A Honvéd egykori kiváló középpályása, Vadócz Krisztián már teljesen
átvette a spanyol bajnokság ritmusát, hiszen lassan két éve az Osasuna
játékosa, és egyedüli magyarként szerepel a világ egyik legerősebb
bajnokságában. Az elmúlt időszakban kiválóan játszott, nemegyszer került
fel az újságok címlapjára, ezzel is elismerve teljesítményét. Vadócz
egy kicsit Európa-vándornak számít, hiszen a kispestiektől először
Franciaországba igazolt, majd onnan Skóciába ment, ezt követően
Hollandiában focizott, és az ottani produkciójának köszönhetően igazolta
le a spanyol első osztályú csapat, méghozzá négyéves szerződést ajánlva
fel a számára. Csapata jelenleg a 13. helyen tanyázik az ibériai
pontvadászatban, a Primera Divisionban.

Milyen belülről a spanyol bajnokság? – kérdeztük a középpályást.
– Pengésnek mondanám, de azért itt is akad egy-két labdarúgó, aki nem megy a szomszédba a keménységért, illetve gyakran a durvaságért sem. Általában a latinos, köny-nyed játék a domináns.
Több európai csapatban is megfordult. Hol érezte magát a legjobban?
– Természetesen a spanyol a legkedvesebb bajnokságom, hiszen itt stabil emberré váltam, sajnos annak idején, amikor kézbe vettem a vándorbotot, az Auxerre-nél hiába produkáltam jól az edzéseken és a tartalékcsapatban, ezt egyedül az ottani edzőm nem vette figyelembe. Annak ellenére, hogy a szurkolók és a klubvezetők is úgy gondolták, nekem az első csapatban lenne a helyem. Ezért vettem a „cókmókomat” és mentem tovább. Most viszont úgy érzem, megtaláltam a helyemet, hiszen ha kimegyek az utcára, az emberek már messziről köszöntenek, mert nagyon szeretik a focit ebben a spanyol városban.
Világsztárok sokasága rúgja a labdát a bajnokságban. Milyenek ők a pályán? Gondolunk itt elsősorban az aranylabdás Messire.
– Természetesen már játszottam ellene, hallatlanul jó focista, és nincsenek sztárallűrjei, hanem azzal foglalkozik, ami a feladata, a labdarúgással. Sajnos közelebbi ismeretségbe még nem sikerült kerülni vele, de több világsztárral beszélgettem már, akik ugyanolyan emberek, mint mi.
Milyen a közönségük, és mekkora a stadion?
– Egy szóval tudnám jellemezni: a pamplonaiak fanatikusak. Általában 20 ezer körüli a nézőszámunk, de a slágermeccseken telt ház van, ami plusz 3000 ember jelent.
Visszakanyarodva még a sztárokhoz. Több nagycsapat ellen is pályán volt már. Melyik volt a legemlékezetesebb skalp, amit sikerült begyűjteni, mikor a pályán volt?
– Az egyik legemlékezetesebb még a 2009-es bajnokságból való, amikor Madridban legyőztük az Atleticót, de a legnagyobb skalp, amikor a tavalyi szezonzáráskor az utolsó meccsen a Real Madridot vertük meg idehaza.
Nagyon sok helyen megfordult már, több nyelvvel is megismerkedett. A spanyollal hogy áll?
– Van még mit tanulnom, de úgy érzem, ha letöltöm még a plusz két évet, ameddig a szerződésem szól, perfekt leszek ebből a nyelvből.
Sok külföldi van a csapatban?
– Ugyanúgy, mint a többi ibériai együttesnél, számos külföldi labdarúgó koptatja az öltözőnket.
Huszonhat alkalommal szerepelt eddig a magyar labdarúgó-válogatottban. Hogyan látja az Európa-bajnoki lehetőségeinket?
– Sajnos a vébéselejtezőkön nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy reméltük, igaz, az utolsó meccsen a biztos csoportelső dánokat sikerült megvernünk, de beleszaladtunk kétszer a portugálokba, és a svédekbe is, habár az első idegenbeli svéd meccset meg kellett volna nyernünk a helyzetek alapján. Ami meg a mostani Eb-selejtezős csoportot illeti, a hollandok az esélyesek, de úgy érzem, hogy a második hely megszerzésére van lehetőségünk, ha a csapatot azokra a játékosokra építik, akik külföldön szerepelnek, és állandó tagjai a csapatuknak. Habár így sem lesz könnyű, mert a svédeket jól ismerjük, a finnek hasonló stílusban fociznak, ám vannak kötelező győzelmeink, amelyeket nem szabad kiengedni a kezünkből, akkor megvan a mód és lehetőség a csoport második helyének megszerzésére.
Milyen körülmények között lakik?
– A város egyik nagyon szép negyedé-ben van a lakásom, és már itthon érzem magam, habár ha módom kínálkozik, sietek haza, mert nagyon erős szálakkal kötődöm Magyarországhoz.
Menjünk bele egy kis esélylatolgatásba. Ki fogja nyerni a spanyol bajnokságot?
– Most nagy a versenyfutás a két nagy, a Barcelona és a Real között. Úgy érzem, hogy a katalánoknak van nagyobb sanszuk, és jobb a csapatuk, mint a fővárosiaké.
Ugorjunk egy földrésszel arrébb, Dél-Afrikába. Kié lesz a világbajnoki trófea?
– A spanyolok nagyon jók, és mindenki abban bízik, hogy kijön nekik a lépés, az, ami évtizedek óta várható tőlük. A legnagyobb ellenfél a brazil csapat lesz, de úgy érzem, hogy a négy közé meglepetéscsapatok is be fognak jutni rajtuk kívül. Én egy spanyol–brazil döntőt várok, ahol minden lehetséges, de most úgy ítélem meg, hogy a külföldön játszó spanyolok és az itthon szereplők olyan csapatot alkotnak, amilyenre eddig még nem volt példa.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!