A pártok vezető politikusaival együtt ismét megünnepeltük március 15-ét.
Az amerikai elnök is üdvözölte az évfordulót: „Legmelegebb üdvözletem
küldöm mindazoknak, akik az 1848-as forradalom évfordulóját ünneplik…”
Itt pedig álljon néhány „ünneplő” szónoklatfoszlány a vezérszónokok szájából: … hogy áll a párt a kopogtatócédulákkal?… jobboldali veszély… Isten hozott a börtönben… szabadságot Budaházynak… a halál pártja az MSZP… Jobbik-kormány… a helytertótanácsnak ideje csomagolni… már csak 27 nap van a választásokig… jön az utolsó nagy hajrá… gyors átütő, megrendítő alkotmányos változás, ami a magyar nép forradalma lesz... És egyéb népbutító bornírtságok hangzottak el március 15-én a pártok mekmestereinek szájából. Arról, hogy mi történt 1848 március 15-től a világosi fegyverletételig, talán egy-két kóbor szó esett. Viszont az „aranyszájúak”
sűrűn emlegették azt, hogy az ellenkező oldalon milyen nagy panamázás, lopás, csalás, nemzetrontás stb. folyik.
Az ünnepségsorozaton nem arról szólt a dal, hogy az 1848-as hősök mit tettek a függetlenségért, hanem arról, hogy a jelenlegi pártok közül melyik a gyalázatosabb. Arról, hogy a nokiás dobozokban hozott forradalom április 11-én felteszi az i-re a pontot, az elsöprő választási győzelem összefogja a sok millió ember szétfutó akaratát, és jövőt választunk magunknak…
Szóval szép volt a megemlékezés, főleg a jobboldal részéről. Volt ott zsidózás, horthymiklósozás, ítélethirdetés, meg sok egyéb, ami „méltóképpen” emlékezett a márciusi ifjakra.
Azért arra kíváncsi lennék, hogy azok, akik a nemzetmentő mondatfoszlányokat elhintették az egybegyűlteknek, tudnának-e legalább hat nevet mondani az Aradon kivégzett tábornokok közül. Gyanítom, hogy még a jelenlegi országgyűlési képviselők jó része sem. Az a siserehad pedig, amelyik az Ápád-sávos lobogókat lengette, hatot sem.
Végezetül: Barack Obanma elgondolkozhat azon, kiknek is küldte el jókívánságait március 15. alkalmából a Magyar Köztársaságba.
Kőrösi Ferenc, Dunaharaszti
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!