A forradalom idején (is) naplót vezetett Petőfi Sándor. Ez a
leghitelesebb forrásunk, ha meg akarjuk ismerni a márciusi eseményeket.
Kevesen olvassák az érdekes naplót, pedig ebből megismerjük
gondolatait, felfogását, cselekedeteit. E stílusát tekintve is kitűnő
írásnak most a forradalom ötödik napjáról szóló följegyzéséből idézek.
„Pest, márczius 20. 1848. Az egyetértés, mely eddig kivétel nélkül uralkodott a fővárosban, bomlani kezd. Német polgárok, bevádollak benneteket a nemzet és az utókor előtt, hogy azt ti bontottátok föl! E kettő ítéljen fölöttetek.…
...Ők nyilatkoztak először, hogy a nemzetőrségbe magok közé zsidót nem vesznek, és így ők dobtak először sarat március 15.-kének szűztiszta zászlajára! Avagy nem áll-e azon a jelszó, és nem kiáltottátok-e velünk: szabadság, egyenlőség, testvériség? Igen, ti velünk kiáltottátok ezt, de – most már látjuk – nem igazságszeretetből, hanem félelemből!…
…Megszűntetek már félni? Ne szűnjetek meg, mert eljött és még nem múlt el a jutalmazásnak és büntetésnek ideje! Várhattok-e igazságot a magatok részére, ha nem vagytok igazságosak mások iránt? S miért üldözitek ti a zsidókat, hogy meritek őket üldözni itt minálunk? Hullott-e egy csepp véretek e földre, midőn e hazát szerezték, vagy midőn ótalmazták? Nem; ti jött-ment emberek vagytok, alig van köztetek olyan, aki be tudná bizonyítani csak azt is, hogy első nagyapja itt halt meg, annál kevésbé, hogy itt született. Olyanok voltatok, mint az I, midőn bejöttetek, most olyanok vagytok, mint az O. ...Legyen bennetek annyi becsületérzés, hogy ha már nem szeretitek is e nemzetet, melynek földén meghíztatok, legalább ne piszkoljátok azt be!
De a legszomorúbb az, hogy nincs olyan gyalázatos ügy, melynek pártfogói, apostolai ne támadnának. Ezen égbekiáltólag igazságtalan zsidóüldözésnek apostola lett néhány zugprókátor, kik most széltire prédikálnak a zsidók ellen, s aki az igazság mellett szót emel, arra e megvetendő hamis próféták elég szemtelenek azt kiáltani, hogy a zsidók által meg van vesztegetve. A nyomorúk! Nem tudják, vagy nem akarják hinni, hogy őnáluk becsületesebb emberek is vannak, kik nem a szennyes önérdek rabszolgái, hanem a tiszta igazság és humanizmus barátai…” (Forrás: Petőfi Sándor Összes prózai művei és levelezése, Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1974., 331. oldal)
Eddig a naplórészlet. Figyelmébe ajánlom azoknak, akik ismerik ugyan Petőfi egyes verseit, és sűrűn hivatkoznak a forradalmár költővel, de nem ismerik a prózáját. És sokan vannak, akik mostanában is bemocskolják a szent zászlót a gyűlölet sarával.
B. M. Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!