„A politikai kultúra alkonya” címmel ír e hasábokon Nemes József,
Orosházáról. (V. H., március 7.) Az írás Bayer Zsolt „szókincsét” teszi
szóvá Magyar Hírlap-os munkásságából. (Más médiafelületeken is
fellelhetők – sajnos – az említett megnyilvánulásai.) Hogy a Fideszhez
közeli, mit közeli, elvbarát – ez esetben szó szerint értendő – firkász,
mert az, miért nem a Jobbikot preferálja, nem is értem. (Lehet, a
módszerekben nem, a stílusban viszont „igényesebbek” Vonáék?...) Arra,
hogy Bayer úgy és azt ír, amit akar, egyetlen mentsége van. Az illető
nem újságíró!!! Az ugyanis egy szakma, egy mesterség.
Még akkor is, ha a hatalomra készülők – tévesen, de tudatosan – politikai kötelezettségvállalásnak tekintik. Pedig a Fidesz által oly sokat emlegetett Széchenyi István Naplójában is olvasható: „Szerkeszteni higgadt kebellel, mérséklettel és illedelemmel, vak gyűlölség nélkül”. Egy magára és kenyéradójára valamit is adó – legyen a mindenkori kormánypárti vagy ellenzéki orgánumnál dolgozó – újságíró szótárában nem szerepel(het)nek olyan kifejezések, mint az anyagcsere-végtermék vagy az emberi váladék. Pláne nem polgártársainkat minősítendő, jelző gyanánt.
Ehhez nem kell – az egyébként is létező – újságírói etikai kódex. Más kérdés, hogy valaki erre saját belső zsinórmértéke/humanizmusa mellett is figyel vagy egyszerűen túllép rajta. A Bayer-retorika az internet korában nem marad „belterjes”. A világhálón megjelenő hazai otrombaságok/ostobaságok már nemegyszer ámulatba ejtették az angolszász sajtókultúrához szokott médiafogyasztót. Csakúgy, mint a már a kampány finisében, a közmédiumok hírvonalain dolgozók körében, a nagy „lefejezések”. A Fidesz-székházban (két éve legitim tévés elnök hiányában) a választás estéjére már a stúdiót is „berendezték” a Magyar Televízióban! Hiába no, új műsorhoz, régi új szereplők kellenek. (Népszabadság, március 6.) A szándék egyértelmű: a szelektív valóságábrázolás, a kritikus hangok elfojtása, a dezinformálás.
Mert milyen jó kéjesen leírni, hogy végnapjaikat élik a jelenlegi kormánypárti lapok, miközben pl. a Magyar Nemzet bezzeg őrzi pozícióját a lappiacon, az on-line változat egekbe szökéséről nem is beszélve, és megtudni: a nemzet médiuma pedig a Hír Tv! Aztán sokat sejtetően ugyanitt a francia példáról olvasni. Eszerint a minőségi lapok olvasására ingyenes példányokkal szoktatnák rá az iskolás korú fiatalokat. (Heti Válasz, február 11.)
Ha a sajtó magától képtelen lenne blődségekre, segítségére siet a politika. Mit tehet ilyenkor a tisztességes zsurnaliszta? Leírja a hülyeséget. Elvégre akkor korrekt, ha szöveghűen idézi az „okosságokat”. Mint legutóbb is, Szájer József EP-képviselő balmazújvárosi látogatása után tette. Itt a kormány előtt álló feladatokról megtudhattuk: „Tudjuk, hogy halászléből újra akváriumot készíteni nehéz, de neki kell fogni”. (Hajdú-Bihari Napló, március 8.)
Ugyanitt olvasom, az européer kétségbe vonja Magyarország szuverenitását, gyámságunkat pedig az Európai Uniótól várja feloldozni. Ugye, hogy nem is kell ide Bayer Zsolt kozmetikázatlan stílusa, „elég” ha csak széles látókörű honfitársaink míves nyelvezetére figyelünk.
Dr. Nagy Zoltán, Debrecen
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!