Nyelvelő

A kukac jelentése: egyes rovaroknak főleg gyümölcsben vagy más ételneműben élő lárvája. Hasonlóság alapján vont párhuzam hozta létre azt a jelentést, miszerint a kukac egyenlő férfiak szeméremteste. Mivel ez az állat meglehetősen undorító, gusztustalan, ezért a satnya, illetve a megvetést érdemlő embert is illetik ezzel a szóval. Csiszár Jenő ötlete nyomán már az internetes üzenetek elválasztójele is kukac, pedig a @ valójában az „amphora” jel, régi mértékegységet jelöl.
Az állatok bőrébe, csimpaszkodó vérszívó atkát jelenti a kullancs szó, és ezen kívül még egy légyféle rovart is értünk ezen a szón, de sokan így nevezik a bojtorján ragadós termését is. Több pejoratív jelentése is él nyelvünkben. Az állat tulajdonságából kiindulva kullancsnak nevezik például a tolakodó, nehezen lerázható személyt. Ezen kívül az iszákos embert, aki sokat magába szív, ha nem is vérből, de italból.
A kutya hangutánzó eredetű állathívogató szó, elsődleges funkciójában a kölyökkutya vinnyogását, nyüszítését jelenítette meg. Hasonlóság alapján az állatnévi jelentés mellé társult különféle más jelentés is. Például különféle eszközöket, összehajtogatott bankjegyeket, lakatot stb. is jelentett a kutya szó. Nagyon korán kialakult azután az erősen pejoratív hitvány ember jelentés is, amelynek egyébként számos nyelvben van megfelelője. Latin canis: csípős, szemtelen, hízelgő ember, német Hung: dög, ronda ember, orosz szabaka: gonosz, kegyetlen, romlott ember.
A lajhár szó etimológiai kapcsolatban van a lajha melléknévvel. Feltehető, hogy az a jelentése volt eredeti, miszerint lajhár egyenlő lomha, tunya, rest. Ezután alakult ki a másodlagos jelentés: esztelen, bolond. A főnévként is használt szó azután úgy válhatott állatnévvé, hogy a lajhár nappal nehezen, lomhán mozog, a magyar névátvitelt az állatnak a lustaság, tunyaság körébe tartozó idegen nyelvi megnevezései is elősegíthették. Pillangó az alapjelentése a lepkének, de már a XIX. században kialakult a könnyelmű, csapodár természetű ember, majd nem sokkal ezután a „prostituált” jelentése is.
A liba a liba hívogatására és terelésére szolgáló li, lib szavakból keletkezett kicsinyítő képzővel. De a fiatal lúd jelentése mellé már a XIX. század elején társult az ostoba, buta nő jelentés, és ez máig meg is maradt.

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!