Tisztelt olvasójuk eszmefuttatása a Fidesz-Jobbik vitában lényeglátó
(„Több mint gyanú”, VH, március 14.) Az eszmefuttatással azért mégis van
egy kis baj. Lényegében az írásnak az a konklúziója, hogy „rontsuk el a
játékukat”, azaz szavazzunk az MSZP-re.
Nekem már attól is borsózik a hátam, ha valakik nem „valamire” , hanem „valami ellen” gyűjtik a voksokat. De maradjunk csak a mai valóságnál. A Fidesz a kezdetekkor is társakat keresett magának a jobboldalon, Orbánék pálfordulásai szinte követhetetlenek voltak, de abban következetesek, hogy kimondva-kimondatlanul társakat kerestek, és megtartották jobboldaliságukat.
Az MSZP ezzel szemben kisajátította a baloldalt, minden baloldali pártot undorral elutasított, és mára, amikorra kiderült, hogy inkább ultraliberális mint baloldali, ott áll pőrén, egymagában, segítség nélkül. Nem látja, hogy hű társa, a szintén ultraliberális SZDSZ ebbe a tarthatatlan politikába bukott bele.
A ténylegesen baloldali tagjai és szavazói tömegesen elhagyták, és még ez sem indította arra, hogy megszabaduljon azoktól, akik ide juttatták a pártot és az országot, és ne csak a retorika szintjén legyen baloldali. Megfordítva Szili Katalin mondását: Nem elég baloldalinak látszani, annak is kell lenni!
Az MSZP által inspirált kormány még annyira sem volt baloldali ihletésű, hogy meghozzon olyan hangulatjavító intézkedéseket, melyek nem terhelik meg az államkasszát (pl. körbetartozások rendezése, bankok egyoldalú szerződésmódosításainak leállítása, a képviselők költségtérítéseinek rendbetétele törvényes úton, a nép akarata szerint stb.) A jelenlegi kampányszövegekre az autóbuszon utaztomban hallottam egy frappáns választ fiataloktól: miért most jutott eszükbe, volt rá nyolc évük, hogy végrehajtsák ezeket.
Baloldaliként annyira nem érdekel az MSZP, hogy ellene vagy mellette szóljak, végső soron lesznek akik „befogják az orrukat” és az MSZP-re fognak szavazni A választáson csak a jobboldal szavazataránya kétséges még. Az MSZP pedig csak önmagát okolhatja, hogy nem szólhat bele megfelelő súllyal a politikába. Ha vezetői nem ragaszkodtak volna görcsösen a hatalomhoz, már két évvel ezelőtt tisztázódhattak volna az erőviszonyok, és sokkal tisztességesebb eredménnyel várhatta volna pártjuk a következő választást.
„Rontsuk el a játékukat!” (mármint a Fideszét és Jobbikét) – írja olvasójuk. Ehhez azonban az MSZP gyökeres változására lett volna szükséges. A mondás szerint a politika a kompromisszumok kötésének tudománya. Az MSZP-nek a kompromisszumkötés bölcsessége nem adatott meg.
Salga István, e-mail
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!