Nyelvelő

Az állatnevek jelentéseit bemutató sorozatunk utolsó fejezetében mivel is kezdhetnénk, mint az állatok királyával, az oroszlánnal. Az oroszlán ótörök eredetű szó. A magyarba került török alak „arislan” lehetett. Az állat tulajdonságán alapul a pejoratív jelentés is: bátor, erős ember.
Egy jóval szelídebb állat a páva a következő állatnevünk, a szó díszes tollú háziszárnyast jelent. A XVIII. században már adatolható a pejoratív jelentése is, amely szerint a páva mutogatja díszeit, tehát a páva név annyit tesz, hiú ember.
Az ökör herélt szarvasmarhát, bikát jelentett. A XVII. században viszont már megfigyelhető a pejoratív jelentés is, mely szerint az ökör rendkívül buta személy.
A róka szó etimológiailag egy kicsinyítő képzős alak. A ró szóból a ravasz szavunk is kialakult. A középkorban az állat megjelölésére még a ravasz szó szolgált. Ennek jelentésfejlődése és szófajváltozása következtében szilárdult meg állatnévként az átvitt értelemben jóval ritkábban alkalmazott róka. Így hát könnyen érthető a róka szónak „ravasz szem” jelentése is.
Olasz eredetű a strucc szó. Az egzotikus madáron kívül a szó félénk embert is jelent. Ennek alapja éppen az állat tulajdonsága. Egy másik szárnyas, a tyúk, a szó ótörök eredetű. Háziszárnyas jelentéséből könnyen érthető a viszonylag későn kialakult pejoratív jelentés: nő, asszony.
A szamár állatnév is olasz eredetű. Az ostoba ember jelentése a szamár szóval kapcsolatban csaknem minden nyelvben megtalálható. Végezetül a tehénnel zárjuk az állatneveket bemutató írásunkat. A tehén iráni eredetű szó, a nyelvrokonaitól már elvált magyarság nyelvébe viszonylag korán bekerült jövevényszavak rétegét képviseli. Mindössze a XX. században adatolható először a pejoratív jelentés, amely az állat alakjára vezethető vissza: elhízott, nehézkes mozgású nő.

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!