Chicagói per
Komolyra fordítva a szót: a véleményalkotáshoz legelőször is tudni kell, hogy Amerika a termérdek jogász, s ekként a rengeteg per hazája, amint ezt gyakorta önmagukat is gúnyolva megállapítják. Tudósító koromban nejem, felkelve székéből megbotlott, egy washingtoni moziban, s amikor pár nap múlva amerikai ismerősöm látta, mennyire húzza a lábát, halál komolyan kérdezte: ugye, bepereltük a mozit? Hogy aztán peren kívül megegyezzünk a követelt összeg töredékében, az is tiszta haszon. Ügyvédek ezreit nevezik nem ok nélkül mentőautó-üldözőnek, mert szírénahangra pattannak, ajánlatot tenni a sérültnek. Ráadásul monstre cégellenes perekben olykor elképesztő összegű kártérítéseket ítélnek meg a szolidáris esküdtek. Ebben a világban nyilván nem volt nehéz rávenni pár idős embert, hogy – az ügyvédeknek persze százalékot ígérve – felhatalmazást adjanak egy reményük szerint látványos perre, amelyből „valami kijöhet”. Az effajta keresetekben mindig horribilis összegek szerepelnek, hogy legyen miből alkudozni, s itt már pár százalék is hatalmas summa lenne.
Vélhetően a pár évvel ezelőtti franciaországi per adhatta az ötletet, ott is a vasutak ellen indították, mert maga Chirac elnök is jogosnak vélte, hogy aztán nemrég másodfokon elvessék a keresetet. Biztosra vehetjük, hogy lesz még hasonló próbálkozás, ami – éppen a felperesek szakértők által kimutatott ismerethiánya, felületessége okán – valójában csak árt a holokauszt és áldozatai, túlélői emlékének. S szokás szerint ürügyet ad az antiszemitáknak, hogy felelősségre az összes zsidót, a zsidó szervezetet vonják pár távoli ember és mohó ügyvédeik meggondolatlan, s minden jel szerint megalapozatlan keresetéért. Még akkor is, ha igaza volt a bölcs Elie Wieselnek, hogy az antiszemitáknak amúgy nincs is szükségük ürügy-
re. De szállítani azért mégsem kellene nekik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!