Gyógyszerek kontra gyógyhatású szerek

Szerintem a válaszok értékelése túl nagy meglepetést nem hozhatott, hiszen széles körben egyre ismertebb, hogy a lakosság a nem gyógyszer típusú megoldások iránt mindinkább érdeklődik. 
A vényre, illetve az anélkül kapható készítmények után prevenció, illetve gyógyulás okán minden 2. háztartásban gyógynövényekre költenek. A gyógyhatású szerekre, az étrend-kiegészítőkre a háztartások harmada havonta átlagosan 2-4 ezer forintot költ. A kutatás tanúsága szerint az alternatív megoldásokat keresők mindenekelőtt a fiatalabbak, a felsőfokú végzettségűek, valamint a magasabb jövedelműek körében találhatóak.
Azt is elemezték, hogy vajon a nem gyógyszer típusú termékek népszerűségének mi lehet a magyarázata, és úgy találták, az egyik fontos oka, hogy „bár a gyógyszerek hatékonyságába vetett bizalom nagyon erős, a szerek mellékhatás-mentességében már kevésbé hisznek az emberek”.
Még valami nagyon fontos, ami a gyógyszerszedés csökkenését eredményezte. Nevezetesen – és ezt a felmérés is bizonyította –, egyre nyilvánvalóbb, hogy gyógyulásra fogyasztott patikaszerek mellett mind szélesebb körben és választékban kaphatók hagyományos, illetve új fajta gyógyhatású készítmények. Nem tagadom, döbbentem olvastam a citált tanulmány esszenciáját, amiben az szerepel, hogy 10 lakosból csupán 3 gondolja azt, hogy teljes biztonsággal csak a gyógyszerekkel képesek gyógyulni. A Marketinginfo.hu cikkében az olvasható, hogy a krónikus betegek 40 százaléka tartja igaznak, 57 százaléka pedig hamisnak tartja ezt az állítást.
A gyógyszerek, gyógyhatású készítmények és gyógynövények, és a nem gyógyszer típusú készítmények közti fogalomzavart jól mutatja, hogy 10 lakosból 8-9 szerint a gyógyszer legfőbb megkülönböztető jegye más gyógyító termékekhez képest „csupán annyi”, hogy alkalmazása orvosi felügyelet mellett történik.
A lakosság 70 százaléka (!) úgy tudja, hogy a gyógyhatású készítményeket éppen olyan szigorúan ellenőrzik, mint a gyógyszergyári szereket. És amit az egészségüggyel foglalkozó újságíró a kutatási adatok hiányában soha nem gondolt volna, a lakosság 60 százaléka azt hiszi, a „gyógyhatású készítmények mögött ugyanolyan kutatási háttér áll, mint a gyógyszerek mögött”. Sajnos, ezen a téren a tudatlanság, a tévedés nagyon sok baj okozója lehet…., minden ijesztgetés nélkül – nem keveredvén a gyógyszerlobbi hálójába – orvosok rémtörténeteket sorolnak emberi tragédiákról, amik azért fordulhatnak elő, mert egy-egy felkészületlen természetgyógyásznak sokan jobban hisznek, mint a doktoruknak. Hosszan lehetne polemizálni azon, hogy egy-egy komoly betegség ellenszereként a kemikália, vagy a gyógycsepp, a gyógyfű stb., ne adja ég, a kézrátét, vagy az ezzel egyenrangú távgyógyítás, a szájhagyomány, a szomszéd által javasolt „csodaszer” az üdvözítőbb-e, vagy a klinikai gyakorlatban ezreken, százezreken kipróbált gyógyszer a betegség hatásos ellenszere. Sok a kuruzsló, magát „felkent” hozzáértőnek nevező, az üzleti életben sikerrel tevékenykedő „gyógyító” munkássága, ha mégsem vezet eredményre, előfordulhat, hogy a kliensnél már az orvos nem tudja visszafordíthatatlanná tenni a bajt, az így elveszített idő a beteg maradandó károsodásába, legrosszabb esetben az életébe kerülhet….
De térjünk vissza a kutatásra, illetve annak megállapításaira, nevezetesen, hogy a receptre kapható gyógyszerekkel kapcsolatos egyik legfőbb lakossági vélemény, hogy ezek hoszszabb ideig is eltarthatóak (az állítás közel fele-fele arányban elfogadott, illetve elutasított). A lakosság 20 százaléka tévesen úgy tartja, hogy valamennyi vényre felírt gyógyszert az egészségbiztosító valahány százalékban támogatja. És ugyanennyien válaszolták azt, hogy a megmaradt, vagyis be nem szedett pirulákat a gyógyszeres szekrénybe, -fiókba nyugodtan eltehetik, őrizgethetik, s majd egy másik rosszullétnél újabb orvosi kontroll nélkül beszedhetik.  Sajnos az ezt vallók gyógyulásukat veszélyeztetve tévednek.
A recept nélkül kapható gyógyszerekkel kapcsolatban leginkább a tájékozódás hiányos. Azzal az állítással, hogy „a vény nélkül is elérhető pirulákról csak gyógyszertárban kaphatok teljes körű információt”, a lakosság 54 százaléka azonosult a kutatás szerint, ugyanakkor – szerencsére ez sem kevés, bár nem elég – 43 százaléka hamisnak találta. „Az állítás megítélésében jelentős különbségek vannak a krónikus betegek és az egészségesek között: ez előbbiek körében ugyanis 62, az utóbbiak esetében pedig mindössze 50% az egyet értők aránya” – olvasható a tanulmány publikálásában.

Krasznai Éva

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!