A Balatoni Polgár márciusi számában bemutat három országgyűlési
képviselőjelöltet a 2010-es nagy futam rajthoz állói közül a Siófok
központú választókerületből: Harangozó Gábort (MSZP), dr. Lehmann
Györgyöt (Jobbik) és dr. Gruber Attilát (Fidesz). A lap beállítottsága
és beágyazottsága indokolja, hogy jó szó érthetően csak az utóbbi
jelöltre szóratik, az első kettőre – fogalmazzunk finoman – csak vélt
igazságokat. E sorok írója beállítottsága és beágyazottsága szerint itt
és most csak a Harangozó Gáborral kapcsolatos megállapítások közül
reagál kettőre.


Az egyik. „Nem véletlenül nem találkozunk vele az utcán, amint havat lapátol a háza előtt, vagy gyereket visz óvodába. Helyi kötődése nincs” – utal az ismeretlen tollnok arra, hogy az MSZP-s jelölt nem idevalósi. Ez a Harangozó-féle hólapátolás-hiány, meg a nem itt oviba gyerekhordás azért nem annyira ismeretlen jelenség a Fidesz oldalán sem. Mostani jelöltje, aki immár harmadik győzelmére készül, ezúttal talán a legnyugodtabban, szóval még ő is, pl. négy éve más nagyvárosban lapátolta a havat, meg ki tudta akkor, hogy melyik városba fogja oviztatni gyermekét, hol telepszik meg, hol  köt ki. Szóval ezt a ki hol lapátol dolgot inkább hagyjuk!
Inkább emlékezzünk Illyés Gyulára: a kérdésre, kit tart magyarnak, válasza első mondata az volt: mindenekelőtt azt, aki elvállalja. E gondolat mentén: ha Harangozó Gábor elvállalja, képviselni akarja ezt a körzetet, ám legyen…  Öt évig európai parlamenti képviselő volt (Brüsszelben lapátolta a havat), profi politikussá vált – ráadásul nem az itthoni politikai stílus mérgező bűzét szívta. Egyáltalán nem lenne baj, ha ilyen svádájú fiatalemberek keverednének képviselőink közé, felfrissülne az a fáradt, fárasztó, idegesítő bagázs.
A másik. „A kétségkívül legnagyobb pénzzel és erővel indított kampány...” – mármint a szoci Harangozóé, írják még. Nem tudom, mi a legnagyobb pénz a kampányban. Gyalog siófokinak két dolog látszik jól: az óriásplakátok, meg a helyi hirdetőújságok. Óriásplakátok  szinte négyzetcentire egyenlőként oszlódtak a két nagy között: az igaz, hogy a szocimegákon Harangozó sokszorozódott, de a Fideszén ezért nem tűnhetett soknak, nem Gruber, hanem a nagyon áhított, a biztosan eljövő „Itt az idő!” A helyi hirdetőkről pedig:  mindegyikben kétszer akkora a fideszes-gruberes méret... Szóval, szerintem ezt a legnagyobb pénzügyet is inkább hagyjuk…
Végül már csak annyit:  nem értem, a nagy ívű jelöltbemutató elemzések szerzője miért rejtegeti nevét…?
Völgyi Lajos, Siófok.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!