Lovász László, a Heti Hetes új arca szerint nem produkálják magukat a
stúdióban, a szereplők mindegyike olyan magabiztossággal süti el a
poénokat, mint ahogyan végigsétál a folyosón. „Azt nem állítom, hogy nem
a szórakoztatás a célunk, de olyan egyéniségekkel vagyok körülvéve,
akiknek mindennapi életük részévé vált a kamera, a szereplés. A
felvételen kívül sem viselkednek másképp, mint a stúdióban. Azt hiszem,
egyedül én lógok ki kicsit a sorból” – nevetett.

„Amikor elkezdtem a stand up műfajt, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy nekem való. Folyamatosan kételkedtem benne, kérdezgettem magamtól: jól csinálom? Mikor az RTL Klubtól megkerestek a Heti Hetes kapcsán, ugyanerre gondoltam, mégsem hezitáltam. Nem akartam úgy leélni az életem, hogy nem tudom meg, beválnék-e a nagyok közt. A rádiós
műsorvezetésben valahogy sosem merültek fel ezek a kérdések. Nem azért, mert beképzelt vagyok, egész egyszerűen azért, mert a műfaj vadsága tökéletesen passzol hozzám” – magyarázta. „Az a véleményem, hogy nem törvényszerű, hogy beválnak a tévés-rádiós helycserék. Sokan buktak már a váltással, érdekes módon azt látom, hogy a rádiózással jóval nehezebben birkóznak meg a televíziós műsorvezetők, mint fordítva. Az élvonalbeli műsorvezetők végtelenül szeretik szakmájukat, és a legnagyobb különbségekre tévé és rádió közt olykor csak akkor jönnek rá, mikor elkezdődik a felvétel. Legfontosabb tapasztalatom ezen téren: az egyik médium szabályrendszere nem valamiféle módosítása a másikénak” – mondta.
A műsorvezető gyerekként sokat szerepelt, elsősorban iskolai rendezvényeken. Tizenhat évesen már zenei-ifjúsági műsort vezetett Kecskeméten, majd nem sokkal később a rádiózást is kipróbálta. „Bár a közélet, a politika nagyon korán érdekelni kezdett, sosem vágytam hír, vagy hírháttér műsorokhoz; nem illenek személyiségemhez a kötött műfajok. Rádióban elsősorban délutáni és reggeli műsoroknál dolgoztam, a televíziózás pedig sokáig inkább háttérmunkákat jelentett. Évekig tartottam a súgókártyát Fábrynak, a ValóVilágban pedig adásszerkesztőként voltam jelen. A közelmúltban kerültem újra képernyőre a Heti Hetes, illetve a Vacsoracsata vendégeként. Annak idején rengeteget hallgattam Bochkor Gáborékat, és minden tudást, tanulságot leszűrtem magamnak, amire csak képes voltam. Hasonló helyzetben voltam Fábryval is, hiszen kéthetente öt méterről figyeltem a felvétel közben, órákon át követnem kellett minden szavát, mozdulatát” – emlékezett vissza. „Az én műsorvezetői stílusomban azért semmi fábrys nem fedezhető fel, de remekül tudom őt utánozni! Ha kellő ideig figyelek, hallgatok valakit, képes vagyok lemásolni a hangját, beszédstílusát” – tette hozzá.
Lovász Lászlónak a rádiózás könnyen kiszámítható időbeosztást adott, a tévés munkáit mindig ehhez igazította. „Szerencsére egyszer sem fordult elő eddig, hogy le kellett volna mondanom a rádióról a tévé javára, vagy fordítva. Nem is tudom, mit választanék, az életem szerves részének tartom mindkét médiumot. Izgalmas feladat persze, hogy egészen másként kell viselkednem a mikrofon mögött és a kamera előtt. Arról szó sincs, hogy reggel más értékeket vallok, mint délután, de figyelembe kell vennem a hallgatói, nézői közönséget, valamint a műsorok struktúráját is. Ébredéskor inkább szórakoztatással próbáltuk elindítani a napot a Danubiuson, míg az Utasellátóban a Radiocafén ma is lehetőségem van egy-egy témában komolyabban elmélyedni. Akkor szerepet játszom? Szerintem ez elkerülhetetlen. Egyik barátom, miután végignézte a Vacsoracsatát, melyben én láttam vendégül a sztárokat, azt mondta, láthatóan megváltoztam a kamerák előtt. A bevásárláskor, vagy főzés közben még oldott voltam, alig érezte rajtam, hogy nem teljesen önmagamat adom, de mikor összeült az asztaltársaság, szerinte elkezdtem egy kicsit másképp viselkedni. Ezek a kritikák nem esnek rosszul. Amikor nem vagyok elégedett magammal a mikrofon mögött, általában jobban megy a munka a képernyőn, vagy fordítva. Így tudok erőt nyerni a folytatáshoz és elkerülni a fásultságot.”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!