Egzotikus tájakon: Párizs I. rész

Párizsban mindig nagy a nyüzsgés. Így van ez a Concorde téren is, ahol a híres egyiptomi obeliszk található, melyet még Napóleon hozatott ide. Itt áll a város új turistacsalogató látványossága, az új párizsi óriáskerék. Nagyon hasonlít a London Eye óriáskerékre, bár valamivel kisebb. Ráadásul nem kell másfél órát várni, mint Londonban, ellenben háromszor grátisz utazhatunk rajta. Főképpen azért, mert a franciák nem szeretik, ha a kerék üresen forog ezért, kiszállni is csak akkor lehet, ha a fülke előtt elég sok utas várakozik. Így mindig tömve volt az óriáskerék, a grátisz körökért pedig senki sem reklamált. A kilátás az óriáskerék tetejéről minden pénzt megér, gyönyörű felvételeket lehet készíteni.  Éjszaka kivilágítják, és fehér fényben csillog.
A klasszikus kilátó persze nem az óriáskerék, hanem az Eiffel-torony. A kötelező túrán minden turista részt vesz, bár manapság már egyre keményebbek a biztonsági előírások. Megnézik a táskát, ellenőrzik azt, hogy nincs-e esetleg robbanószer valakinél. Miután egyórás sorban állást követően átjutottunk a biztonsági ellenőrzésen, utána következik egy jóval kisebb sor, ez kb. 30 percnyi, amíg megszerezzük a jegyet. Ebből kétféle van: vagy a csúcsra szól, vagy a középső szintig érvényes, Eldönthetjük, hogy mit szeretnénk. Fel lehet menni az Eiffel-torony tetejéig, fel lehet menni a közepéig, vagy felkereshetjük az alacsonyabban lévő híres éttermet, de itt helyfoglalás nélkül  nincs esélyünk. 
A lift egy kicsit ferdén halad, sok turista ezt nehezen bírja. Azok, akik bátrabbak, és úgy gondolják, hogy a csúcson érdemes eltölteni pár percet, tovább indulhatnak. Az újabb túra azonban újabb sorban állást jelent. Óriási a zsúfoltság, az Eiffel-torony meglátogatása félnapos program.
A csúcson állandóan fúj a szél, érezni lehet az építmény ingását. Ez kicsit félelmetes, de azért korántsem annyira borzasztó, mint egy közepesen izgalmas hullámvasút. Visszafelé az újabb sorállás lehetőséget ad alaposan megszemlélni Párizs fényeit, hiszen kb. 45-50 perc, amíg lejut az ember a középső szintig. Aztán megint liftet kell cserélni, és már meg is érkeztünk a kijárathoz.
Kifelé menet az egykori francia gyarmatokról érkezett árusok hada áll sorfalat. A szuvenírbolthoz képest állítólag náluk olcsóbban juthatunk a kötelező emlékhez, a műanyag Eiffel-toronyhoz. Lehet kapni aranyszínűt, ezüstszínűt, rózsaszínt, zöldet, hupikéket. Van zenélő és forgó, sőt, olyan is, amely fedett, és ha felrázzuk a szerkezetet, az Eiffel-toronyra ráesik a hó. Igazi turista nem is megy e nélkül haza.

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!