Szeged befogadó és nem vevő a szélsőségekre

z Az egyik erősen jobboldali ellenzéki lap címe szerint „Szeged romokban hever”. Ön is így látja?
– Persze, ha végigmegyek valamelyik nagyobb szabású építkezésünk színhelyén. Ilyet pedig nem nehéz találni, jelenleg a városban minimum 4-5 helyen folyik olyan beruházás, amelyet nem lehet megoldani túrás-fúrás, markológépek, utcaburkolat-felszedés és egyéb „romboló tevékenység” nélkül. De félre a tréfát – szerintem ahhoz, hogy a mai Szegedet valaki romokban lássa, vagy vaknak vagy nagyon elfogultnak, hogy ne mondjam, rosszindulatúnak kell lennie. Ha csak egy gyors mérleget szeretnék vonni: a városba az utóbbi években nem kevesebb mint 170 milliárdnyi fejlesztés érkezett – ez nemcsak az önkormányzat beruházásait jelenti, hanem azokat a forrásokat is, melyeket az egyetem nyert különböző pályázatokon és azokat is, melyekkel a szegedi vállalkozások lettek gazdagabbak.
z Ám a városban nem csak vállalkozók élnek és dolgoznak. Mi változott meg a 170 ezer szegedi életében?
– Nyolc éve, amikor átvettem Szeged vezetését, mi voltunk a „város az ország szélén”. A fővárosból mindössze egy autópályacsonk vezetett hozzánk, amely nemcsak hogy nem érte el Szegedet, de Európa legdrágább fizetős sztrádaszakasza is volt. A határunkon egy ország, amely épp csak kilábalt a háborúból, és akárhonnan néztük, a nyugati befektetőktől földrajzilag már nem is lehettünk volna távolabb… Ehhez képest Európában is egyedülállóan hat év alatt két autópálya is épült, ami Szegedet érinti – az M5-ös nyugat és az M43-as, kelet felé – és behoztunk egy sor infrastrukturális elmaradást. Elkészültünk a város teljes csatornázásával, hozzá kapcsolódóan 250 kilométernyi aszfalt utat építettünk, és egy olyan biológiai szenny-
víztisztítót, amely ma tisztább vizet enged a Tiszába, mint amennyire tiszta maga a folyó. Miénk az ország legsikeresebb panelprogramja. Mára a 26 500 lakótelepi lakásból 20 ezer megújult, energiatakarékossá vált. Ráadásul egy teljes lakótelepet is sikerült rendbe hoznunk a „pincétől a padlásig”: Tarjánban, Szeged legrégebbi lakótelepén nemcsak a házakat és a közterületeket hoztuk rendbe, hanem azt is, ami nem látszik; kicseréltük az összes elavult vezetéket, megújult a víz- és csatornahálózat, a közvilágítás és persze a parkok, játszóterek, burkolatok, utcabútorok – minden. Közben ütemesen folyt és folyik a történelmi belváros szépítése – új „alcentrum” lett a Szent István tér és környéke, teljesen megújult a Tisza Lajos körút és a napokban adjuk át a következő sétáló-pihenő övezetet: a Reök-palota előtti teret és a Kölcsey utcát. S kiemelt figyelmet fordítottunk Szeged stratégiai ágazatára, az oktatásra. Nyolc év alatt immár 80 oktatási intézmény újult meg kisebb-nagyobb mértékben, köztük teljes – milliárdos – rekonstrukción estek át olyan egyedülálló építészeti értékek, mint az itáliai reneszánsz stílusban épült Vedres István vagy a szecessziós Tömörkény Gimnázium. Amire a legbüszkébb vagyok: nálunk növekszik a lakosság száma. Öt év alatt több mint hatezerrel lettünk többen. Sok volt a beköltöző, kevés az elvándorló és elkezdett emelkedni a születésszám is…
z A Fidesz szerint „látványberuházásokat” indított, említik, hogy a gyógyfürdő például az. Tényleg az?
– Azt nem tudom, hogy „látvány-e”, de az biztos, hogy látványos, elvégre ez – a héten avatott Napfényfürdő Aquapolis – az ország egyik legnagyobb szabású ilyen létesítménye. Egyébként a célunk az építésével éppen az volt, hogy megteremtsük a szépen növekvő idegenforgalmunk számára a „zászlóshajót”, s a gyönyörű épített környezet és a térben-időben kiszélesített híres szegedi kulturális kínálat mellé ezt a divatos ágazatot, a gyógy- és wellnessturizmust is odategyük. Nem mellesleg: ez a beruházás olyan konstrukcióban épült, hogy a szegedi adófizetőknek egy fillérjébe sem került, viszont a kalkulációnk szerint iparűzési és idegenforgalmi adók formájában körülbelül 500 millióval gyarapítja évente a város kasszáját.
z Arról viszont a Népszabadság cikkezett, hogy csúszik Szeged 30 milliárd forintos elektromos közlekedési EU-nagyprojektjének kulcsfontosságú első eleme, az 1-es villamos vonal felújítása, amelynek már tavaly decemberre el kellett volna készülnie. Hogy áll most a projekt?
