Kizsigerelheti a termőföldet a bioetanol gyártása

Ezért korábbi döntését felülbírálva, az Európai Unió a jövőben várhatóan nem kívánja támogatni a bioetanol-gyárak terjedését. Zlinszky János  biológus szerint e döntés azt bizonyítja: a sokat szidott és kárhoztatott európai közösség képes korábbi rossz döntését belátni és felülbírálni. A baj csak az, hogy Magyarországra mintha nem jutottak volna el ezek a környezetvédőktől a tudósokon át az ásványolajipari szakemberekig egyöntetűen megerősített tények: a hazai kormányzat mind a mai napig támogatandónak tartja a bioetanolüzemeket. Igaz, arra a kérdésre, hogy mennyi közpénzzel, nem kaptunk választ.

– A bioetanollal több, elég súlyos gond van – szögezi le Wilde György, az egyik legelismertebb hazai ásványolajipari szakértő: Nobel-díjasunk, Oláh György azt írta 2005-ben, hogy Brazília éves etanoltermelése nem biztosítaná a világ üzemanyagigényét egy napra. A környezetvédelmi elfogultsággal semmiképpen sem vádolható szakember szerint a bioetanol egyébként nem új gondolat: Nicolaus Otto motorját etanolra, Rudolf Diesel az övét mogyoróolajra szabadalmaztatta, mert nem volt akkor mai értelemben vett benzin és gázolaj. Annak, hogy mégsem ezek terjedtek el, egyik oka, hogy egyszerűen nem lenne belőlük elég, másrészt sokkal drágábbak. Wilde György szerint ma úgy „versenyképes” a bioetanol és a biodízel a benzinnel és a gázolajjal, hogy az előbbiekre nincs jövedéki adó, míg utóbbiakra literenként 120, illetve 97 forint. Szerinte  csak akkor van létjogosultsága a bioüzemanyagoknak, ha hulladékokból lehet előállítani őket (cellulóz elcukrosítása etanollá, használt sütőolaj felhasználása biodízel gyártásához). Ráadásul szerinte súlyos etikai problémát is felvet a bio-etanol: azt tudniillik, hogy a gyártásához szükséges  gabonafélék termesztése az élelmiszer-alapanyagok termelésének rovására megy, miközben a világban százmilliók éheznek.
Wilde György a Vasárnapi Híreknek azt is elmondta: ő maga is örülne, ha tudhatná, milyen forrásból és mennyi állami támogatást kap a bioetanol-gyártás beindítása Magyarországon. Mint mondja, „az elmúlt években legalább 30 bioetanol-üzem építését jelentették be, ebből kettőre kértek építési engedélyt, de egy építését sem kezdték meg. Most Dunaalmásról, Dunaföldvárról és Kabáról lehet hallani új helyszínként.” Arról, hogy mennyi is ez a támogatás, a Vasárnapi Hírek sem kapott információt. A gazdasági minisztériumnak megfogalmazott kérdéseinket „kompetenciahiány” miatt továbbították a földművelési tárcához, ahol „illetékesség hiányában” csak egyre kaphattunk választ: arra, hogy készültek-e hatástanulmányok arról, milyen hatásai vannak a bioetanol gyártásának.  A tárca szakértői szerint:
„A bioüzemanyagok – köztük a bio-etanol – alkalmazásának, előállításának lehetőségeiről, magyarországi hatásairól számos felmérés, elemzést készült. Többek között a 2058/2006. (III. 27.) Korm. határozathoz kapcsolódóan felmérésre került az alapanyag kör, a termelési volumen és annak takarmány- és élelmiszerpiacokra gyakorolt hatása. Az elemzés alapján bioetanol vonatkozásában 800 kt/év kapacitás kiépítése még nem veszélyezteti a hazai élelmiszer- és takarmánybázist, azok prioritása ilyen volumen mellett – még aszályos év esetében is – biztosítható. A bioetanol hazai előállítással elősegíti a kiegyensúlyozott gabonapiac kialakítását, a termelők jövedelmi szintjének megőrzését, növelését, továbbá csökkenti az import-függőséget, a CO2-kibocsátást, javítja a fizetési mérleget, valamint növeli a hazai hozzáadott értéket, a foglalkoztatottságot és a GDP-t.”
