Szabics Imre és a 11 évi légiós sors

Életének volt olyan periódusa, amikor szinte elképzelhetetlen volt, hogy csapatában ne kezdőember legyen. Aztán változott a trend, mert sok sérülés sújtotta, és emiatt eleinte még csak kimaradozott aktuális együtteséből, majd elkezdte huzamosabban koptatni a kispadot. Nagyon fiatalon került a „légióba”: a Ferencvárosból Ausztriába igazolt, a Sturm Graz csapatába, és az ott mutatott produkciójának köszönhetően az egyik legpatinásabb német csapatba igazolt. Nevezetesen a Stuttgartba, 2003-ban, ahol olyan sikereknek lehetett a részese, pontosabban főszereplője, mint amikor a BL-ben legyőzték, és kiverték a Manchester Unitedet az európai kupában. Egy ott bekövetkezett edzőváltásnak köszönhetően, no meg a sérülései következményeként elkerült Kölnbe, ahol szinte végig a maródiak sorába tartozott, ezt követően a Mainz együttesébe igazolt, ahol sajnos nem tudott gyökeret verni, és többéves bundesligás, vagyis első osztálybeli szereplés után, 2007-ben a másodosztályban játszó Augsburg csapatához ment. Itt már kezdte visszanyerni régi formáját, de a balszerencse megint utolérte. Egy jó őszi szezonkezdés után, mikor is tíz meccsen a pályán volt, újból megsérült, és a mai napig nem tudott csapatának a rendelkezésére állnia.
Mikor látjuk újra a gyepen? – kérdeztük a most 28 éves csatárt.
– Sokkal súlyosabb volt az a bokasérülésem, amelyet elszenvedtem, mint gondolták, és magam is gondoltam. Most már komoly edzéseket is végezhetek, és remélem, hogy mihamarabb bajnoki meccset is játszhatok. Szerencsére Hétfő óta már a csapattal edzem.
Milyen a másodosztályban szerepelni?
– Sokan azt hiszik, hogy ez nem megfelelő hely egy válogatott játékos számára. Nem így van. Mert a német másodosztály több országban bőven az első osztályú szintnek felelne meg. Nagy a küzdelem, a csata, mert a fiatal, feltörekvő játékosok itt tudnak kitűnni, ahhoz pedig jó produkciót kell nyújtani, hogy a Bundesliga legmagasabb osztályába jussanak. Ezért igen színvonalas, jó meccseket vívunk.
Csapata jelenleg olyan pozícióban van, hogy megcélozhatja a feljutást.
– Hála istennek tényleg jól megy a játék, és a legjobbak közé számítunk a második vonalban. Ha úgy megy továbbra is a csapatnak, ahogy most, akkor valóban visszakerülhetünk az első osztályba, amelyet ez a patinás klub meg is érdemelne.
A német újságokat böngészve sokan azért szurkolnak, hogy ne kerüljenek fel, mert a „legunalmasabb” játékot játszó csapatnak tartják az Augsburgot.
– Ezeket a hangokat mi is hallottuk, olvastunk is róla. De ez nem igaz. Mert nagyon taktikusan és jól tudunk játszani. Ebben a véleményben az lehet, hogy talán a mi szurkolótáborunk nem olyan hangos, és nem akkora, mint a többi csapaté. Az is szerepet játszik, hogy hosszabb ideje nem az első osztályban focizunk, ezért a szurkolók egy része távol marad a pályától, és emiatt nálunk nem volt mindig telt ház. Most viszont, hogy megy a szekerünk, egyre többen térnek vissza a lelátókra, és annak köszönhetően, hogy a német kupában bejutottunk másodosztályúként a legjobb négy közé, visszaadja majd a csapatnak és a szurkolóknak a kellő tartást.
Nem egyedüli magyar az együttesben, hiszen csatártársa, Torghelle Sándor az egyik meghatározó ember az augsburgiaknál.
– Az egy jó érzés, hogy nem vagyok egyedül. Ezt annak ellenére is mondhatom, hogy csatárokban nem vagyunk híján, és valahol riválisok is vagyunk, de az jó, hogy sok mindent meg tudunk egymással beszélni, és mint magyarok össze is tartunk.
Hogyan élte meg azokat az éveket, amikor háttérbe szorult?
– Egy sportoló pályafutásában vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Sajnos hosszabb ideig a hullámhegy legalján voltam, amiben legtöbbször nem én voltam a hibás. A sérülések hátráltattak abban, hogy azt nyújtsam, amit tőlem elvárnak. Igaz, nemegyszer én is hibáztam azzal, hogy túl korán akartam visszatérni, és nem vártam meg, hogy teljesen rendbe jöjjek, most viszont az orvosok tanácsára hosszabb időt szántam, és szántak a rehabilitációmra. Már alig várom, hogy újra ott lehessek a többiek között.
Nagyon sok helyen megfordult Német-országban. Melyik csapatban érezte a legjobban magát?
– Minden tekintetben a Stuttgart volt az, ahol olyan szinten játszhattam, ami nagyon tetszett. Persze egy labdarúgó életében sokszor nemcsak a mutatott játék a domináns, hanem az is, hogy miként kezelik, és milyen a kapcsolata az edzőjével. Amikor jó volt, akkor jól ment a játék, de el kell mondjam, sohasem én voltam az oka a mellőzésnek, mert az edzéspenzumot és munkát, amit kiszabtak, mindig elvégeztem. Ausgburgban viszont jól érzem magam, és úgy vélem, bíznak is bennem, várják, hogy mihamarabb újra játszhassam.
11 éve van a légióban. Nem túl korán szakadt ki idegenbe?
– Az embernek akkor kell „vándorbotot” venni a kezébe, amikor hívják. Nos engem a Fradiból igencsak fiatalon hívtak Ausztriába, és nem lehetett kihagyni ezt az alkalmat.
Hogy érzi most magát?
– Amióta a kislányom megszületett, sokkal következetesebb, és jobban odafigyelő lettem mindenre. Életem kiteljesedett, mert minden edzésről sietek haza, hogy minél több időt tudjak tölteni vele.
Valamikor elképzelhetetlen volt a nemzeti csapat Szabics nélkül. 21 alkalommal volt ott a címeres mezben, sorozatban lőtte a gólokat. Lemondott már a válogatottságról?
– Az a labdarúgó, aki egyszer már a hazáját képviselhette, az nem igazán labdarúgó, ha nem arra törekszik, hogy ismét ott lehessen a legjobbak között, és felvehesse a címeres mezt. Úgy vélem, ha a sérülésem rendbe jön, és megfelelő formát tudok elérni, akkor remélem, hogy nem mondtak le rólam végleg a szövetségi kapitányok.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!