– Ez egyszerre számos helyen folyó, számos elemet tartalmazó óriásberuházás, mely szerencsére összességében ütemesen halad, és sokkal jobban áll, mint a hasonló nagyvárosokban – Miskolcon és Debrecenben. Nálunk már lezajlott a villamos tender, tudjuk, hogy a járműveket a lengyel Pesától kapjuk majd – most épp arról szavaz a város, hogy milyen színűek legyenek… A napokban adtuk át az egyik teljesen felújított remízt, és elkezdődtek a munkálatok az új, 2-es villamos vonalán. Épül a legfontosabb körforgalmi csomópont, a leendő új klinikai központhoz trolivonal vezet majd, amelyhez pedig a felsővezetékeket szerelik éppen. Az 1-es vonalán sajnos tényleg van csúszás, de a Boldogasszony sugárúton az autós közlekedés már helyreállt, és a város kötbérezte is az indokolatlan késedelmet. Az 1-es villamos vonal most készül a Kossuth Lajos sugárúton, remélem, április végére ez a szakasza is kész lesz, s a belvárosi része marad csak hátra. És néhány hét múlva elkezdjük a 3-as vonal teljes felújítását is a Kálvária sugárúton, ahol a legporosabb és legforgalmasabb szakaszon zöld, azaz füvesített lesz a pálya.
z Háromszázmillió forintért megveszi a szegedi önkormányzat a felszámolás alatt álló, régi Virág cukrászdát. Mit kezdenek vele, miért veszik meg?
– Ha Szegedről valaki összesen annyit tud, hogy „paprika, boszorkány, papucs” – a Virág cukrászdát akkor is ismeri. Nem egy vendéglátóhelyről, hanem Szeged egyik szimbólumáról van szó, amely oly régóta és olyan mértékben hozzátartozik a goodwillhez, ahogyan ma divatosan fogalmazunk, hogy nagyon rossz üzenete lenne, ha bank vagy autószalon nyílna helyette. Fagyit és süteményt természetesen nem mi fogunk benne árulni, de ahhoz, hogy profilkötöttséggel – azaz kizárólag cukrászdának – tudjuk bérbe adni, ez volt az egyetlen járható út és az egyetlen lehetséges konstrukció. 
z Azt is a szemére veti az ellenzék, hogy a városvezetés nem teremt munkahelyeket. Hogyan is állnak új munkalehetőségekkel?
– De sokszor elmondtam már, hogy a város nem „teremt” munkahelyeket! Mi csak feltételeket teremtünk, a munkahelyeket a gazdálkodó cégek és vállalkozások teremtik… De arra, hogy hogyan állunk, persze van válasz: a világgazdasági válság közepette Szegednek rengeteget segített, hogy gazdasági stratégiája elsősorban a „Szeged – Tudásváros” koncepcióra épült, s hogy az itteni munkahelyek többségében eleve magas volt a hozzáadott érték. Azaz olyan emberek végeznek, és olyasmit, amihez csak ők értenek. Így legalább tömeges elbocsátásokra nem került sor nálunk. S bár a hanyatlás azért itt is éreztette a hatását, sok területen még növelni is tudtuk a munkahelyek számát. A Biopolisz konzorcium tevékenysége dinamikussá vált, a szabadalmak gyarapodásával nőtt az ezekre épülő vállalkozások száma, eddig már 36 ilyen cég foglalkoztat 350 munkavállalót. Még mindig növekszik a számítástechnikai cégek iránti igény: Szegeden jelenleg 700 kisebb-nagyobb ezzel foglalkozó vállalkozás van, összesen 1300 dolgozóval. Bővítette létszámát a Hansa Kontakt Kft. – új telephelyén, a szegedi Logisztikai Központban 150 emberrel foglalkoztat többet, mint azelőtt, most vagy négyszázat. Állandóan nő a létszám a Tisza parti call centerben is – ez a Magyar Telecom regio-nális ügyfélszolgálata –, az induláskor negyvenen voltak, most négyszázan dolgoznak ott. És százak helyezkedtek el a nagy építkezéseken, a közlekedési nagyprojekt, a belváros rehabilitáció vagy a piac építésén. Ugyancsak százaknak ad munkát a nemrég nyílt Napfény Bevásárló Központ Móravároson és még mindig biztos kenyérkereset sokaknak a panelprogram is: asztalosokból, burkolókból, szak-iparosokból soha nincs elég. S végül hadd ne legyek álszerény. Úgy hiszem, igazán kiemelkedő a sikere a szegedi közfoglalkoztatási programnak: a városunk 58 intézményében 770-en kaptak munkát – gyakorlatilag mindenki, aki vállalta, hogy segély helyett dolgozni akar.