Talán e tanulmányoknak köszönhető, hogy éppen a minap két bioetanol-beruházást minősített kiemeltnek a kormány: a dunaalmási és a kabai bioetenol-biogáz kiserőmű beruházásokat. A volt kabai cukorgyár területén megvalósuló üzem 288 ezer tonna kukoricát dolgoz fel évente, ebből 101 ezer köbméter bioetanolt, és 55 megawatt villanyáramot, továbbá 2376 tonna csíraolajat állít elő. A beruházás 130 millió euróba kerül. A másik kiemelt beruházás a dunaalmási létesítmény bővítése. Ez az üzem 340 ezer tonna kukoricát dolgoz majd fel évente a tervek szerint, ebből 124 ezer köbméter bioetanolt és 70 megawatt villanyáramot, továbbá 2772 tonna csíraolajat állít elő. A beruházás 140 millió euróba kerül.
Arról pedig csak kósza sajtóhíreket hallani, hogy bioetanol-gyártó üzemet készül építeni Magyarországon a Fagen amerikai óriásvállalat, az üzem várhatóan Dunaföldváron épül fel. Beszédes adat, hogy a megaberuházást tervező Fagen Inc. 2006 és 2008 között közel ötven bioetanol-projektbe fogott a tengerentúlon, ám mivel a jelek szerint az alternatív üzemanyagok boomja lecsengőben van az Egyesült Államokban, így ott a társaság a jövőben az újrahasznosítható energia más formái, a biomassza és a szélenergia felé fordul – írja a Napi Gazdaság.
– A bioüzemanyag-gyártás nem a mi éghajlantunkon, hanem  elsősorban a trópusi, szubtrópusi régióban vált népszerűvé, ott ugyanis sokkal kisebb energiaráfordítással termeszthetők és dolgozhatók fel a gyártáshoz szükséges növények, elsősorban a pálmaolaj. Azonban hamar kiderült: a „bioüzemanyag-divat” nyomán nagy ütemben kezdték pusztítani az esőerdőket és más trópusi, szubtrópusi  őserdőket, amely mára egyfajta ökológiai katasztrófát idézett elő – magyarázza dr. Zlinszky János biológus, a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa irodájának tudományos főosztályvezetője, aki szerint a mi éghajlatunkon is legalább négy, egyenként is rendkívül súlyos aggály fogalmazódik meg a bioetanol-gyártással szemben. A szakember szerint miközben egyre csökken a világ egy főre jutó élelmiszer-előállítása, minden etikai norma szerint elfogadhatatlan, hogy a földeken megtermelt  élelmiszert ne a saját megszokott kényelmünket szolgáló autókba, hanem az éhezők gyomrába tegyük. Másrészről a bioetanol előállításához a mi éghajlatunkon szükséges kukorica olyan monokultúrává válhat, amely szabályosan kizsarolja a föld táperejét, megszünteti a termőtalaj – legalább részbeni – regenerálódásához szükséges vetésforgó rendszerét. Ezen kívül  a számítások egyértelműen igazolják: ha végignézzük a bioetanol előállításának teljes  folyamatát, akkor kiderül, talán még a benzinnél és a gázolajnál is nagyobb szén-dioxid-kibocsátást eredményez, vagyis bizonyosan nem nevezhető környezetbarátnak. Zlinszky János szerint lenne viszont létjogosultsága szerves növényi hulladékot feldolgozó minierőműveknek, amelyek egy-egy kisebb település, közintézmény vagy ipari üzem fűtését, energiaellátását biztosítanák. Ez azonban nem „nagy biznisz”, legfeljebb „csak”  a környezetterhelést és az energiafüggőséget csökkentő jövőbemutató technológia.
– A korábbi elhibázott bioetanol-konjunktúra idején nagyra nőtt cégek most vadásznak azokra az országokra, ahol még „környezetvédelem” címén le lehet nyúlni egy kis közpénzt bioetanol-gyártásra – állítja Lukács András geofizikus, a Levegő Munkacsoport vezetője, aki szerint „piacgazdaságban megtiltani persze senkinek nem lehet, hogy saját földjén ne élelmiszer-alapanyagot, hanem autó-üzemanyagot gyártson és azt sem, hogy aki betartja a hatályos törvényeket, etanolgyárat építhessen. Viszont az is elvárható, hogy ehhez semmifajta közpénzt és adókedvezményt ne kapjon, különösen akkor, amikor még a valódi környezetbarát technológiák támogatására sem szánnak forrásokat.”

Bóday Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!