Távkapcsoló

Két kisgyermek szülőjeként természetesen foglalkoztatnak az oktatáspolitikai döntések, így elgondolkodtam azon a híren is, hogy az óvodai nevelés országos alapprogramjáról szóló jogszabályt úgy módosították, miszerint a jövőben az óvónőknek tudatosan kerülniük kell a nemi sztereotípiák erősítését. Az ellenzék azonnal élet- és természetellenesnek nevezte az intézkedést. Azért remélem, nekik van szakmai indokuk is erre, mert ha a Magyar Nemzetben és az Iskolapéldában (Hír Tv) is megszólaló Papp Kornélt, a református zsinati oktatási iroda vezetőjét, a halásztelki Bocskai István Református Középiskola igazgatóját hallgatjuk, aligha feltételezhetjük ezt róla.
Magamat felvilágosult embernek tartom, ezért nem szólok rá a fiamra, ha a húga babáival játszik, és a lányomra sem, ha épp autózni vagy fára mászni támad kedve, és kimondottan sajnálom azokat a gyerekeket, akiket szüleik a saját előítéleteik és félelmeik miatt korlátoznak a szabad játékban. Sőt, vagyok olyan elvetemült, hogy ráadom a lányomra a fiam kinőtt motoros meg dinoszau-ruszos pólóit is. Számomra a napnál is világosabb, nem ettől lesz valaki a későbbiekben férfi vagy női szerepeinek birtokában, sőt, nem lesz attól szerepzavaros sem, ha néha felcserélik a játékosokat a papás-mamásban (hány egyszülős családnál töltik be a kétszülős szerepet a felnőttek!). Több rózsaszín inges férfit látok mostanában, mint amennyi szoknyám nekem van, és még sorolhatnám, hogy a modern társadalom mennyi új helyzetet produkál – de nem a nemi identitás átértékelésére.
Az identitászavaros gyerekek tömeges kifejlődésétől tartó Magyar Nemzet – az Iskolapélda hangvételével és tartalmával bámulatosan összecsengő – cikkében mindjárt meg is fordította a kardot, szerintük a nemi sztereotípiák kerülése azt jelenti, hogy „a mesében nem apának és anyának, hanem egyes és kettes szülőnek kell hívni a családot. Vagy azt, hogy a jövőben be kell avatkozni a gyermekek játékába, ha a kislány túl sokat babázik.” Elképzelem az óvónőket, amint ott állnak minden gyerek mellett, és figyelik, hány percet játszik a „fiús”, hányat a „lányos” játékokkal, és felszólítják a gyereket a cserére a kellő időben…
„Mit jelent ez, a lányok nem is lányok, a fiúk nem is fiúk?” – kérdezte Szabó Anett az Iskolapélda roppant provokatív felvezetőjében. Papp Kornél, a magyarországi református egyház oktatási irodájának vezetője már a Magyar Nemzetben is előadta nem csak saját magára, de egyházára nézve is kínos állításait, meg összeesküvés-elméletét, hogy „a genderkutatókat, illetve a nemek közötti egyenlőség eszméjét kőkeményen felhasználják, olyan mozgalmak, előre tolván őket, amelyek mondhatni destruktívak” – miről beszél? No de aztán később kibújt a szög a zsákból. Míg a másik vendég, Kopp Mária pszichológus, a SOTE Magatartástudományi Intézet tudományos igazgatóhelyettese nagyon szimpatikusan beszélt a társadalmi változásokról, a nem (sex) és a társadalmi nem (gender) különbségeiről, és elmondta, szerinte igenis le kell bontani az előítéleteket, és tisztázni a fogalmi zavarokat, Papp Kornél épp ezeket demonstrálta. „Az egyházaknak a felháborodása az óvodai nevelés programjának a módosítása kapcsán éppen azért van, mert azzal, hogy a biológiai nemek helyett a gender fogalmát használjuk, azzal már olyan vad elképzeléseknek is teret engedünk, amely szerint nem két nemről, nem is biológiai nemről, hanem társadalmi szerepről beszélhetünk. És a nemi identitás alapján különbséget lehet már tenni heteroszexuális férfi-nő, homoszexuális férfi-nő, biszexuális ember között, illetve hát vannak, akik a transzvesztitákat is ide sorolják” – adta elő továbbra is zavaros, ám egy irányba tartó gondolatait.
„Már ott vannak lelki szemeink előtt a képzeletbeli óvodák, amelyben a kislányok kezébe traktort nyomnak, meg kislapátot, a kisfiúk meg babáznak. Ez lenne a jó? Az a jó, hogy a szülőket egyes szülőnek meg kettes szülőnek hívják anya meg apa helyett?” – kérdezte a műsorvezető, szó szerint felmondva a Magyar Nemzet cikkét. Aztán legalább helyeselt, mikor Kopp Mária arról beszélt, erről szó sincs, de a kislányok is tanuljanak meg kereket cserélni, a kisfiúk meg főzni.
Hely hiányában nem tudom végig idézni Papp Kornélt, de egyszerűen nem értem azokat a félelmeit, hogy a csonka családból származó gyerekek a rendelet hatására elveszítik a lehetőséget, hogy férfi mintát kapjanak.  Mi köze ennek ahhoz, hogy mit játszanak az óvodában? Sokkal inkább számít az, hogy alig vannak óvó bácsik, tanítók. Vagy akár az, hogy mi, szülők, értelmes és működő párkapcsolati példát mutassunk a gyerekeinknek (persze ez sem egyszereplős munka). De mindezért aggódni úgy, hogy közben kicsúszik a száján több politikailag egyáltalán nem korrekt és nem is keresztény szellemiségű „elszólás”, melyeknél a műsorvezetőnek szeme se rebbent…
Például azt mondta, nem háborodott volna fel az ügyön ennyire, ha az elmúlt két hétben nem találkozott volna pedagógusként „kisiklott, torz szexualitással, a leszbikussággal, a biszexualitással”, majd hozzátette, „gyermekeink elég fertőzött környezetbe kerülnek”. Egy szó jut eszembe: vállalhatatlan. Még az is, hogy adásba kerüljön.
Miközben tiszteletben tudom tartani mások eltérő véleményét, az előítéleteket nem. Nem tudok másra gondolni, mint hogy a homofóbia munkál a gyermekeinket féltő nagy kirohanás hátterében, hogy majd még meleg lesz az a kisfiú, aki túl sokat babázik. Hiába, a saját rossz rutinunk olykor hibás feltételezésekre vezet. Épp úgy, mint hogy a múlt héten azt írtam a cikkemben, az idén is az RTL Klub közvetíti az Oscar-gálát…

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!