szenved. Fel voltunk készülve. Annyira, hogy mára az Európa Kulturális Fővárosa pályázatunkban tervbe vett projektek nagyobb részét meg is valósítottuk. A belvárosunk átalakult, a Kocsonyafesztivált, az Operafesztivált is fejlesztettük, a történelmi Avas egy részét megújítottuk… Versenyképesek vagyunk. S e pályázaton akkor is nyertünk, ha nem mi győztünk: megizmosodott a miskolci lokálpatriotizmus, s ez nagy erő. Ma nem csak a Dunán inneni, de a pécsi programokat is támogatjuk;  Miskolc határozott lépéseket fog tenni: aki nem fizet, azt ki fogjuk tenni. is megjelentünk a Kocsonyafesztivál és az Operafesztivál promóciójával. Az előbbin 250 ezer látogatónk volt, s épp a héten mutattuk be a sajtónak az utóbbit. Nagyszerűnek ígérkezik a júniusi operafesztiváli program; a témája „Bartók és Európa”, s reméljük, ezzel is felkerülünk Európa kulturális térképére. Öt színházi helyszínen és szabadtéren is lesznek közönségcsalogató klasszikus és könnyűzenei rendezvényeink; a Republic például nálunk rukkol majd ki az első komolyzenei blokkjával. Erre a fesztiválra is várunk 200-250 ezer embert.
z Zajos skandalum volt, hogy Miskolctapolca válni akart a várostól. A pert fél éve elvesztették a tapolcaiak. Most szent a béke vagy tart még a harag, a sértettség?
– Polgármesterként nem is gondolhatnék, mondani meg pláne nem mondhatnék mást: a számomra Miskolc egységes egész. Az ügy hátterében volt ingatlanspekuláció is, ami megkeserítette a vitát. Egyfelől hangoztatták, hogy függetlenedni akarnak, másfelől meg azt tapasztaltuk: egy csoport arra próbálta megszervezni az embereket, hogy jelentős területeket csatoljanak el Miskolctól. Ma a kulcskérdés már az, hogy az integrált városfejlesztési stratégia (IVS) hogyan teljesítse Tapolca jogos elvárásait – köztük a közterületi, a strand- és szállodafejlesztést. E beruházások után aligha marad ok a sértettségre – kivéve az ingatlanspekuláció veszteseit.
z Tényleg nem lehet ráismerni a városközpontra. Mi az, amit elértek a modernizálásban, mi az, ami vágy maradt?
– A városkép, amit a turista is lát, utolérte az többi magyar vidéki városét, s ez nagy szó, hisz’ a miénk volt a leglepusztultabb belváros. A homlokzatok, a terek is megújultak, sétálóutcák, szökőkutak épültek, rövidesen egy újabb szakaszon kinyitjuk a Szinvát, amelynek tiszta már a vize; parkolóházak, mélygarázsok épültek. S jól jelzi a változást, amire soha nem volt azelőtt példa: a Palota Szálló ma belvárosi túrákat szervez. Megjelent egy sor szabadidős szolgáltatás: Egyetemváros kapujában uszoda épült, elkészült a Jégcsarnok s a Művészetek háza. Ennek hála, elmondhatjuk, amit kevés város, hogy egy vidéki zenekarnak saját koncertterme van. Százéves álom, de még tart a „birkózás” – hisz’ meg kell felelni az uniós előírásoknak –, hogy elkészülhessen az Avas oldalán a „ferde villamos”, azaz a sikló. A város közösségi strandjait is fejleszteni kellene; a nyertes pályázatok határán állunk, döntésekre várunk.
z A DAM leállt, de a hajdani nehézipari város a nanontechnológia központjává válik; miskolci fejlesztés eredménye az űrben nemrég jól vizsgázott fémhabosító is… Az ilyen lépésekkel kisebbedik a munkaerő-felesleg? Négy éve azt mondta: „kell még 2-4 év, amíg az országos átlagra csökkenhet a munkanélküliség”…
– A gazdasági világválság miatt egy sor munkahelyteremtő megállapodás – némelyik épp az aláírás előtt – „bedőlt”. Most is az átlag feletti, 16 százalékos nálunk a munkanélküliség. Aki négy éve előre látta, hogy válság lesz, biztosan más adatot mondott volna; én nem sejtettem. De még rosszabbul jöhetett volna ki a krízisből a város, ha nincsenek a korszerű projektjeink. És látszanak biztató jelek is. A DAM-nál például küszöbön áll a megállapodás; új befektető csoporttal újraindíthatják a gyárat, így több száz ember talán ismét munkához juthat. S az élhető Miskolchoz hozzá tartozik, hogy olyan modern munkahelyek létesüljenek, amelyek a fiatalokat a városban tartják. A megyei kórházban a napokban adtuk át a nanotechnológiai centrumot, s ha beválik a magánvállalkozásban készülő fémhab, akkor azelőtt is nagy jövő áll. A BOSCH cég is nemrég döntött, hogy a harmadik mechatronikai gyárát is felépíti Miskolcon, és talán idén még új környezetipari beruházásról is bejelentést tehetünk.
z Korábbi interjúnkban mondta: vannak „szent dolgok”, mint Miskolc ügye és a nemzeti ünnepeké. Ezeken a rendszerváltozás óta együtt koszorúztak a pártok és olyankor senki „nem fütyülte ki” a másikat. Bár a lövészárkok azóta mélyültek, ön az MSZP kampánynyitóján mégis „miskolci erőről” beszélt. Mit ért ezalatt?
– Teljesen egyértelműen a lokápatrio-tizmust; azt, hogy mind több miskolcinak szívügye a város sorsa, fejlődése. Az ellenzékkel közös ünneplésnek ugyan már 2-3 éve vége, ám a város javát akaró, reálisan gondolkodó politikusok az éles viták ellenére is azt vallják: cselekedjünk, de úgy, hogy azután is egymás szemébe tudjunk nézni. A nagy ügyekben azóta is össze tudtunk fogni. Én valaha futballoztam. Ha a pályán összerugdossuk egymást, az nekem még „belefér”, ha pályán kívül is, az már nem. Miskolcon eddig mederben maradtak a pártharcok; bízom benne, hogy végül győz majd a józanság és az, hogy a város lakói tőlünk a nyugalmat várják el, s fogunk még együtt koszorúzni.
z És mit szólt hozzá, amikor tavaly kiderült: a Magyarok Nyilai csoport ön ellen is merényletre készült?
– Közemberként nehezen tudom megemészteni: hogyan juthat el valaki Magyarországon odáig, hogy a politikai ellenfeleit fizikailag meg akarja semmisíteni? Magánemberként viszont elöntött a düh, amikor utólag megtudtam, hogy minden feltétel adva volt ahhoz, hogy felrobbantsák a házamat. Volt robbanóanyaguk, volt hozzá emberük, és csak azzal nem számoltak, hogy Felsőzsolcán, a lakhelyemen sűrűbben járőröznek a rendőrök. Ha nem rettennek meg ettől, akkor már nincs házunk és talán nincs családom, talán én sem vagyok. És mi köze ehhez a szeretteimnek, a gyermekeimnek? Ha valaki az ellenségének tekint, miért akarhatja elvenni az ő életüket?… És ezek csak a végrehajtók voltak. De az uszítóik az igazi felelősök!

Vasvári G. Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!