A címben foglaltak egy húszéves fiatalember eddigi
labdarúgó-pályafutásának rövid összefoglalóját jelentik. Az illető nem
más, mint Gosztonyi András, az MTK volt játékosa, aki – a kaposvári
Mézga focisuliból elindulva – az év elején Olaszországba, az első
osztályban szereplő Bari csapatához igazolt. A fiatal csatár az
egyiptomi világbajnokságon, ahol a magyar U20-as válogatott bronzérmes
lett, kiemelkedően szerepelt, és egy meccs kivételével minden találkozón
ott volt a pályán. A hiányzás oka pedig a sárga lapok „túlgyűjtése”
volt. Az ott mutatott teljesítményére több külföldi csapat is
felfigyelt, Angliából is volt érdeklődés utána, ám végül is a Serie
A-ban szereplő kikötővárosi csapathoz, Bariba igazolt. Sajnos eddig még
nem jutott szóhoz az olasz együttesben, ahol válogatott csapattársa,
Koman Vladimir már korábban letette a magyarok névjegyét.


Milyen a tarcsiban játszani?
– Eddig több alkalommal szóhoz jutottam a Bari második csapatában, sőt gólt is rúgtam – mondta Gosztonyi. A nagycsapattal edzem együtt, bár eddig nem kaptam lehetőséget arra, hogy bemutatkozhassam a Serie A-ban.
Keserű ezek szerint az olasz kenyér?
– Nem, mert tudtam, hogy ez lesz a helyzet. Egyelőre fél évre kölcsönben vagyok, ám ha megfelelek, akkor 2013-ig meghosszabbítják a szerződésemet. Ha már a kenyeret szóba hozta, akkor egy pillanatig maradjunk az élelemnél, jelenleg ezt a legnehezebb megszoknom, mert én a magyaros kajákhoz voltam szokva, itt pedig tészta tésztával van, nem is beszélve a tengeri herkentyűkről, amelyeket igazán nem kedvelek. Ebből némi gondom is akadt, igaz,  nem komoly.
Mi történt?
– Úgy gondolom, hogy egy nagyon kedves gesztusnak voltam a részese, a klub elnöke meghívott vacsorázni egy előkelő étterembe, a tengerpartra. Felsorolta azokat az ételeket, amelyekből választhatok, meg kell, hogy mondjam, kicsit megborzongtam. Aztán a tányéromra került egy polip, és itt véget is ért az én vacsorám. Az elnök megkérdezte, rossz a gyomrom, igen, mondtam, ezért nem tudok enni. Nem baj, felelte, a későbbiek során megismételjük. No ettől tartok a leginkább.
Milyen a csapatban a légkör, hogyan fogadták?
– Egyelőre nem tudok beszámolni arról, hogy a nagycsapatnál milyen a hangulat, igaz, velük tréningezem, de nem velük játszom. Hála istennek az edzéseken nincsenek problémák, és nincsenek nyelvi gondok, mert itt a tolmács szerepét a labda tölti be, szerencsére ezzel a játékszerrel nem „dadogok”.
Korábbi beszélgetéseink során hangsúlyozta, hogy nagyon kötődik a családjához, most viszont igazán messze került Kaposvártól. Igazi sportcsaládból származik. Egy válogatott sportolónak hozzá kell szoknia, főleg mostanság, hogy igencsak messzire kerül otthonról.
– Valóban, de hozzá kell szoknom a sportolói életvitelhez, hiszen édesapám első osztályú kosaras volt, édesanyám pedig röplabdázott. Így szisztematikusan neveltek gyerekkoromtól kezdve, a sportok szeretetére neveltek, és arra, hogy minden esetben helyt kell tudni állni.
Már korábban szó volt a tolmácsról. Ért már valamit olaszul?
– Természetesen. Naponta nyelvórára járok, és úgy érzem, hamarosan nem lesznek gondjaim a hétköznapi beszélgetések során sem.
Játszott az NB I-ben, tagja az U20-as válogatottnak. Van-e különbség az olasz és a magyar edzésmódszerek között?
– Ami a munkát illeti, abban nem sok a differencia, a játékosok hozzáállása ellenben merőben más, mint amire gondoltam, és számítottam. Igaz, mielőtt ide érkeztem, Vladi (Koman Vladimir – a szerk.) tájékoztatott arról, hogy készüljek fel rá: minden egyes társam mindent kiad magából az edzéseken is, hogy ezzel is bizonyítsa, felkészült arra, hogy bedobják a mélyvízbe. Szerencsére imádok sportolni, a labdarúgás a mindenem, ezért nem okozott gondot, hogy felvegyem azt a ritmust, amit a játékostársak diktálnak.
Visszatérve a társakhoz. Sok külföldi szerepel a Bari együttesében?
– Vagyunk néhányan, ám itt inkább a hazai labdarúgók dominálnak, de van közöttük mali, hondurasi, belga és több argentin focista is, meg mi ketten magyarok.
A Bariról korábban az volt a vélemény, hogy játékosnevelde.
– Van benne valami, mert nagyon sok fiatal akad nálunk, habár most Komannal együtt mi vagyunk a legfiatalabbak a nagycsapat keretében. Itt nevelik ki azokat a labdarúgókat, akiket a Bari később jó pénzért tud továbbadni más első osztályú csapathoz.
Milyen körülmények közé csöppent?
– Egyelőre szállodában lakom, szerencsére Vladi a közelemben lakik, így szoros kapcsolatot tudunk tartani, ilyenkor hozzájutok magyar ételekhez, mert játékostársam barátnője nemegyszer meghív magyaros vacsorára.
Mi az érzése, lesz szerződéshosz-
szabbítás?
– Mind az edző, mind pedig a klubvezetők közölték velem, hogy elégedettek az eddig mutatott teljesítményemmel, és hozzáállásommal. Nagyon bízom benne, hogy néhány héten belül kimondják majd az igent, és akkor még három évig ebben az olasz tengerparti városban lakhatom.
Nem tart attól, hogy rosszul
döntött télen, amikor nem az Evertonnak az ajánlatát fogadta el, hanem Csizmaországba ment?
– Az embernek akkor kell menni, amikor kérik, pontosan megmondva, mikorra. Nos az Evertonnál nyáron lett volna mód és lehetőség, bár lehet, hogy talán ugyanazt az utat jártam volna.
Tagja a magyar U20-as és az olimpiai válogatott csapatnak. Győrben nagyszerű játékkal legyőzték az olaszokat, most viszont, a visszavágó meccsen alulmaradtak. Mi történt?
– Nagyon készültek ellenünk, mert hallatlanul fájt nekik a győri vereség. Meg kell, hogy mondjam, megérdemelten vertek meg minket annak ellenére, hogy mi mindent megtettünk a siker érdekében, de az olaszok ezúttal jobbak voltak, és jobban játszottak, mint mi. Igaz, megelőztek minket a táblázaton, de a mérkőzéseket figyelembe véve, mi előnyben vagyunk velük szemben, mert ők több meccset játszottak már, mint mi. Ismerve játékostársaimat, mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a csapat kiharcolja majd a londoni olimpián való részvétel jogát.

(fluck)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!