2007 nyarát írtuk, amikor Dominik eltűnt. Az anya eljátszotta, hogy
sétálni indult a Margitszigetre, onnan tűnt el a gyermek, amíg ő néhány
percig nem figyelt rá. Hónapok teltek el, mire kiderült, hogy a kisfiút
a család kutyái tépték szét, majd a rejtőzködő apa közreműködésével a
lakhelyükhöz közel, egy fa tövében ásták el. Az anyának nevezett nőt
egyetlen órára sem helyezték előzetesbe, hogy tudjon „elmélkedni”
tettének súlyán.
Évekkel a történtek után született meg az első fokú ítélet: az anyának egy év felfüggesztett szabadságvesztés, az apának némi pénzbüntetés. Ilyen, súlyos gondatlanságból előidézett emberölésért aligha visszatartó erejű ez az ítélet.
Megdöbbentő, hogy az „anya” kész és képes volt azt kitalálni, hogy egy Pest megyei településről üres babakocsival a Margitszigetre utazzon és eljátssza, elhíresztelje történetét: tán ellopták a gyermeket vagy a Dunába fulladt. Elfogadta, hogy napokon, heteken át közköltségen búvárok kutassák a Duna medrét. Miközben az anya és az apa is pontosan tudták, hogy együtt temették el gyermeküket. Rémmeséjüket a társadalom vállára tették, a keresést finanszíroztatták.
Milyen lelkivilága lehet annak a nőnek, aki anyaként ezt a cirkuszt önvédelemből megrendezi? De felmerül a kétség annak a bírói tanácsnak az ítélőképességéről is, mely ezt a cselekményt pusztán gondatlan emberölésnek minősíti. Szerintem maga a tett és a hónapokig tartó tudatos elterelő hadművelet gondatlanságnak minősítése jogrendszerünk szégyene. A „szülőpár” így semmit nem tanul az ítéletből. Semmiképp sem elegendő azzal elrendezni a történteket, hogy elég büntetés Dominik elvesztése. Ez talán akkor lenne így, ha az anya azonnal előadta volna az igazat. Ehelyett hónapokig az orránál fogva vezette a hatóságokat, a kutatók népes csapatát.
A jognak nem szabadna ilyen könnyen „megbocsátania”.Erőss Angéla, Cegléd
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!