Választási alternatívák

Akad még egy – jelenleg bármilyen halovány – alternatíva: a náci térnyerés láttán a jobboldal józanabb része (ha még van ilyen), és a bizonytalan szavazóréteg a szocialistákra szavaz. Ha ez megtörténne, nem lenne újra egypártrendszer (diktatúra, ha valaki nem tudná!), melyet örökös miniszterelnökünk felvázolt kötcsei beszédében. Aki átélt egy diktatúrát, az tudja, hogy az milyen korlátokat jelent a társadalom számára. (Idézet az Orbán-beszédből: „A legutóbbi időkig valóban ez a duális erőtér jellemezte a magyar politikai viszonyokat. Napjainkra azonban megszűnni látszik a rendszer dualitása, s egy centrális politikai erőtér van kialakulóban, ami egyrészt a jobboldali konjunktúrának, másrészt a mi megerősödésünknek köszönhető. Hogy így néz-e majd ki ez a politikai erőtér a választásokat követően is, azt nem tudom, csak szeretném, ha így nézne ki. Annyi azonban bizonyos: megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza – és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli. Ha tehát a kormányzati célokról és felelősségről gondolkodunk, a kérdés a következőképpen hangzik: olyan kormányzati, politikai magatartásformát akarunk-e folytatni, amely magában hordozza a duális rendszer visszaállásának lehetőségét. Vállaljuk-e ezt tudatosan, folytatjuk-e a magyar társadalomról szóló értékvitáinknak a napi politikai célok érdekében történő szétzilálását, az egész társadalmat újra és újra megosztó vitákat, vagy benn tartjuk az elit szűk köreiben, ahol a helye van?”). Normális demokráciában ilyen mondatok nem hangozhatnának el. Ha pedig elhangzanak, elmondója automatikusan a partvonalon kívülre kerülne. De Magyarországon élünk. Itt minden másként működik. Megjelenhet egy náci párt, és támogatókat talál, lehet újra egypártrendszert vizionálni, és a társadalom egy része ezt még támogatja is. Ide süllyedtünk.
A szocialista győzelem, mely szerintem a demokrácia megtartása szempontjából egyetlen megoldást jelentene, olyan veszélyt vet fel, mely az ország teljes anarchiába sodródását okozná. Gondoljunk vissza a 2002-es választásra. A Fidesz vesztett, Orbán Viktor (vér)lázító beszédet mondott a Testnevelési Egyetem előtt, és ostoba szimpatizánsai választási csalást emlegetve elfoglalták az Erzsébet hidat. 2006-ban a Fidesz újra vesztett, és vezetői rögtön választási csalással vádolták meg a nyerteseket. Mindkét választási vereség nem a Fidesz rossz és hazug kampánystratégiájának, hanem a nyertes szocialisták ármánykodásának köszönhető – szerintük. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a világ normális részén sehol sem indítanak újra olyan jelöltet, akit egyszer – nem kétszer, mint nálunk – már kiebrudaltak a hatalomból). A magyarországi állapotokat ismerve a szocialista győzelem egyenlő lenne egy permanens, utcára kivitt zavargássorozattal, melyet a jobb és a szélsőjobb azonnal kirobbantana.
Senkinek ne legyen illúziója afelől, hogy a Jobbik nácijait nemzeti eszmék vezérlik; ők ugyanúgy dobnák félre ideológiájukat, mint Orbán a liberális eszméket annak érdekében, hogy az áhított hatalom birtokába kerüljenek. Ugyanis az eszmerendszer változhat az idők múltával, de a hatalom adta lehetőség a pénzeszközök megszerzésére változatlan időtlen-idők óta.
Fentiek alapján a választópolgárok nehéz döntés előtt állnak. Személyes véleményem az, hogy az újnyilasok hatalomra kerülésénél nincs rosszabb eredmény, tehát én ennek tudatában fogok szavazni.
Popini Zoltán, e-mail

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!