Vissza kell szereznünk elvesztett szerethetőségünket

z Mit szól ahhoz, hogy a választási kampány finisében megint előkerült az őszödi beszéd kiszivárogtatásának ügye?
– Nem tartom jónak. De azt még kevésbé, ha az őszödi beszéd bármilyen összefüggésben szóba kerül, árulókról, belső árulásról beszélhet bárki. Ez sajnos arra utal, hogy létezik egy belső bizalmi válság is. Ennek a kezdete nem a kampányhoz köthető. Hiszen már az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése óta – a frakción belül is és más fórumokon –, többször is felvetődött, hogy jó lenne ebben az ügyben tisztán látni. Tavaly decemberben, amikor a nemzetbiztonsági szolgálat elkészítette jelentését, javasoltam, hogy ezt a terhet ne cipeljük tovább. Foglalkozzék ezzel az elnökség és hozza nyilvánosságra a következtetéseit. Hiszen mindannyiunk érdeke, hogy a hitelességünket erősítsük. Ennek egyik módja, hogy ezt a tisztázatlan ügyet nem hagyjuk így a továbbiakban. Mert én is olvasom napról napra a találgatásokat: vajon ki lehetett a kiszivárogtató? Most legalább annyit elértünk, hogy az nyilvánosságra került: nem szocialista politikus volt. Ehhez a megállapításhoz jó lenne, ha mindenki tartaná magát – akkor is, amikor árulásról, árulókról beszél.
z Vagyis elégedett Lendvai Ildikó pártelnöknek több interjúban kifejtett álláspontjával, hogy nem a frakcióban keresendő a kiszivárogtató?
– Igen, ez már előrelépés, de a konkrétumot még mindig nem tudjuk. Ez a decemberben megírt levél most, március elején került nyilvánosságra. Éppen azt kívántam elérni levelemmel, hogy a kampány ne erről szóljon. Azt sem tartom jónak, ha a társadalom szemében az MSZP-ről alkotott vélemény – ennek kapcsán is –, a hiteltelenséggel párosul.
z Tudom, hogy járja az országot. Ön szerint milyen most ez a vélemény széles körben az MSZP-ről?
– Nagyon vegyes. Egy héten négy-öt napot biztos, hogy a vidék Magyarországán töltök, és nyilván a saját választókörzetemet is járom. Fórumaimra nemcsak MSZP-sek jönnek el. Például az elmúlt alkalommal Bács megyében jobbikosok, fideszesek is ott voltak. Olyan kérdéseket feszegettünk, ami az egész társadalmat érinti: a munkanélküliség, vagy az elszegényedés kérdése. Miként lehetne a vidéken is biztosítani a megélhetést, olyan körülmények között is, amikor egy családban egyetlen állami támogatásból kell, hogy megéljenek. Volt olyan alkalom is, amikor egy hajdúsági kis településen – segélyosztási napon – a polgármester asszonnyal végigéltem azt, hogy milyen élethelyzetek alakulnak ki. Egyfelől elmondhatom, hogy a szocialista kormányzás alatt jelentős infrastruktúra fejlesztési, beruházási előrelépéseket tettünk. Elég csak megemlíteni, hogy több mint 700 kilométer autópálya épült az elmúlt nyolc esztendő alatt. Egyik oldalon, nyilvánvalóan el kell ismerni, ami a gyarapodást és a tetteket jelenti. Ehhez társítani kell a gazdasági válság kezelésének sikerességét is.
z Miként lehet az, hogy a társadalomban ilyen negatív kép alakult ki erről kormányzásról?
– Sokszor elgondolkodom azon, hogy 1994 és 98 között – amikor Horn Gyula kormánya szintén arra kényszerült, hogy egy válságot menedzseljen –, a szocialista párt még a Bokros csomag után is szerethető volt! Ma ezt a szerethetőségünket veszítettük el. Hiába tudunk felmutatni kilométerekben, forintban, különböző mértékegységekben gyarapodást, ha egyébként a hitelességünkben és a szerethetőségünkben vannak óriási deficitjeink.
z A szerethetőséget és hitelességet hiányolta. Minden baloldali ezt kérdezi: miért tűnt ez el?
