Washingtoni MTI-tudósítás szerint a MÁV elleni kártérítési perhez kapcsolódva csütörtökön újabb keresetet nyújtott be Chicagóban a magyarországi holokauszt áldozatainak és örököseinek egy csoportja, ezúttal több – köztük magyarországi – bank ellen.
A felperesek, „a banki lopás holo-kausztáldozatai” 1944-es árfolyamon számolt 2 milliárd dollár vagyoni kár és a kamatok megtérítésére tartanak igényt. Ezenkívül büntető jellegű kártérítést is követelnek, amelynek összegét később állapítanák meg. A csütörtökön iktatott keresetet – akárcsak a másfél hónappal ezelőtt a MÁV-val szemben indított per esetében – Illinois állam északi kerületi bíróságán nyújtották be.
A perirat szerint a bankok kifosztották ügyfeleiket: eltulajdonították a zsidók bankszámláin levő vagyont, valamint a széfjeikben őrzött értékeket, köztük ékszereket, műtárgyakat és értékpapírokat. A felperesek azzal vádolják a bankokat, hogy a nemzetközi jogot megsértve jogtalanul gyarapították vagyonukat a zsidóktól elrabolt értékekkel.
Karsai László történész a MÁV ellen indított perrel kapcsolatban február közepén azt mondta az MTI-nek, hogy a per beindítása megbízhatatlan, a holo-kauszt után 65 évvel keletkezett visszaemlékezésekre alapoz. Karsai szerint a per elindítói megpróbálták a vészkorszak azon túlélőit, vagy azok leszármazottait felkutatni, akik „jó pénzért hajlandók voltak összevissza hazudozni”, többek között azt, hogy őket a MÁV alkalmazottai kirabolták, vagy ismerőseiket, rokonaikat meggyilkolták.
Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke ugyancsak februárban az MTI-nek azt mondta, a magyarországi zsidóság túlnyomó részének meggyilkolásáért, vagyonuk elkobzásáért az akkori magyar társadalom túlnyomó része felelős, ezért a felelősséget a magyar államnak kell viselnie. A Mazsihisz elnöke rámutatott: a magyar állam a felelősségét elismerte a holokauszttal összefüggésben egyrészt az 1946. évi XXV. törvényben, másrészt az 1947. február 10-én megkötött párizsi békeszerződésben. Az állam ennek megfelelően vállalta, hogy kompenzációt nyújt a zsidó közösségnek, és ez a folyamat ma is zajlik Magyarországon. A Mazsihisz elnöke arról is beszélt, hogy a kártalanításról szóló tárgyalások az állammal húsz éve folynak, „egyes kormányok aktívabban, más kormányok kevésbé aktívan gondolkodtak erről”, de a folyamat nem szakadt meg a rendszerváltás óta. Utalt arra is, hogy 2007-ben, kormányhatározat alapján, létrejött egy ezzel a kérdéssel foglalkozó vegyes bizottság. Megjegyezte, hogy a magyar állam a nem vagyoni károk terén a világon egyedülálló módon „a zsidó emberek meggyilkolásával okozott károk bizonyos részével szembenézett”, és a meggyilkoltak testvéreinek vagy leszármazottainak hajlandó volt, ha nem is túlságosan nagy összegű, de mindenképpen számottevő kártalanítást fizetni.
Vajon voltak-e hasonló nemzetközi perek, s ha igen, mi volt a kimenetelük? És mi várható ebben a perben?
A Vasárnapi Hírek kérdéseire Lattmann Tamás nemzetközi jogász, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem adjunktusa így válaszolt: – A holo-kauszttal kapcsolatos és bankokat érintő eredményes perekről, amelyek az USA belső joghatósági rendszeréből indultak ki, nem tudok. Olyan perekről viszont igen, amelyekben – hasonló jogi alapon – különféle, a nemzetközi jog területén jól értelmezhető emberi jogsértések alapján indítottak eljárásokat. Ez utóbbiak közül több is elmarasztaló ítélettel zárult, ám a végrehajtás kikényszerítése az érintett másik állam együttműködésének hiánya miatt többnyire elmaradt. Mivel az adott ügynek megfelelő perecedensről nincs tudomásom, így a várható eredményről sem mondanék „jóslatot”. Hiszen még a per alapját sem ismerem, csak a híreket olvastam én is, de a keresetlevelet nem láttam. Mindenesetre érdekes részlet, hogy állítólag az OTP ellen is beadták a keresetet, amelynek tudomásom szerint még a jogelődje is csak 1949-ben jött létre, innen fogva megkérdőjelezhető a számomra ennek az ügynek a megalapozottsága. A MÁV elleni keresettel úgy voltam, hogy az komolyan vehető, hisz’ az térben és időben nem egy értelmetlennek nevezhető ponton van; annak van egy elméletileg lehetséges amerikai joghatósági alapja is. Ám ugyanakkor, ha az amerikai bíróság megfelelően jár el, akkor arra a következtetésre kell majd jutnia szerintem, hogy ebben az ügyben nincsen joghatósága, mert a jogszabály értelmezésén – ami annak hatályát kiterjesztené az ilyen USA-n kívüli ügyekre – a mai napig is vitatkoznak az ottani jogászok. Így valószínűleg még érdemi tárgyalásra sem kerül majd sor. A kevésbé megalapozottnak tűnő banki ügyekben is hasonló eredményre számíthatunk – mondta.
Szita Szabolcs történész szerint a francia államvasút ellen indult pár esztendeje hasonló per, ám az ügy a maga természeténél fogva elhalt, hiszen egy megszállt országban – a Francia Köztársaság is az volt – mit tehet mást a vasút, minthogy „szállít”?! Ugyanez áll a történész szerint a Magyar Államvasutakra is, amelynek a bevagonírozáshoz, a lágerekbe való szállításokhoz annyi köze volt, mint az osztrák (akkor már „német birodalmi”) s a szlovák vasutaknak: kötelezték őket a fuvarozásra. A szállítási „tervről” Bécsben született döntés a Rennwegen, 1944. május 4-5-én. Franz Novak SS-főtiszt, az Eichmann-különítményben az auschwitzi emberszállítmányok egyik fő szervezője, „a halál állomásfőnöke” határozott a kérdésről.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!