A gazdák 280 milliárdot már kaptak

z A hét Tokajtól hangos… Bár nem a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal asztala, de bizonyára foglalkoztatja a magyar borvidék és hírének gondja.
– Régi vita ez már. Magyarország ebben egyértelműen győzött, az más kérdés, hogy most
– úgymond – „újabb adminisztratív problémák” merülhettek fel. Az biztos, hogy ezután is fogunk jó magyar tokajit – minden fajtájából – inni, s az exportra sem lesz gond. Ami az uniós támogatási módokat illeti, a Tokaj-hegyaljai pincészetek a mezőgazdasági termékfeldolgozás terén jelentős beruházási forrásokhoz jutnak most, így fejleszthetik a termelést-feldolgozást. Amúgy szerintem ez az egész probléma a mostani szlovák–magyar vitákra vezethető vissza – ha nem lenne az ilyen feszült, aligha lenne ilyen mérvű ügy az Európai Bizottság jogsértő eljárása nyomán újonnan kiéleződött névvita a „Tokaj” eredetmegjelölés körül. Versenyhátrányt nem jelenthet – ennek mindenképpen elébe kell menni, ezen már dolgozik Tabajdi Csaba brüsszeli szocialista EP-képviselőnk, aki március 15-én írásbeli kérdés formájában az Európai Bizottsághoz fordult, felszólítván az uniós intézményt a jogsértő állapot tisztázására. Több új tagállam, köztük Magyarország és Szlovákia is jelenleg veszi át az EU földrajzi jelzésekre vonatkozó szabályozását, amelyet a régi tagállamokban már évek óta alkalmaznak, s a bizottság az elmúlt hetekben sajnálatos módon megsértette az uniós jogszabályokat, amikor eleget tett a szlovák kérésnek, és a „Tokaj” jelzés esetében mind a két jelölést elfogadta, noha nem lehetséges ugyanazt a jelölést OEM-ként (Oltalom alatt álló Eredet Megjelölés) és OFJ-ként (Oltalom alatt álló Földrajzi Jelölés) is regisztrálni. Az uniós szabályozás értelmében a földrajzi jelzések védelmének e két kategóriáját, az eredet megjelölést (OEM) és a földrajzi jelzést (OFJ) különböztetik meg – az utóbbi lazább. A gond megoldása Brüsszelre vár, nem szakmai – azaz nem agrár-szőlészet-borászati. A mi feladatunk a fejlesztések mihamarabbi támogatása az EU-s forrásokkal.
z Milyen stafétabotot ad át utódjának? Virágzót vagy kórót?
Merthogy hamarosan nyugdíjba vonul.
– Hát én talán ennyire nem sarkítanám ki a kérdést. A félidő körül vagyunk, hisz’ 2007-től 2013-ig tart ez az uniós agráridőszaki program – egyébként 2015-ig fizethetünk Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) forrásokat az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program négy tengelyében, amelyek a hazai agrárium, az élelmiszer-feldolgozás, az erdészeti ágazat, a környezet és vidék, az ott élők életminőségének, vállalkozásainak a fejlesztését-jobbítását, a vidéki örökség megőrzését célozza meg, s az úgynevezett leaderközösségek kapcsán a térségi belső erőforrások fenntartható és innovatív felhasználását segíti meg pluszforrásokkal. Egyébként 2007 őszén fogadták el a programot: ez annyit jelent, hogy elmondhatjuk, ez idáig mind a négy uniós tengelyben szinte minden intézkedésben, úgymond, helyben vagyunk, azokat megtettük, megléptük. Közel hatvan intézkedést fogalmazott meg Magyarország, jelenleg  úgy 47-48-nál vagyunk, a kérdés, hogy az unió a „maradékból” meghirdet-e valamit. Az tény, hogy az első tengelyben mind a kötelezettségvállalás, mind a kifizetés területén jól állunk, 90, illetve 30-40 szazalékkal. Az elmúlt öt évben több mint 2400 milliárd forint támogatást fizetett ki az MVH. Tavaly gyakorlatilag 614 milliárd forintot – ez a múlt évi rekord-összegű, 614 milliárd forint forráskifizetés tényleg csúcs volt, mivel a kifizetett források együttes összege a 2009-et megelőző évben 402 milliárd forint volt. A „növekmény” annak is tulajdonítható, hogy az agráriumot is érintő világgazdasági válság miatt a hivatal számos kifizetést előre hozott, valamint több támogatási jogcím esetében előleget fizetett, segítve a gazdálkodókat, s tíz  százalékkal nőtt az uniós támogatás, a SAPS összege is. A közvetlen támogatás 85 milliárd forinttal volt több, mint az előző esztendőben, elérte a 327 milliárd forintot. A csak az idén januárban esedékes nemzeti támogatásból, az úgynevezett „top up”-ból a hivatal már a múlt év októberében kifizette a gazdálkodóknak a tejtermelőket érintő pluszforintokat, ez 15,7 milliárd forintot tett ki. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) céljainak megvalósítására  – erre összességében mintegy 1375 milliárd forint áll rendelkezésre – már 873 milliárd forintot kötöttek le pályázatokkal. A kifizetett summa eléri a 280 milliárdot. Amúgy ha mindent összegzek: hazánk európai uniós csatlakozása előtt a „csúcs”-agrárbüdzsé úgy teljességében 250 milliárd forintnyi volt! Összesen!
