Hesz Máté a tévében is csapatkapitány

„Mondhatom, hogy ismerem a sport világát, amely igazán tanulságos volt számomra. Hosszú sportkarrier után elképzelhetetlennek tartottam, hogy a civil életben teljesen elszakadjak a korábbi légkörtől. Így is nehéz volt feldolgozni a váltást, úgy éreztem, mintha ingoványos talajon járnék. De azokat a szabályokat, melyeket az uszodában tanultam, működőképesnek tartom a televízióban is. A képernyőt azonban kezdettől fogva el akartam kerülni. Sokan mondják, hogy aki tévében dolgozik, az hazudik, ha azt mondja, nem akar szerepelni. Ezzel csak részben tudok egyetérteni, bár tényleg furcsának hangzik. Úgy érzem, szerepeltem eleget a nyilvánosság előtt sportolóként, nem vonz, hogy celebként is ismerjenek. Noha kereskedelmi adónál dolgozom, de egyben sportcsatornánál is; itt mindig null-nullról kezdődnek a meccsek. Így könnyebb elkerülnöm, amit nem szeretek” – magyarázta. „A vízilabda nem az egyetlen szerelmem, de mindenképpen az első. Amikor élő közvetítésre készülök, ma is úgy érzem magam, mint a medencében, a nagy rangadó előtt” – tette hozzá.
Sokáig fővárosi bohóc szeretett volna lenni, majd régész, később pedig ügyvéd. „Előbbi kettőt kinőttem, a jogi pályám a felvételin hiúsult meg. Ezután a Vendéglátó-ipari Főiskolát céloztam meg, de nagyképűen körző és függvénytáblázat nélkül próbáltam meg bekerülni, ami persze nem sikerült. Az újságírással a Színművészetin ismerkedtem meg, a Vitray-Horváth osztályba jártam. 2005 nyarán egykori tanárom, Kolosi Péter segítségével gyakornokoskodhattam az RTL Klub Sportosztályán. Az a csapat szinte teljesen megegyezik a maival, de már akkor sem volt mindenki ismeretlen számomra. Mély vízből mély vízbe kerültem, szerencsére még arra sem volt időm, hogy lámpalázas legyek. 2006 januárjában elindult a SportKlub, felkérésükre egyértelmű igennel válaszoltam” – emlékezett vissza. „Először műsorajánlókat szerkesztettem és koordináltam, idén januártól hivatalosan is a SportKlub csatornamenedzsereként dolgozom. Az uszodában is vezértípus voltam, az új környezetben sem változtam meg. Most a műsorvezetők, kommentátorok a góllövők, ők viszik vásárra bőrüket, mégis én vagyok a csapatkapitány. Csak úgy tudunk eredményesen együtt dolgozni, ha mindenki szerves része a csapatnak, a nagyágyúktól a vízhordókig. A rendért és az egységért én felelek. Idén a magyar sport csatornája lettünk, hiszen közvetítünk hazai kézilabdát, vízilabdát, kosárlabdát, hokit, és a Magyar Ökölvívó Szakszövetséggel is megállapodtunk. Mint tévénéző, egyetértek azzal, hogy túl sok a sportközvetítés, ebből következően gyakran botlunk érdektelen mérkőzésekbe. Mint tévés azonban úgy gondolom, még szerencse, hogy versenyhelyzet van” – mondta. „A sportkommentálás Magyarországon kicsit olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá. Ezt még bonyolítják az extrém példák is, mint Horti Gábor, aki argentin labdarúgást közvetít Ganxsta Zoleeval. Keresve sem találhatnánk ennél megosztóbb párost... Horti Gábort vagy imádják, vagy utálják a nézők, kommentátori stílusába azonban sosem szólnék bele. Van persze egy szakmai minimum, de azt a kommentátor állítja fel saját magának. Mindenkiben megbízom, nem utcáról beeső emberekkel dolgozom. Olykor vannak problémáink, mint például a Léderer-ügy a SAPA Fehérvár AV 19 hokimeccsen. Szerintem eleve az volt a baj, hogy Ákos kommentálta a verekedést, vissza kellett volna fognia magát. De nem hiszem, hogy jelentős mértékben részrehajlók lennénk, bár a szurkolóknak erről úgyis határozott véleményük van – még ha ezek nem is alkotnak semmiféle összefüggő rendszert. Abban a világban, ahol az internetes fórumokon névtelenül, arctalanul bármit meg lehet jeleníteni, nem tudok okos lenni. Amióta vízilabdázom, nem vagyok karon ülő típus. Megfogadtam, hogy nem foglalkozom a névtelen ócsárlókkal, de ha valaki hivatalosan megkeres, bármikor kész vagyok megvédeni a SportKlub álláspontját.”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!