És nem szégyelli ám, sőt!

Társasházunk pincéje az utcafront felől és a szomszéd udvarából beázik már vagy hat éve. Néha olyan büdös van, hogy csukott ajtók mögött is trágyadomb tetején érzi magát az ember, főként ha esik az eső.
Levél megy az önkorminak (becézem a drágát, hiszen jó viszonyban vagyunk). Önkormi kijön, szemléz, itt, ezen a lyukon folyik be a víz,  meg itt, meg itt, meg itt, affenébe, mindenütt. Kié ez a terület?
Mondom: nem mindegy, hiszen a kárt az önkormányzat okozta. Ment itt telefon, tévékábel meg a fene tudja mi, ásták, markolták a földet, készült az ilyen-olyan árok, csak a visz-szatömörítést, a beton minőségét felejtették el ellenőrizni, így aztán a majdnem sóder között vígan közlekedett a víz, egyenesen a ház alá, pincébe, garázsba. A ház úgy 75 éve épült, a „malter” a téglák között inkább már homok. Csak nagyobb vízmennyiség kell, s úgy dől össze a ház, mint a kártyavár.
Hosszú huzavona után 2008 őszén megrendelték a víztelenítést. A ház öt tulajdonosa örült, hiszen csak 3-4 évet kellett várni. Mi az egy érző kebelnek? A ház alja azóta is ázik, mert bizony egy potentát közbeszólt.
Tavaly 130 millióért kicsinosították a város közepét. Gondoltuk, már csak azért is rendezik a dolgainkat, mert házunk a nagy mutatványtól durván 40 méterre van. A város közepe természetesen gyönyörű – csak azt a művizet tudnám feledni, ami világít, s aminél ízléstelenebbet nehéz még rajzolni is.
Ilyesmi csak egyetlen embernek juthatott eszébe, aki a nyáron azt is kitervelte, hogy szobaablakunktól 2 méterre halszálkás beépítésű autóparkolókat fog építtetni. Természetesen minden előzetes terv, jóváhagyás, szintezés, mérnöki előkészítés nélkül. Minket, tulajdonosokat – ugyancsak természetesen – nem tájékoztattak. Hanem arra ébredtünk, hogy markológépek dübörögnek az ablak előtt – noha előzetesen a polgármester nekem adott igazat, amennyiben azt találta mondani: ez a halszálkás nem jó ötlet. Szóval ment a munka, mint a karikacsapás. Szólok a munkavezetőnek, nem jó ez így, ember. Visszabontani nagyon kényelmetlen lesz! Kinevetett. Mert ugyan már nem a munkásosztály kezében van a hatalom, de ha a hatalmat a munkásosztály maga mögött érzi, akkor kinevet engem, szerény értelmiségi nyugdíjast. Visszabontották. Nem is egyszer. Mert a jog szerint nem építhető szobaablaktól két méterre új parkoló. Ugye nem nehéz ezt a mondatocskát felfogni? Ez a nagyember nem fogta fel. Hogy hány milliót vágtak ki a gyömrőiek zsebéből ezzel az oda-vissza bontogatással, nem tudom.
Az eredeti állapotot visszaállították, mert a hatóság erre kötelezte az „elszabadult hajóágyút”, de úgy, hogy most a ház fala és a járdaszegély árkot képez, azaz ha a víz eddig el tudott folyni valamerre, most  csakis a pincében köt ki, az már biztos.
Az árokbetonnak nevezett izéről ne beszéljünk, mert kis igyekezettel tornacipőben is felrugdosható az „alkotás”. Az összes többi – négy utca – csicsás, gyönyörűen kikövezett, csak ez a házelő árválkodik ott a város közepén randán, gondatlanul, a főnagyság dicsőségére. Tudja fene, én piszkosul szégyellném, de ez a fiú tán még büszke is rá, hogy  csak azért is. Ép ésszel ugyanis nincs magyarázat!
Gulyás László, Gyömrő

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!