– Milyen jó lenne, ha csak arról lenne szó, hogy megakadt, vagy megakasztották a magyar progresszió, modernizáció szekerét és nem kell mást tennünk, mint kirángatni a kátyúból és az akadályokat megszüntetni. Határozott álláspontom és sajnos a társadalmi tükör is azt mutatja, hogy többről és másról van szó. A Szövetség a Jövőért Mozgalom november 29-i zászlóbontásán az elkövetett hibákból én négyet soroltam fel. Ezek sorában a szerethetőség elvesztésének egyik fő okát ott kell keresnünk, 2006-ban az őszödi beszéd körül. Szerintem a probléma nem önmagában a hazugság bevallása, hanem a hazugság maga volt, ami akkor ezzel a beszéddel nyilvánosságra került. De említhetném előtte 2004-ből a kettős állampolgárság kérdésében tartott – általunk elhibázottan kezelt – népszavazást, ami az amúgy is megosztott társadalmon belül egy újabb törést jelentett. Említhetném továbbá az egészségügyi reformok körüli vitát is, ami oda vezetett, hogy egy népszavazás mindazt, amit elkezdtünk, felülírta. Mindez pontosan annak volt köszönhető, hogy a parlamentben nem találtunk partnert ahhoz, hogy végig vigyük a reformokat. Németországban – még a nagykoalíció előtt – volt annyi partneri készség a különböző politikai erőkben, hogy egy egészségügyi reformot az ország érdekében együtt vigyenek végig. Nálunk nem volt partner az ellenzék. Ugyanakkor – bár én akkor erre figyelmeztettem egy frakcióülésen – magunk sem tettünk azért, hogy a parlamenti szakmai és politikai konszenzust legalább részben kompenzáló társadalmi párbeszédet mi mégis folytassunk le. Akkor nekünk a társadalomhoz kellett volna fordulnunk! Mindezt mára még tetézik azok a ránk vetülő korrupciós történetek, amelyek nyilvánvalóan
rombolják a hitelességünket a társadalomban. Ezek azok a kérdések, amelyeket nekünk a párton belül kell tisztázni. Ha a politikánkon változtatni akarunk, vagy egy korszakot le akarunk zárni, akkor ezt ki kellett volna mondani! De úgy gondolom, hogy 2010 márciusában, a kampányban nem erről kell beszélni, most nem ennek van itt az ideje. Most baloldali programunk mind szélesebb megismertetésének és hitelesítésének van az ideje.
z A baloldali választók, főleg sokan, akik kiábrándultak, úgy érzik, nem biztosak abban, merre megy tovább a szocialista párt és mielőtt megmozdulnak és elmennek szavazni talán ezt tudniuk kellene.
– Vitathatatlan, hogy sokan elfordultak tőlünk. Ahhoz, hogy az ő szavazatukat és az ő bizalmukat visszaszerezzük, nekünk néhány fordulatot a politikánkban tenni kell, ahogy ez a választási programban már megfogalmazásra került. Nemcsak arról van szó, hogy egyébként a baloldal milyen politikát hirdet, hanem arról is, hogy képes-e azon változtatni, ami a jelenlegi helyzethez vezetett. Tehát a tartalmi, szervezeti és személyi okokat egyaránt vizsgálni és azokon változtatni. Egyet értek a miniszterelnök-jelöltünkkel – amikor meghirdette programját –, akkor pontosan ezekre utalt: változnunk kell, vissza kell fordulnunk ahhoz a szavazóbázishoz, akik valójában ma is a mi szavazóink. Viszont ez nem tehető meg anélkül, hogy a saját a politikánkon ne változtassunk. Pontosan mondjuk ki azt – amit már 2007-ben, majd 2009 júliusában a kongresszuson is megfogalmaztam: kell egy valódi baloldali fordulatot tenni! Ennek eredménye, hogy a programunkba már – nagyon helyesen – bekerült. Hasonlóan az is, hogy a csődöt mondott neoliberális gazdaságpolitikával fel kell hagyni, mint ahogy ezt a világ meghatározó áramlatai is teszik. Én időben figyelmeztettem – ezt már jóval előbb is megtehettük volna! Nyilvánvaló, hogy még a koalíciós kormányzás, vagy a válságkezelés idején is nekünk elsődlegesen azokra az emberekre kell odafigyelnünk, akik a legszegényebbek, akik reményvesztettek, akik önhibájukon kívül kerülnek nehéz helyzetbe. A választások után belül is mérleget kell majd vonnunk, akármi lesz is az eredmény. Világossá kell tenni, hogy a baloldal pártja nem lehet a tőke pártja, a baloldal pártját ne akarja senki a neoliberális gazdaságpolitika „vízhordózó szamarává” tenni. Be kell ugyanakkor látni, hogy egy értékelvű közösségben nem férnek meg egymástól távol és szemben álló nézetek társadalmi filozófiák.
