Az út a fontos

Műsorvezetők szeretnének lenni, illetve nem tudják, de talán, vagy nem, vagy esetleg mégis. Megpiszkáltam, hogy miért csinálják ezt, mit szeretnének elérni, s ha nem is első okként, de az első három között felbukkant a szokásos, hogy ezzel valag pénzt lehet keresni. Kicsit motyogtam, ahogy az öregemberek szoktak, hogy mi az, hogy sok pénz, mennyi a sok, de eszemben sincs panaszkodni sem ott, sem itt, tudom, hogy ez a közhiedelem és kész – mindenkinél van szegényebb is, gazdagabb is. Abba viszont belekérdeztem, hogy mit vennének a pénzen, ha annyi lenne, amennyit szeretnének. Csupa olyan dolog került elő, amit úgyis meg fognak venni néhány éven belül: laptop, autó, lakás, fényképezőgép. Kérdeztem, hogy ha ezek megvannak, akkor mi lesz utána? Nem nagyon akarták érteni – nem gondolom, hogy ne tudták volna a kérdés értelmét, inkább csak elutasították az ezen való gondolkodást, azt hiszem. S akkor én hülye barom azt mondtam, hogy az út a fontos, nem a cél. Akkora röhögés lett a teremben... Pedig abszolúte biztos vagyok abban, hogy mind okosak, intelligensek, sőt műveltek is. Csak huszonévesek. Kétségbeesve próbáltam felidézni, én mit akartam huszon-egynéhány évesen, de amennyire az ember emlékei valóságosak, én nem találtam közöttük konkrét megvásárolandó fogyasztási cikkeket. Egyáltalán semmit sem akartam soha. A médiázás elkezdése táján a rendszeres újévi újságírói kérdések nyomása alatt kitaláltam egyszer, hogy mondjuk meg szeretném érni a harmincadik születésnapomat, legyen fiam (mit tudom én, miért fontos az, hogy fiú legyen, csak a világ hatott így rám) s megérjem a kettőezres esztendőt, mert eredetileg programozó lennék, s érdekelt, hogy valóban összeomlik-e a Föld összes számítógépes programja a nullás dátum miatt. Aztán ez mind meglett, s hülyén néztem magam elé – mondjuk én elég rossz is vagyok az önvédelmi amnézia művészetében, újra és újra visszavillan minden korábbi szavam, ígéretem, fogadalmam, csak hogy kínozzanak. Szóval most nem tudom, hogy csak én öregedtem meg, vagy ma már mások a fiatalok, vagy csak ők hatan mások. De zavar a dolog. Életemben először röhögtek ki olyasmiért, amit komolyan gondoltam.

Jáksó László

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!