z Akkor miért elégedetlenkednek egyesek?
– Nézze, ha nem csatlakoztunk volna az EU-hoz az általános globális gazdasági válságot, a mindenütt jelen lévő megszorításokat is figyelembe véve a magyar agrárium ennek a pénznek a közelébe nem került volna! Az elégedetlenségnek természetes, mondhatnám, emberi okai vannak: mindenki általában a főnöke fizetésével elégedett, s nem a sajátjával. Vonatkozik ez az ilyen közösségi pénzekre is… De összességében nem szeretném dicsérni magunkat: azonkívül, hogy úgymond „minden működik”, a második körben meghirdetett agrármodernizációs pályázatokra sokkal több jelentkezés érkezett, mint amire számítottunk, így sokkal több kérelmet kell feldolgoznunk párhuzamosan a kifizetésekkel, így jelentős az egybeesés. Például az élelmiszeripar, az öntözés és meliorizáció, az állattenyésztés és kertészet terén, s ugyanakkor itt a cukorszerkezet-átalakítási program is. Március 16-ig kellett elektronikus úton az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program és a Halászati Operatív Program (HOP) támogatásában részesülő gazdálkodóknak a kötelező és rendszeres monitoring adatszolgáltatást teljesíteniük. Ebben 32ć728 gazdálkodó részesül, azoknak van ilyen tájékoztatási kötelezettsége, akik 2009. december 31-e előtt kaptak a támogatásról határozatot. A 2007–2013 közötti Új Magyarország Vidékfejlesztési Program intézkedéseire, az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) forrásaiból a tavalyi esztendő végéig 873 milliárd forintot kötöttek le pályázataikkal a gazdálkodók, a számukra már kifizetett summa eléri a 280 milliárd forintot. A halászati programban  3,9 milliárd forint kötelezettségvállalás történt – a kifizetések nemsokára megkezdődnek. Összességében az „elégedetlenkedések” oka az, hogy sokan nem tudják, vagy nem akarják tudni: az eddig valóban soha nem látott menynyiségű forrás az EU-ból utólagos finanszírozásban jön!
z Hírül adták: március 15-ig a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal teljesíti az agrárkár-enyhítési rendszerben részt vevő, víz- vagy fagykár, netán aszály által érintett gazdálkodók részére a kárenyhítési juttatások kifizetését. Közben itt is elégedetlen hangok hallhatók.
– Nézze, mindig, de most, a gazdasági világválság nyomán az emberek különösen érzékenyek az anyagiakra. Vonatkozik ez a mezőgazdasági termelésre is, amely ráadásul időjárásfüggő is. Összesen 6600-an nyújtottak be agrárkár-enyhítési kérelmet, fagy-, belvíz és aszálykárok, illetve jégeső által elszenvedett mezőgazdasági károk nyomán. Közülük cirka 5600 egyéni termelő és vállalkozás részesül a támogatásban. Az érintett gazdálkodók jogos kárenyhítési igénye 25,5 milliárd forint, ám a kifizethető keret mindössze 5,23 milliárd forint. Ez az összeg a kárenyhítési rendszerhez csatlakozott termelők 2,1 milliárd forintos befizetéséből, valamint az ehhez biztosított költségvetési hozzájárulásból áll össze, ami a többszöröse a befizetők forintjainak. A különbségre tekintettel úgynevezett arányos visszaosztás alapján minden kérelmező igénye ötödéhez juthat most hozzá. Több nem juthat erre, mint a közös kárviselésbe befizetett s az állam hozzájárulása. Sajnos, ha „szorít a cipő” , ha a gazdálkodónak kevés a pénze, nem lehet az hinni, hogy „majd a hivatal megoldja!” Jogszabály alapján most a korábbi károk enyhítését tudjuk megoldani: a 2009 októberét követően bejelentett igények nyomán  – az összesítés, ellenőrzés után – a kárenyhítési forrásokat 2011. március 15-ig kapják meg az igénylők. Egyébként előleg kifizetésére – a támogatások terén – sor került: 140 milliárd  forintnyi, hisz’ a gazdasági válság, a piac  nem kímélte az agráriumot, különösen nem az állattartást, a tejtermelést és értékesítést.
