Churchill bizakodásával

  Feltéve persze, ha magunk is valljuk, hogy a már kipróbáltak rosszabbak voltak: új demokráciánk két évtizedének lehangoló mérlege, hogy erről mintha sok honfitársunk nem volna meggyőződve. S ami a leginkább aggasztó: a már a demokráciában felnőtté vált nemzedékekben terjed vészesen a churchilli tétel tagadása. Holott már azért is érdemes eltűnődni a nagy brit véleményén, mert ezt történetesen azt követően fejtette ki, hogy „hálátlan” népe megbuktatta őt, a világháborús győztest a béke első választásán. Ha valakinek, neki lett volna alapja sértettként háborogni, s akár még oka is akként kifakadni, hogy a haza nem lehet ellenzékben, utóvégre a vészterhes években ő testesítette meg azt a hazát. Számára akkor éppen rossz volt a demokrácia, hogy pár év múltán, amikor újfent kormányfőnek választják, megint jó legyen. Churchill bölcsességének lényege a „nincs nála jobb”, még ha olykor valóban nagyon is rossz.
Egy választási kampány például végképp elveheti tőle a kedvünk. Ilyenkor a politikusok szinte kivetkőznek magukból, avagy éppenséggel beöltöznek, ha kell, akár bohócnak is. S hát az egész közélet válik néha hasonlatossá a bohózathoz. Nem győzök például álmélkodni azon, hogyan képes a mi közéletünk immár két hete vígjátékba illően foglalkozni – mit foglalkozni?!: szörnyülködni, sápítozni, gyanakodni – a két izraeli kémrepülőgép ügyével. Miközben az útvonal hasonlóan „kikémlelt” többi országában láthatóan a kutyát sem érdekli, igaz, azokban nincsen kampány. S erős a gyanúm, hogy nálunk sem volna, ha teszem azt azerbajdzsáni, avagy libanoni felségjelű gépek jönnek el Ferihegyig. De annak az izraeli mivoltnak politikusok, publicisták és – összeesküvés-mániás – polgárok képtelenek ellenállni, s mivel a jobboldalon egyre ádázabb a küzdelem éppenséggel az erre fogékonyak voksáért is, nincs az a hajmeresztő teória, amely már el nem hangzott volna. S mivel államgépezetünk olyan, amilyen (mármint időtlen idők óta), a szokásos kommunikációs bakik csak olajat öntöttek a tűzre. Észérvekre a média sem vevő, pedig azon túl, hogy mit és mi a fenének akarna az ellenségeivel körbevett zsidó állam épp ezen a tájon bármit is kikémlelni, (és hogy logikusan a baráti NATO-országok fölött gyakorlatoztatja pilótáit, nem kockáztatva őket, s főleg a méregdrága gépeket), legalább annyit meg kellene pendíteni, hogy ha mégis, akkor aligha tenné ilyen módon (kémgépeknek nem szoktak engedélyt kérni, ehhez elég ismerni a hidegháború, de akár a közel-keleti konfliktusok történetét). Ám hiába való volna ilyesmit megemlíteni, hiszen a politikai porond küzdői közt még olyanok is tülekednek, akik állítólag azt is elhiszik, hogy a zsidók e térséget szemelték ki új hazájuknak (e pompás feltevés aprócska bökkenője, hogy nálunk csupán Makó van, s nincs Jeruzsálem, ahová évezredek óta kívántak visszatérni).
Ha ennek, s a többi észbontó állításnak, álvitának az a célja, hogy végképp elvegyék minél több ember kedvét a voksolástól, akkor persze megértem. Kivált annak tudatában, hogy a jobboldal okosabb elemzői tartanak a magasabb választási részvételtől (egyikük leírta, hogy 57 százalékos fölött már csak szoci szavazók vannak). Mivel a baloldal korábbi szavazótáborának jelentékeny részét a K-betűs – kormányzási, kommunikációs, korrupciós – hibák csalódottá tették, s a szocialisták egyedüli lehetősége a győzelemre esélye párt szándékait firtatva felrázni a közönyössé váltakat, nincs mit csodálkozni a két hete (és még meddig?) tartó, a nagy brit színházi világában oly közkedvelt farce láttán. Hiszen mennyivel jobb a jobboldalnak, ha Izrael állítólagos szándékait latolgatja az egész közélet, mintha a Fidesz terveit találgatná. Bizony, sajna ettől rossz a demokrácia, mert a kártyák kiteregetése nélkül is megnyerhető a pókerparti. Igaz, attól viszont mégis jobb, mint a többi rendszer, hogy aki becsapja a választókat, attól legközelebb meg lehet szabadulni. Churchillt ez éltette kudarcában is. Remélem, minket is.

Avar János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!