Kaplár F. József szerint túl sok hazai sportadó működik

 „Lehet, hogy a közvetítések mennyisége kicsit a minőség rovására megy, de a sportcsatornákat hiba lenne ezért igénytelenséggel vádolni. Annyi anyagból főz a szakács is, amennyit elé raknak. Ma már internetes oldalakon tájékozódom elsősorban, ami a nap híreit illeti. Ha sportról van szó, illene mindent megnéznem, de képtelenség kilencvenhat órát belesűríteni egyetlen napba. Egyetértek azzal a véleménnyel, hogy a hazai piacon feleslegesen sok sportcsatorna működik” – magyarázta.
A műsorvezető másodikos általános iskolásként, szeretett bele a sportriporteri munkába, Szepesi György varázsolta el. „Mikor később ezt elmondtam Gyuri bácsinak, igencsak meghatódott. Az életem azonban eleinte másképp alakult, érettségi után felvettek az egyetemre, majd elvittek katonának. Ekkor találkoztam a Pályabelépő című tehetségkutató verseny hirdetésével, melyen sportriportereket kerestek. Éppen ma negyven éve, hogy Gyulai Istvánnal, valamint Knézy Jenővel a legjobbak közt végeztünk és elkezdtünk külsősként dolgozni a Magyar Televízióban. Fantasztikus négy évtized volt, el sem tudom képzelni, mi mást kezdhettem volna az életemmel. 1973-ban diplomáztam a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Ebben az évben lettem a Sportosztály „külsőséből” előbb a Híradó gyakornoka, majd munkatársa. Később szerkesztettem és vezettem az esti Híradót. Amikor azonban széthullott a csapat, voltaképpen visszatértem a Telesporthoz, ahol 1999-ig maradtam. Visszatekintve – már csak az azóta történtek miatt is – úgy érzem, jól döntöttem, hogy önként megváltam a Híradótól. Mégsem tartom csupán kitérőnek azokat az esztendőket, hiszen ha valaki meg akarta tanulni a televíziózás csínját-bínját, arra a legjobb iskola ez volt. Harminchárom évesen eljutottam az akkori csúcsra, s erre leginkább azért vagyok büszke, mert minden egyes lépcsőfokot meg kellett másznom. Ötvenhárom országban jártam riporterként, tudósítóként” – emlékezett vissza. „A képernyőtől eleinte tartottam, de azt sem szégyellem, hogy ma is összerezzenek, ha felismernek és megszólítanak a boltban, vagy a benzinkútnál. Pedig már igazán nem kellene...” – nevetett.
Kaplár F. József világéletében sportolt, először focizott, és még ma is teniszezik. „Utóbbit életem végéig űzhetem, előbbiről ezt nem tudom elmondani. Jelenleg is ez a két sportág áll a fókuszban, ha munkáról, vagy magánéletről van szó. Heti háromszor-négyszer teniszezem, ilyenkor persze szóba kerülnek a sportközvetítések is. Meg szoktam szívlelni a kritikákat, de úgy gondolom, a szakmában – ahogyan én is – mindenki szeret a maga ura maradni. Pontosan tudom, milyen az öltözői légkör, hangulat, átéltem magam is, milyen gondolatok járnak a sportolók fejében a mérkőzés előtt. Ez behozhatatlan előnyt jelent számomra kommentátorként és műsorvezetőként is. Vannak olyan kollégáim, akik szabályosan kidolgozzák előre szinte minden mondatukat a képernyőn. Nekem is vannak bevett szófordulataim, köszönéseim, de azt nem állítanám, hogy létezik a Kaplár F.-stílus. Csak azt tartom mindig szem előtt, hogy arról beszéljek, ami éppen történik. Sajnos már többször rám fogták, hogy Federer-szurkoló vagyok és sokan úgy vélik, ez viszszaköszön a közvetítéseimben. Igaz, hogy tehetségének csupán a századrészének is örülnék és nagy tisztelője vagyok zsenijének, de őszintén mondom, szakkommentátor társam nevében is: nem vagyunk Federer-pár-
tiak. Mikor elkezdtek gyűlni az észrevételek, végighallgattam néhány közvetítésünket, de nem éreztem, hogy elvesztettük volna pártatlanságunkat. Nagyra tartom a svájci teniszezőt, de azt is értékelem, amikor padlóra küldik. Ilyenkor láthatjuk, hogy a nagyágyú sztársportolók is hús-vér emberek.”

Á. D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!