Unom. Az egészet.
A két nagy kereskedelmi érdekcsoport párharcát, a marketingstratégiák ütközését, a kimaradtak vinnyogását a partvonalról, a kiszámítható válaszokat az ostobán feltett kérdésekre, a látszatra sem ügyelő, pökhendi hárításokat, majd döbbent meredéseket rácsok emlegetése estén, ezt az egészet, amit Magyarországnak hívunk. Unom. Azt is, hogy azon az alapon kellene szavaznom, hogy „a másik rosszabb” – bárkire is szavaznék, hogy jót már senkire sem mondhatunk anélkül, hogy el ne röhögnénk magunkat, csak rosszat a másikról, s aszerint igyekszünk partot választani a kimászáshoz, hogy melyikkel átellenben van kicsivel több fekália szétkenve. Mintha legalábbis lenne értelme a „kicsit szaros” kifejezésnek, éppúgy, mint a „kicsit terhes”-nek, avagy annak, hogy „szűz vagyok, csak nem tökéletes”. Eszemben sincs moralizálni, annak még mindig lenne, kellene hogy legyen valami célja – nekem nincs célom, s szerintem senkinek sem lehet, aki nem engedett a csőlátás által megszerezhető relatív nyugalom csábításának. Összefingtuk az összes levegőnket, fertőzővé pisáltuk a tavakat és a folyókat, felgyújtottuk a présházat, kitéptük a szőlőt, hagytuk el-száradni a búzát. Erre a boltra már csak az ajtót csaphatjuk rá, s miközben elindulunk, hogy csavargással töltsük az időt, ami megdöglésünkig hátravan, szórakoztathatjuk magunkat azzal, hogy a szembejövőket ötletszerűen kiválasztott koordinátarendszerben oktatjuk ki arról, ki volt a hibás mindebben. Mindenki. Minden politikus, minden adócsaló, a popzenét, a hétvégéket, a könnyűipart, a szomszéd biciklijét, az útépítéseket, az EU-hiteleket, munkahely eszközeit, pénzét, gyermekünk és egymás jövőjét saját érdekből eltüntető ember, mindenki, aki itt volt az elmúlt évtizedekben. Én is, ön is, ők is, azok is, az is, akire szavazni lenne képes és az is, akire soha, hisz ők is csak mi vagyunk, pont azt csinálják, amit mi tennénk, ha megtehetnénk. Mindösszesen így jött ki – ők ott vigyorognak, mi meg itt verjük a nyálunkat. Nagy ügy. Azt sajnálom csak, aki még valóban változtatni akar – itt mindenki beszűkült tudatállapotú, más néven hülye volt, most is az és mindig is az lesz – ámen.
Jáksó László
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!