Korábban úgy tartották, hogy a vívósportban idő kell ahhoz, hogy valaki beérjen. Úgy látszik, a 21. században minden felgyorsult, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy egy 17 éves, igen 17 éves magyar fiatalember világbajnoki címet szerzett társaival együtt kardcsapatban a világbajnokságon. Bizonyára sokan felkapták a fejüket a hír hallatán, amikor arról értesültek, hogy egy negyedikes gimnazista, Szilágyi Áron tagja lehetett a válogatottnak. Pedig korábban ezt a címet, mármint a legfiatalabb világbajnok címét Nemcsik Zsolt birtokolta, aki épp hogy túllépte 20. életévét, most viszont ő tartozik a nagy öregek közé 30 évével. De hogy ki is ez a Szilágyi Áron, arra voltunk kíváncsiak.



 


n Miként került kapcsolatba a vívással?
– Budán laktunk és kilencéves voltam, amikor Gerevich György az iskolánkba eljött beszélgetni egy tehetségkutatóra. Elmondta, hogy milyen szép a vívás, milyen csodálatos sikereket értek el a magyar versenyzők az elmúlt évszázadban. Nem tudom, miért, de hatott az, amit elmondott, és jelentkeztem.
n Előtte semmilyen más sporttal nem foglalkozott?
– Lehet, hogy nevetségesnek hangzik, de kilencéves korom ellenére már több mindenbe belekóstoltam, teniszeztem, atletizáltam, karatéztam, de végül a vívásnál kötöttem ki.
n Miként alakult a pályafutása, és rögtön kiszúrták, hogy jó párbajhős lesz?
– Nem tudom, minek köszönhetően, mert a családban soha senki nem sportolt versenyszerűen, volt bennem valahogy vívás iránti tehetség. Fél évvel később már elindultam egy versenyen, ahol a harmadik helyen végeztem, de ezt követően szinte minden viadalon, ahol rajthoz álltam, egyre előrébb léptem, sőt sok versenyt nyertem.
n A vívás több fegyvernemből áll, rögtön karddal kezdte?
– Igen, mert edzőm, Gerevich György is kardvívó volt, és ő a Vasas kardozók a mestere, így rögtön ezt a fegyvert adta a kezembe.
n Mielőtt a felnőtt válogatott tagja lett, milyen eredményekkel büszkélkedhetett?
– Voltam első, második a junior és kadett Európa-bajnokságon, és  a kadett a vb-n második helyen végeztem.
n Miként érintette, mikor kiderült, hogy Nébald György, a kardozók kapitánya meghívta a világbajnokságra utazó keretbe?
– Váratlanul ért, de ebben egy balszerencse és a szerencse is közrejátszott. Egyik társunk, Lengyel Balázs megsérült, aki helyett engem hívott be a kapitány.
n Mióta tagja a felnőtt keretnek?
– Balázs sérüléséig nem voltam, abszolút újoncként mentem a világbajnoksára.
n Hogyan fogadták a többiek, idézőjelben mondva, hogy egy „tejfeles szájú” gyerek is ott lehet egy ilyen nagy világversenyen?
– A magyarok már ismertek, hiszen sokat versenyeztünk, és edzettünk együtt. De az biztos, amikor először pástra hívtak, a vébén sokak számára meglepetést okozott, hogy ennyire fiatal vagyok.
n Kinek okozta a legnagyobb meglepetést?
– Azt hiszem, hogy arra az asszómra örök életemben emlékezni fogok, amikor szembe kerültem az orosz olimpiai és világbajnok Pozdnyakovval, és 8-3-ra legyőztem.
n Mit szóltak ehhez?
– Mindenki megdöbbent, de be kell, hogy valljam, a leginkább én, mert a mai kardvívómezőny legismertebb, legeredményesebb tagja. Lehet, hogy most nekem minden kijött, ő pedig rossz napot fogott ki, de ez teljesen mindegy, mert erre az asszóra, mint már mondtam, örökké emlékezni fogok.
n Tizenhét éves. Hogyan lehet összeegyeztetni az iskolát a vívással?
– Magántanuló vagyok a Fazekas Mihály Gimnáziumban, ahol matekszakra járok, mert ezt a tantárgyat szeretem a legjobban.
n Hogyan telik egy napja?
– Utazással, tanulással és edzéssel. Mert Pestről kiköltöztünk Gödöllő mellé, Hévízgyörkre, és mindennap onnan utazom be Pasarétre az edzésekre. A tréningek előtt és után tanulok, majd ismét hazautazom.
n Mi jelent kikapcsolódást?
– Bármily furcsán hangzik a matematika, a számítógép, és az, hogy pihenhetek.
n A világ talán egyik legfiatalabb, hanem legfiatalabb kardvívó- világbajnoka. Eddig egyenes volt az útja. Mi lesz ezt követően?
– Tudom, hogy a szerencse is szerepet játszott abban, hogy ott lehettem a vébén, és most azt tartom a legfontosabbnak, hogy megháláljam azt az előlegezett bizalmat, amit kaptam, és a páston harcoljam ki a csapatban maradást, és hogy ne a szerencse játssza a jövőben is a főszerepet. Tudom, nagyon sokat kell még tanulnom ahhoz, hogy állandó tagja lehessek a nemzetközi mezőnynek és kardcsapatnak.
n Mit tart erényének és hibájának?
–Gyorsaságomnak sokat köszönhetek, ezen felül még rengeteg tanulni valóm akad. Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!