z Sokan gondolják, hogy vannak rejtőzködő szavazók. Ön is hisz-e ebben?
– Egyrészről biztos vagyok benne, hogy abban a bizonytalannak mondott vagy rejtőzködő negyvenegynéhány százaléknyi választóban van még jelentős tartalékunk. Kifejezetten biztatónak tartom, hogy nagyon sok választónk maga jelentkezett az ajánlószelvényének átadásával. Ezt fontos jelzésnek tartom! Hiszek abban is, hogy legfontosabb feladatunk ma a mozgósítás. Minél többen menjenek el választani! Mozgósítanunk kell azokat, akik ma még – ahogyan ön is fogalmazta – rejtőzködők. Képletesen szólva: el kell vezetnünk minden egyes választót a szavazóurnákig. A politikánkban pedig nagyon remélem, hogy nem volt késő azokat a mondatokat kimondani – amiket most kollektíven a programalkotásnál sikerült megfogalmaznunk .
z Ezért járja az országot? Némelyekben fölvetődik, hogy ennek már a választások utáni céljai vannak. Sokan félnek attól, hogy a szocialisták között akár pártszakadásra is sor kerül. Ön ezt hogyan látja?
– Spekulációk… Próbáltak szakadást vizionálni most, a választás előtt is. Ma minden ilyen dolgot öngyilkosságnak tartok. A választások előtt nekünk egyetlenegy dologra kell koncentrálni: arra, hogy a lehető legszélesebb társadalmi bázist tudjuk megszólítatni, mozgósítani, nem csupán a baloldal, hanem az ország érdekében. Ezért tettem meg azt a lépést, hogy a politikai és a szellemi baloldalon túl a társadalmi baloldalt is szólítsuk meg, ezért hoztuk létre a Szövetség a Jövőért Mozgalmat, majd egyesületet. Azokban, akik az elmúlt esztendőkben elfordultak, szkeptikussá váltak, vagy inkább más baloldali politikai erőkhöz orientálódnak, nos bennük kell tudatosítani, hogy szükséges újra összefognunk! Szükséges ma annak a baloldali politikai erőnek a támogatása, amelyik a következő parlamentben felelősen politizálhat. Tavaly júliusban azért köszöntem le a házelnökségről, hogy ezt a társadalmi bázist megszólítsuk. Minden olyan dolgot ma komolytalannak tartok, ami arról szól, hogy ez már egy választások utáni építkezés céljait szolgálja. Ezért kell világossá tenni majd, hogy ki az, aki széles társadalmi párbeszédet folytat, s ki az, aki csak a belső bázist próbálja – szűken vett érdekek alapján – megmozgatni.
z Természetesen Pécsett is kampányol, abban a körzetben, amelyet többször megnyert. Mit tapasztal, hogy tekintenek önre korábbi szavazói?
– Természetesen, mint mindenütt, a pártreferenciák Pécsett is érzékelhetőek. Nekem fordulópont és fájdalmas tapasztalás volt a tavalyi év, bár a választók vannak annyira bölcsnek, hogy különbséget tudnak tenni polgármester-választás és egy képviselő-választás között. Az elmúlt napokban adtam tájékoztatást a helyi sajtónak arról, hogy 2002 és 2008 között, csak Baranyába 230 milliárd forintos fejlesztési támogatás érkezett. És ebben sem az M6-os, sem az Európa Kulturális Fővárosa projektek nincsenek benne! Pécs és Baranya nem szégyenkezhet a támogatásokban és a forrásokban.  Közel két évtized politikai tapasztalatával, párbeszéd készségével, együttműködésre készen bízom továbbra is a választóimban!
z Nagy visszhangja volt országosan a Tubes körüli vitának. Annak is, hogy amikor a pécsi polgármester fönt táborozott, ön elment hozzá, teát vitt neki. Sokan úgy érezték, hogy nem kellett volna ezt tennie. Ön hogy gondolja ezt?
– Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tavaly őszi közvélemény-kutatások szerint a pécsi lakosság legalább 80 százaléka elutasítja a radart a Tubesen. Álláspontom soha nem változott, az építést a kezdet kezdetétől elleneztem. Valóban sok kritikát is kaptam, hogy fellátogattam oda. Ez nem személyes politikai alku kérdése, hiszem, hogy ez a véleményemmel harmonizáló, természetes dolog. Egyébként civilek hívtak meg, hogy sétáljak fel a Mecsekre. Hangsúlyozom még egyszer: ez az én választókörzetem, nekem kell itt megméretnem magam. Nekem kell azok elé a választók elé állni, akiknek túlnyomó többsége ellenzi a tubesi radart. Nagyon könnyű most már a kampányfinisben a Tubes-ügyben bárkinek nyilatkozni, hiszen ez a kormány már nem építi meg. Ugyanakkor azt, hogy Magyarországon és így a Mecsekben a radar elhelyezését mégis csak a 1998–2002 között az Orbán-kormány vállalta. Volt egy másik alkalmas helyszín is, a Zengő. Úgy gondolom, ha ott fontosak voltak bizonyos természetvédelmi szempontok, nevezetesen a bánáti bazsarózsák, akkor most itt, több mint százezer ember akarata sokkal inkább! Kíváncsian várom majd, hogy miként fog megbirkózni a problémával a következő kormány.
z Holnap március 15-re emlékezik a nemzet. Önnek mi jut eszébe most az ünnepről?
– Elsősorban az, hogy voltak a magyar nemzet történelmének sorsfordító pillanatai között olyanok is, amikor ez az egyébként sokat acsarkodó nemzet össze tudott fogni, egyet tudott érteni, meg tudott egyezni. Ha 1848–49-re gondolunk, láthatjuk, hogy radikálisok és fontolva haladók, különböző nemzetiségű és vallású, eltérő társadalmi helyzetű emberek és csoportjaik együtt küzdöttek a haza igazi érdekeiért. Politikusként, az elmúlt években ezért is tartottam különlegesen fontos értéknek, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának, illetve a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Fórumának létrejöttét és működését teljes parlamenti konszenzus övezze. Megtanultuk, hogy vitáink ugyan lehetnek, de vannak olyan közös ügyek, amelyekben a végén egyet kell tudnunk érteni!

Avar János

 

Az Országgyűlés tavaly leköszönt elnöke 1956. május 13-án született Barcson. 1977-ben kötött házasságot Molnár Miklós építőmérnökkel. Két fogadott gyermeket nevelnek és támogatnak. Iskoláit Barcson, majd Pécsett végezte, azután a Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán jogász diplomát szerzett. 1985-ben ügyvédi és jogtanácsosi szakvizsgát tett, 1992-ben az ELTE Természettudományi Karán humánökológusi, 2001-ben a Pécsi Tudományegyetemen politológusi végzettséget szerzett. Első munkahelye Pécs megyei jogú város tanácsa volt, ahol gyámügyi előadóként, 1984–85-ben csoportvezetőként dolgozott. 1985-től 1992-ig a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság jogtanácsosa, majd a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség hatósági osztályának a vezetője. 1983-ban belépett az MSZMP-be, 1989-től az MSZP-be, az 1994. évi, az 1998. évi és a 2002. évi országgyűlési választásokon Baranya megye 2. számú választókörzetének egyéni országgyűlési képviselője. 1994–1998 között a környezetvédelmi minisztérium politikai államtitkára. 2002-től tavaly kora őszig az Országgyűlés elnöke. 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!