A napjainkban egymással (is) rivalizáló két antidemokrata még időben
kiszimatolta, hogy a múlt században  milliók  tudatalattijában
rögzültek, majd  három-négy generáción át öröklődtek a rasszista, az
antiszemita és a zavaros antiszociális eszmék.


Úgy látszik, hogy a sámán és a köpenyegéből kibújt pártfogoltja a tények tagadásával vagy elferdítésével és üres ígéreteikkel külön-külön  elérik, hogy a  Fidesz-hívők a választásokig ripacsokat megszégyenítően szolidra vett figurát alakító – különben tetőtől talpig konokul demagóg – Orbánra, az újnyilasok pedig az „átmenetileg hűtlen” (később bársonyszékbe és vagyonba ültetve domesztikálható) Vonára adják voksukat.
Hogyan s miért jutottunk idáig? Fájdalmas, mégis be kellene végre (legalább magunknak) vallani: mi, magyarok sohasem voltunk igazán bölcsek és toleránsak. Tudatunkból túl kis terület jut az önbírálatnak, gondolkodásképességünk nagyobbik részét a kényelmes önámításra pazaroljuk. 1990 óta – a meghiúsított reformok miatt – úgy érzem, hogy a többség deus ex machinától  várja problémáink megoldását. Hogy  miért ilyen az ún. többség? A kérdésre a választ el lehetne ütni Ortega y Gasset  megállapításaival. Egyrészt, hogy „Egy nép történelmében döntő tényező az átlagember”. (Vagyis, olyan a történelmünk amennyire tőlünk, az  egyébként virulens, de bölcsesség híján nagyon is átlagos nemzettől tellett.) Másrészt: „A történelem mindmáig szemben áll az ésszel.” (Azaz átlagemberi mivoltunk folytán, „nem volt elég spirituszunk”, amivel elháríthattuk volna a világtörténelem viharait.)
E két megállapítás magyarázatnak,  úgy vélem, elégtelen. Az átlagemberből „ordas eszmékkel” és fedezet nélküli ígéretekkel manipulált  „tömegemberi” magatartás megértéséhez az orvosi-biológiai Nobel-díjas agykutató, Rita Levi-Montalcini kérdéseit és kérdéseire vizsgálódásai eredményeként adott válaszait kell felidézni: „Milyen a tömegek reagálása különböző helyzetekben? Van-e ésszerű (agyi) magyarázat a fanatizmusra, a szélsőséges áramlatokra?…. Az emocionális agy eluralkodása a neocorticális (intellektuális) agy fölött azt eredményezi, hogy  az emocionális győz az értelem fölött. Ezért létezhetnek szélsőséges áramlatok. Az ideológia – még ha zavaros is, sőt akkor még inkább – (mindig) érzelmi töltetű…
Szó sincs arról, hogy az égbekiáltó bűnök következőkben megnevezett elkövetőit a mai  magyarországi pártvezérek bármelyikéhez is hasonlítanám, de a tudóstól származó megállapítást mára szóló figyelmeztetésként idéznem kell: „Hitler és Mussolini meg tudtak szólítani olyan tömegeket amelyeknél az emocionális agy dominál az intellektuális agy fölött. Az értelem a tökéletlenség leánya. A gerincteleneknél minden előre látható: ők  tökéletesek. Mi nem! S mivel tökéletlenek vagyunk, az értelemhez folyamodunk, az erkölcsi értékekhez: megkülönböztetni a jót a rossztól. És ez a darwini evolúció legmagasabb foka!” A tudós  igazolta Hamletet, aki szerint: „nincs a világon se jó, se rossz; gondolkozás teszi azzá”.
Dr. Györky Zoltán, Kaposvár 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!