Ők társadalmunk esztétikája szempontjából nem megfelelőek

Egy éjjeli „őrjáratomon” a kedvelt rádióm adása üti meg a fülem, éppen egy „érdekesnek” ígérkező témát vezetnek fel. De inkább mondanám én ezt a témát komolynak, súlyosnak, ha lehetne, mert a mások kínlódása számomra nem érdekes. A téma a gettósodás. Ezt a veszprémi ún. „gettóház” kapcsán próbálják bemutatni, vagy a ház sanyarú sorsú embereinek a helyzetét elemzik. A műsorvezető meghívott a beszélgetésre két szakértőt is, akik ebben a témában otthonosak.
A beszélgetés eredményeként sem derült ki számomra, hogy mi kergette ezeket az embereket ebbe a helyzetbe. Pedig „piszkosul” érdekelt volna. Milyen konkrét okai voltak a „lesüllyedésüknek”? Miért nem jelent meg az ebben a helyzetben élők véleménye önmagukról, bajaikról? Az meg aztán végképp kiütött – persze nem volt semmilyen oknyomozás ez ügyben sem –, hogy sok baranyai falu (őrület, falvak!) került ebbe a gettósodás helyzetbe! Jól hallottam? Miután még többször is megismételték a kijelentést, el kellett fogadnom tényként. A falvainkban gettósodás?! Ilyen sohasem volt a magyar történelemben! A szakértők persze ezt nem boncolgatták csak érintőlegesen említették meg. A falvak – ismereteim szerint – mindig tudtak értelmes és hasznos munkát, tevékenységet adni az embereknek. Most meg itt állunk vagy állnak ők, a lezüllöttség kapujában, és nincs a falvak munkájára szüksége a társadalomnak! Itt valakik – akik a társadalomban a munkamegosztásáért felelősek – nagyot hibáznak.
Visszatérve a veszprémi „csodához”: mondják a szakértők, hogy ezeknek a szerencsétlen embereknek egy helyre, az általuk „pokoli toronynak” nevezett épületbe gyűjtésében bizony szerepet játszott az önkormányzatnak az a törekvése, hogy a város egy részének (a várhoz közeli rész) az esztétikai állapotát kívánták javítani. Ha ennyi az oka (nem tudom igazán), akkor az ilyen önkormányzatot is ki kell onnan, Veszprémből, sőt az országból, a világból telepíteni, mert társadalmunk esztétikája szempontjából nem megfelelőek! Más, igazán jó megoldáshoz sem lehetőséget, sem segítséget nem adtak az onnan „kitelepítetteknek”.
A műsornak vége, én ottmaradtam a gondolataimmal, és magam elé képzeltem ezeknek az embereknek a mindennapjait, kínlódásait. Az ott élő gyerekek, fiatalok életét. Mi lesz velük? Vajon milyen lehetőségeik vannak jelenleg azoknak az embereknek, akik ilyen helyzetbe kerültek, kerülnek? Véglegesen le kell mondani róluk, és magukra kell hagyni őket? Milyen törvények miatt buknak el így idősek, fiatalok egyaránt a mai világban? És mi lesz a magyar faluval? Nincs itt valami nagy-nagy tévedés, netán baj?
Nézem a redőny mögül a vaksötét éjszakát. De jó lenne, ha végre virradna már, hogy egy kissé legalább megnyugodjak!
Ungvári Imre nyugdíjas középiskolai tanár, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!