Évtizedes a lemaradás a táplálásterápiában

Amennyiben a megfelelő energia- és tápanyagbevitel a hagyományos módon nem biztosítható, akkor az orvos speciális tápszert rendel, hogy a beteg tápanyagellátása kárt ne szenvedjen.

A wikipedia.hu internetes portálon olvasható: a táplálásterápia kiemelt szerepet játszik azokban az esetekben, amikor a beteg hoszszabb-rövidebb ideig: rágási és nyelési problémával küzd – szájüregi betegségben, állkapocstörésben –, lelki okok miatt nem akar enni – lásd anorexia, depresszió –,  állapota miatt nem képes táplálkozni – kóma, baleset következtében stb. –, fokozott energiafelhasználással járó betegség miatt, amit normál étkezés útján sem mennyiségileg, sem minőségileg nem képes elfogyasztani – daganatos betegség, COPD, felfekvés, súlyos fertőzés –, végül emésztési-, felszívódási zavarral küzdő –  gyulladásos bélbetegség, sipoly –  esetében.
Attól függően, hogy a szükséges tápanyagot hova és milyen módon juttatják be, a táplálás más-más fajtáját különböztetik meg. Az egyik az úgynevezett enterális táplálás során a szervezetbe az adott mennyiségű és minőségű táplálékot az emésztőrendszerbe folyékony étekként juttatják. Ha a beteg szájon át képes folyadékot fogyasztani, akkor iható tápszerrel etetik. Ellenkező esetben a szükséges tápanyagokat szondatáplálással, speciális eszközzel – szonda, PEG, PEJ – juttatják a gyomor-bélrendszer adott részeibe. A parenterális táplálásnál a tápanyagbevitel intravénásan történik, ami a beadás ideje alapján lehet folyamatos vagy ciklikus.
„Alultáplált betegek, egészséges alultápláltak” címmel tartottak egészségügyi szakkonferenciát a fővárosban. A rendezvényen mindenekelőtt a táplálásterápiának a betegek gyógyulásában betöltött szerepét járták körül. Többek között előadást tartott dr. Medgyaszai Melinda, az Egészségügyi Minisztérium volt szakállamtitkára, dr. Falus Ferenc, országos tisztifőorvos, dr. Harsányi László, a Semmelweis Egyetem 1. Sz. Sebészeti Klinika tanára. A táplálásterápia területének általánosabb áttekintésétől az intézményvezetők és az orvosok által a napi munkájuk során tapasztalt kérdésekig számos témát érintettek.
A jelenleginél jobb finanszírozásra és szabályozásra van szükség ahhoz, hogy a mostaninál sokkal kevesebb alultáplált beteg legyen – hangzott el a konferencián – ugyanis ezek nyomában alacsonyabb költség, kevesebb szövődmény és ritkább halálozás történhet. Annak ellenére, hogy megannyi tapasztalattal, bizonyítékkal rendelkezik az egészségügy ezzel kapcsolatban, a mindennapokban olyannyira képtelenek kihasználni a tudást, hogy évtizedes elmaradásban vagyunk itthon és külföldön egyaránt.
Egyes kutatások szerint a kórházi ellátásba kerülő betegek 30-40 százaléka alultáplált és ami még megdöbbentőbb, az ott tartózkodás alatt számuk tovább nő, márpedig ez egyéni és társadalmi szinten egyaránt drámai. A hátrányos az alultápláltság következtében ugyanis további betegségek, szövődmények alakulhatnak ki, nem csoda hát, ha akár 20-40 százalékkal emelkedik a kórházi kezelés időtartama és költsége. A nem megfelelő táplálásterápia, illetve annak teljes figyelmen kívül hagyása sokszor a betegek halálához vezethet, ami legalábbis a mortalitás arányát nagy mértékben növeli. Ez valamennyi betegségtípusnál igaz, de leginkább a különböző sebészi kezeléseken átesett páciensekre és az intenzív osztályokon fekvő betegekre jellemző. Mindez kellő odafigyeléssel és célzott finanszírozással megelőzhető lenne, mégis az évtizedek óta meglévő ismeretek birtokában sem történt jelentős előrelépés ezen a téren. Hogy miért?
Az „Alultáplált betegek, egészséges alultápláltak” című konferencián részt vevő szakemberek a probléma legfontosabb forrásaként a szűrés, a még kiterjedtebb kutatások, a felelősségi rendszer, a különböző szervezetek közötti együttműködés és a betegek ismereteinek hiányát, valamint az orvosképzés elégtelenségét, továbbá a kórházak vezetőségének nem kellő involválását említették. Hangsúlyozták, hogy ezek a jelenlegi állapotokat nemcsak részben előidézik, de konzerválják is. A legfontosabb hátráltató tényezőnek valamennyien a megfelelő finanszírozás hiányát jelölték meg.
Magyarországon a kórházi élelmezésre napi 550 forintos keretet határoztak meg, de a gyakorlatban az erre fordított költség akár ennek csupán csak a felét érheti el, márpedig ennyiből maradéktalanul az alapétkeztetés sem, a speciális táplálási igényű betegek ellátása pedig még kevésbé oldható meg. Szükség van tehát az erre szánt keret növelésére, meg arra is, hogy hatékonyabb legyen a rendelkezésre álló források elköltése. A felmérések szerint ugyanis a kórházakban felszolgált ételek 40 százalékát nem fogyasztják el a betegek – ez pedig az alultápláltságból fakadó költségnövekedéssel együtt már jelentős összegeket emészt fel.
– Az európai döntéshozók már felismerték a probléma súlyát, azonban a 2009-es Prágai Nyilatkozat még csak az első előtti lépés – mondta Katona Beatrix, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége Tápszer Szekciójának elnöke, a konferencia egyik résztvevője. – Ideje megkezdeni a dokumentumban lefektetett célok gyakorlatbeli megvalósítását. Ennek első és legfontosabb állomása a szűrések bevezetése, valamint kiterjedt kutatás lehetne. Az így kapott eredmények alapján körülhatárolható volna a probléma valódi mértéke és jellege, majd ezt követően történhetne meg a szükséges irányelvek, szabályozások ki-, illetve átdolgozása – tette hozzá.
A szakértő szerint a konferencián tapasztaltak alapján van esély arra, hogy előremozduljon a táplálásterápia ügye. Reményt keltő, hogy több résztvevő döntéshozó – aki korábban kevésbé volt tisztában a problémával –, együttműködési szándékát fejezte ki. Az oktatásban jelzett gondok megszüntetésére például a Semmelweis Egyetem egyik vezetője is felvetette, hogy a Debreceni Orvostudományi Egyetemhez hasonlóan nagyobb hangsúlyt helyez a jövőben a dietetikára a képzésprogramjában.
– Igaz, hogy ettől még nem jött létre stratégia és akcióterv, de ez nem is a konferencia feladata volt. A találkozó célja teljesült: a szakma egyértelműen kifejezte, hogy a tápszerek a terápiák eszközei, és várhatóan több figyelmet kap majd a téma az egyes egészségügyi intézményekben. A felismerés és a tudomásulvétel önmagában is nagy siker – emelte ki Katona Beatrix.

Krasznai Éva

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!