z Az a hivatal, amelyet vezet, sokszor nem is tud jól kijönni bizonyos „ügyekből”. Ilyen volt a várgesztesi pihenő is…
– Hát igen… Ez volt az, amiről úgy szólt a sajtó, hogy „tíz fatuskóra” adtunk három- milliót… Az AVOP-program keretében jutott a településnek út menti pihenőkre – nem egyre, hanem kettőre! Az egyik kerékpáros pihenő, a másik meg „sima” pihenő volt – erről mondták azt, hogy árkot kell ugrani, arról nem szólt senki, hogy közben egy fahíd is épül. A fiatal gazdák támogatási igénye 60 milliárd forintnyira rúgott – a rendelkezésre álló keretet sikerült a háromszorosára feltornászni átcsoportosításokkal, de hát így sem juthat mindenki forráshoz. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal önhibáján kívül belekerül adminisztrációs, regisztrációs problémákba is, úgy mint Pilátus a credóba… Az Európai Unió elvárja az esélyegyenlőséget, így az igénylők közt pluszpontot ér az, ha a fiatal gazda roma származású – ám ennek deklarálása önbevallás alapján történik, ezt nem lehet, nem szabad ellenőrizni. A rendszerben így valahol benne van a csalás lehetősége is. Szóval az unió elvárja, a kisebbségi ombudsman meg kifogásolja… A minap itt járt a Magyar Agrárakadémia nádudvari ülésén az Európai Bizottság mezőgazdasági biztosa, a román Dacian Ciolos. Ott az országok képviselői megbeszélték, hogy az agrárgazdaság ügye nem pártpolitikai, hanem nemzeti és közös uniós ügy. A tagállamok szakemberei már most dolgoznak a 2013 utáni időszak együttes agrárpolitikájának reformján, a támogatásokon, amelyeket a 27-ek szerint a jövőben több egyenlőségnek és több méltányosságnak kell jellemeznie, s a nyitott unióban meg kell találni azokat az eszközöket, amelyek megvédhetik a  brutális áringadozásoktól a gazdálkodókat.
z Mi az, amit sikerként könyvel el az utóbbi évek magyar agráriumában, s mi az, amit a jövőben – a szakmától, az ágazattól el nem szakadó agrármérnökként – elvárna a közös európai agrárpolitikától?
– Egyértelműen a gépi, technológiai berendezések hazai fejlődését, a gazdaságok hátterének kiépülését tartom sikernek az EMVA I. számú tengelyének keretén belül. Megtörtént tehát a modernizáció, a felzárkózás. Az elkövetkező években – a vidékfejlesztésben való továbbhaladás mellett – a piacra jutás támogatását tartom fontos feladatnak: minden olyan termelői csoport, önszerveződés fejlesztésével, a kicsik integrációjával kell majd foglalkozni, ami a megerősödésüket szolgálja. A Hungarikumokat is számon kell tartani, támogatni, hisz’ sok magyar íznek párja nincsen, lett légyen az paprika, őszibarack vagy húskészítmény. Ki kell tudni használni a komparatív előnyeinket. Ezen kívül még két dolgot tartok a magyar agrárium számára létfontosságúnak: az édesvizeink „megfogását”, ami persze nagy beruházásokkal a mezőgazdaságon túlmutat a klímaváltozás során, ez stratégiai kérdés; s ugyanígy a bioüzemanyagok előállítását itt a gabonaövezetben, ami nemhogy a takarmánytermelés hátrányára, de előnyére, a felhasználás korszerűsítésére kell, hogy irányuljon. Áprilisban lesz a spanyolországi Oviedóban az Európai Unió agrárhivatalai, kifizető ügynökségei elnökeinek a szakmai találkozója. Ott bizonyára szót ejtünk erről is.

Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!