Halász Judit a szegénység nagykövete lett

z A Hegedűs a háztetőn előadása lehet helyes esztrádműsor, és keményen szólhat is valamiről. Önök mire törekedtek?
– Megpróbáltuk a darabnak nem a könnyebb, hanem a mélyebb és nehezebb oldalát megközelíteni. Több olyan előadást láttam az interneten, ami inkább képeskönyvre hasonlított. Amire a darab lehetőséget ad, mert nem tartalmazza mindazt, amit az eredeti regény. De végül is, ez egy musical. Híres londoni előadásáról, amiben az a Topol játszotta a főszerepet, aki a filmben is, kaptam egy fotót Nádasy Mirtilltől, aki amikor elhagyta a Vígszínházat és Magyarországot, rögtön bekerült ebbe a produkcióba. Tevje öt lánya közül az egyiket játszotta. Ebben csillogó, gyönyörűen kiglancolt cipőkben voltak a lányok, tiszta, frissen vasalt kötényekben, a konyha csodásan be volt rendezve mindenféle edényekkel. Mi viszont Anatevkának, ahol a történet játszódik, a szegényebb, sárosabb részét akarjuk megmutatni, természetesen a humorával együtt. Miközben a darab nagyon szomorú dologról szól, minden második mondata poén.
z Tud ez az előadás kisebbségről, másságról, arról az eldurvult helyzetről beszélni, ami ma Magyarországon van? Vagy azért megmarad kedves mesének?
– Maga az, hogy ezt most mutattuk be, abban a környezetben, amiben játsszuk, már állásfoglalás. Az előadás végén Tevje házának már csak a vázát látjuk, és még ez a váz is felborul, a feje tetejére áll, azért ez kell, hogy jelentsen valamit.
z Az ön megzenésített versekből álló gyerekműsorai is lehet, hogy a felszínen kedvesek, de sokkal többről szólnak, mint ahogy első hallásra gondolnánk.
– Az emberekhez nem lehet gorombasággal, vadsággal, keménységgel, kegyetlenséggel közelíteni. Ahhoz, hogy megpróbáljuk megértetni a véleményünket, közel kell kerülni hozzájuk. Ne a támadást, a tüskét, az ellenségességet érezzék. Én mindig jobban kedveltem azokat a produkciókat, amelyek nem egyértelműen tragédiába torkollottak, hanem sokat lehetett rajtuk nevetni, meg tudtam bennük a szereplőket szeretni.
z A Mosolyrend lovagja. Tud mindig mosolyogni?
– Nem biztos.
z Mikor fittyed lefelé a szája?
– Manapság rengeteg olyan dolog történik, amitől lefelé fittyed. Nem szeretem például, hogy az emberek tudatlanul ítélkeznek. Valamit elítélni csak akkor lehet, ha azt jól ismerjük. A legnagyobb bajt mindig a tudatlanság okozza.
z Az UNICEF jószolgálati nagykövete. Mit tud elérni?
– Annyit, hogy a nevemet, a személyiségemet, a hitelemet adom ahhoz, ami mellett szeretnék szót emelni.
z Mostanában miért emel szót?
– Az Európai Unió ezt az esztendőt a szegénység és a kirekesztettség elleni évnek szánta. Éppen a beszélgetésünk napján kaptam egyéves megbízatást, én lettem a szegénység egyik nagykövete, a másik Caramel-Molnár Ferenc. Sajnos, ha beleülök a kocsimba, látom, hogy minden lámpánál egy kéregető áll. Rengeteg olyan helyen jártam Magyarországon koncertezni, ahol a gyerekek naponta egyszer kapnak enni, vagy egyszer se. Ahol az egész falu munkanélküli, a gyerekek nem jutottak túl a falu határán. És amikor elhozták a koncertre őket, úgy nézték a buszt és a faluból kivezető utat, mint magát a csodát.
z Nyilván egész más egy ilyen koncert hangulata, mint a Vígszínházban.
– Nagyon más. Hogy milyen, az látható a Csiribiri című filmben. Fantasztikusan boldogok, hálásak és együttműködőek ezek a gyerekek. Tele vannak szeretetéhséggel és szeretettel. Ott maradok mindig a koncert után, nem szoktam elszökni azok elől, akik autogramot, képet, beszélgetést kérnek tőlem. Rengeteg bakelitlemezt hoznak dedikáltatni, amit az anyukájuk gyerekkorában még megkapott. Az új albumokat már meg sem tudják venni.

Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!