Három hete, hogy eldöntöttük baloldali érzelmű feleségemmel: mindketten
az MSZP-t
támogatjuk a választáskor. Ebben nincs semmi új, de most fordult elő
először, hogy előre megfontolt szándékkal és hideg fejjel határoztunk.
Azt is megmondom, hogy miért.
Feleségemmel azt is eldöntöttük, hogy a választásokig nem foglalkozunk politikával, még a konyhapolitikát is az egyetértés medrébe tereljük, s átadjuk magunkat az élvezeteknek: sorba látogatjuk a magyar táj nevezetességeit, gyönyörködünk szépségében. Keblünkre öleljük mind a négy unokánkat, s fürdőzünk a szeretetükben. És ez így marad a választásokig, és talán utána is, ha a leendő kormány nem lyukasztja ki „pénzzel teli” zsebünket.
A közelmúltban gondűző borocska mellett hétvégi házam teraszán élveztem a megkésett tavaszi napsütést. Mígnem egyedüllétemet megszakítva, a Fidesz-tábor elszánt tagja, a barátom lepett meg hívatlan látogatásával. Örültem is neki, meg nem is, mert tudtam, hogy nem úszom meg a politizálást. Elhatároztam, hogy nem vitatkozom vele, hagyom beszélni. Megelőzve őt feltettem neki a nagy kérdést: mondd, a vezéretek miért ragaszkodik annyira a kétharmados győzelemhez? Ennek több oka is van – mondta. Köztudott, hogy immár nyolc éve sikertelenül akarunk hatalomra jutni. Pedig bevetettünk minden tőlünk telhető emberi s emberhez nem méltó módszert. A parlamentben mindent leszavaztunk, amit az MSZP előterjesztett. Minden javaslatra azt mondtuk, hogy híján van a szakmaiságnak, dilettantizmustól bűzlik az egész. Természetesen mint konstruktív ellenzék, megtettük a saját, a Bölcsek Kövével átdörzsölt javaslatainkat. Nem volt olyan téma, amihez ne mi értettünk volna jobban. Ki nem állhattuk Gyurcsány Ferencet, bár el kell ismerni, hogy ő nagyon sok javaslatával, döntésével felülmúlta vezérünket, aki a parlamentben alig szólalt fel. Kivonultunk a teremből, amikor Gyurcsány szónokolt. Nem is értem, mit keres a szocik között, mikor nálunk lenne a helye. Lehet, hogy vele választást nyertünk volna legutóbb. Ha Orbán Viktor hatalomra kerül, nem vonulhat ki, ha Gyurcsány beszél, végig kell hallgatnia. Hogy mi lesz itt?!
Aztán itt vannak ezek a fránya kétharmados törvények. Ki szavazna velünk együtt? Az MDF biztosan nem, az MSZP csak akkor, ha szakmailag tényleg megalapozott a javaslat. A Jobbik egyenesen Orbán fejét követeli, hogyan várhatunk el tőlük lojalitást? A köztársasági elnökkel és az Alkotmánybírósággal még nem is számoltunk. Tehát kell a kétharmad.
Lehet arra hivatkozni – folytatta –, hogy a szociktól romokban heverő országot vettünk át, de előbb-utóbb elő kell jönnünk a farbával. Tenni, cselekedni kell, mert a választók türelmetlenek, már a zsebükben érzik a Fidesz nyújtotta gazdasági előnyöket. Ha mindig csak hivatkozunk, hogy nehéz a helyzet, megássuk a saját sírunkat. Remélem, a ciklus végén Orbán Viktor idézheti Albert von Huttent: „Nehéz dologba, nagy fába vágtam a fejszémet, de, hogy ezt tettem, sose bántam meg én.”
Radich István, Győr
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!