z Szegeden március 15-én a Fidesz és a Jobbik is részt vett a megemlékezésen, amelynek ön volt a szónoka. Budapesten és az utóbbi időben már Miskolcon sincs így. Mi a titka, hogy Szegeden még tudnak együtt ünnepelni?
– Van erre egy találó bon mot, igazán kár, hogy nem az én ötletem, hanem a régiektől hallottam: Szegeden az első zsidó kereskedő 1714-ben egy görög boltos üzletét vette bérbe, abban a Palánk nevű lakónegyedben, ahol döntően szerb lakosság élt. Moyses Izsák engedélyét a letelepedéshez pedig épp egy osztrák származású, német ajkú városparancsnok adta meg. És Havas Boldogasszony templomában a Nagy Árvíz után – tekintve, hogy ez volt akkor Isten egyetlen épen maradt háza – békességben együtt imádkozott katolikus és református – mert mindez Szegeden természetes. Ez igazán soknyelvű, sokszokású, befogadó, színes és toleráns város, amely soha nem volt vevő a szélsőségekre. 2006 őszén, amikor országszerte masíroztak és forradalmat játszottak különböző harcias elemek, nálunk az egész két nap alatt unalomba fulladt és nevetségessé vált…
z A magyar városok közül elsőként Szeged kapta meg 2006-ban az Európa Tanács legrangosabb kitüntetését, az Európa-díjat. Az uniós kapcsolatok ápolásáért járó erkölcsi elismerésen kívül profitált ebből valamit a település?
– Ha pénzbelieket nem is, de annál talán még értékesebbet: barátokat, szövetségeseket nyertünk. Ugyanis ezt a díjat minden évben csak egy város nyeri el Európában, s akik eddig megkapták, azok létrehoztak egy exkluzív „klubot”, az Európa-díjas Városok Szövetségét. Ebben természetesen mi is részt veszünk, s rengeteg tapasztalatra, információra és kapcsolatra teszünk szert ma is a többi „klubtagtól”.
z Nagy lokálpatrióta hírében áll. Azzal is kampányol: „Szeged minden előtt”… Ezt értsük úgy: az ország és a pártja előtt is?
– Értsék úgy, hogy még elméletben sem tudok olyan ügyet elképzelni, gyakorlatban meg pláne nem, amelyben Szeged és Magyarország érdekei ne esnének egybe. A szegediek – ebben biztos vagyok – pontosan értik, hogy miről is beszélek. Számomra a munka, a minőség és a teljesítmény a fontos – soha nem érdekelt az öncélú és önmutogató politizálás.
z Eddig háromszor választották parlamenti képviselővé és kétszer polgármesterré. Mi lesz, ha most nem jön össze?
– Mi lenne? Mondtam már az imént: teljesítménycentrikus vagyok, s az ilyen ember manapság kelendő. Jogi képzettségem, vezetői tapasztalatom, nemzetközi ismereteim is vannak – nehezen hiszem, hogy ne találnám meg a helyemet, akár a versenyszférában is. Így azután nem is annyira magamat, mint inkább Szegedet féltem. Azt ugyanis emberileg roppant nehezen viselném el, ha valaki mindazt, amit nyolc év alatt közösen teremtettünk, mindazt, amit együtt tettünk ezért a városért, akár tapasztalatlanságból, akár tudatlanságból tönkretenné…
z Nem csekély malőr volt, amikor kiderült múlt ősszel, hogy a város megrendelte eddigi polgármestereinek portréit, köztük az önét is. Emiatt még személyi kultusszal is megvádolták. Mi lett ezzel a képpel? És mit gondol a történetről?
– Ugyan ki hitte volna, hogy egy túlbuzgó hivatalnok a „rendszerváltás utáni polgármesterek” közé sorolja a hivatalban lévőt is?! De ha már egyszer megrendelték és ott volt az a kép, nem volt mit tenni. Egyszerűen kifizettem – nem volt olcsó, 150 ezerbe került – és hazavittem. Így most nekem, aki még attól is ódzkodom, hogy lefényképeztessem magam, van egy festményem – saját magamról… Egyébként pedig őszintén örülök neki, hogy nyolc év polgármesterség alatt ez volt a legkínosabb helyzet, amibe kerültem…

Vasvári G. Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!