Az alább következő szöveg, mint erre abban utalás is történik, április
1-jén került fel az internetre. „A mai napon személyemet és Morvai
Krisztinát gátlástalanul gyalázó cikkük (először azt hittem, áprilisi
tréfa) arról győzött meg végképp, hogy jó úton járok.”
A fenti sorok tiltakozó szerzője Gaudi-Nagy Tamás, a szélsőjobb körökben népszerű jogvédő, akinek nevét a 2006-os Kossuth téri rendzavarások után ismerte meg a közönség. Az ügyvéd, aki pártja igazságügy-miniszter jelöltje, nyílt levelében ezt írja: „A magánéletemmel és családommal kapcsolatos durva és alaptalan rágalmak miatt bíróságon veszek elégtételt… Aljas indokaiknak különös hangsúlyt ad, hogy a cikket nagyhéten, a kereszténység legnagyobb ünnepének küszöbén tették közzé. Önök ezzel végképp kiírták magukat a tisztességes sajtó soraiból…”
Ami ellen Gaudi-Nagy tiltakozik, az – úgy tűnik – nem egyetlen nap sajátos „kutatómunkájának” eredménye. A cikk egybeveti az igazságügyminiszter-jelölt, valamint Morvai Krisztina elnökjelölt asszony utazásainak egybe eső időpontját, megkísérli regisztrálni „mikor csattanhatott el az első csók”. A történteket részletező írás szerint ez 2007 novemberében, Torontóban történt, egy magánházban, ahol – a portál szerint – úgymond kitudódott és „megrökönyödést váltott ki” az ügy. Többen (a vendéglátók és a vendégek egy része) „ugyanis azt gondolják – regisztrálta a Gondola –, hogy az álszent, a farizeus viselkedésnek is van határa.” A Fidesz-KDNP jobbszéléhez közel álló honlap cikkírója szerint az, ami történt, magánügy ugyan, de csak „éppen annyira, amennyire Bill Clintonnak magánügye volt, ami az Ovális Irodában történt. Bele is bukott". (Az analógia – valamint Clinton „bukása” – vitatható, a cikket inspiráló „kilövési szándék” viszont aligha, ez félreérthetetlen… Emellett elképzelhetően azt is számba vették, hogy a Jobbik vezetésében Morvainak állítólag nincs egyöntetű támogatottsága).
A jelek szerint egyébként probléma az is, hogy a honlap rosszul tudja: ha hatalmi harcról van szó a kampány finisében, akkor nincs a farizeusságnak kijelölhető határa. Érzékelhető volt ez már akkor is, amikor a közelmúltban Vona Gábor és egy jobbikos megyei vezető asszony kétes eszközökkel megszerzett, szövegszerűen erősen erotikus állítólagos iwiwes üzenetváltása egy időben jutott el a jobboldali-polgári média központjaiba. Az olyan orgánumok pedig, amelyek annak idején akár saját területükön biztosították a Magyar Gárda kiképzési bázisát, bagatellizálták a köztörvényes elkövetők jelenlétét e „pártszolgálatnál”, most felfedezik, hogy a szélsőséges Jobbik nemcsak titkos párkapcsolatok színhelye, hanem ott kétes vállalkozók, adóelkerülők is tevékenykednek. Az elmúlt napokban olvashattunk jobboldali orgánumokban bizonyos jobbikos
vezetők céges adóügyeiről: ezek között van Vona Gábor pártelnök, Szegedi Csanád és Novák Előd alelnök, valamint Szabó Gábor pártigazgató és Schön Péter, a párt gazdasági igazgatója is. A Magyar Nemzet olvasó is megtudhatták: már eljárás is folyik adóhátralék miatt Novák Előd pártalelnök és Schön Péter gazdasági igazgató cége ellen… (Novák cégénél állítólag egyéb furcsaságokat is találtak az APEH ellenőrei, például azt, hogy olyan címre jegyezték be, ahol nem is hallottak a cégről….)
Jellemzően kisebb-nagyobb jogsértésekről, vagy ilyenek gyanújáról adnak hírt, miközben – mintegy elfedve a lényeget – szinte szó sem esik a Jobbik és a demokratikus pártok közötti minőségi különbség mibenlétéről. Például arról, hogy a Jobbik programja teljesen elszakad a hazai és a nemzetközi realitásoktól, első olvasásra is világos ordító populizmusa, nemcsak végrehajthatatlansága, hanem súlyos belső ellentmondásai is. Mint ahogy nem nincs említés a polgári jobboldali médiában arról az egyébként kevéssé ismert tényről sem, hogy a jobbikos pártvezetők – miután a múlt év őszén lehetővé tették a külhoniak beléptetését – mind gyakrabban tesznek demonstratív látogatásokat határ menti magyar falvakban, városokban, nehezítve az ottani magyarság sorsát, és muníciót adva a határon túli nacionalista csoportoknak: mindennek kumulatív nemzetközi konzekvenciái máris jól érzékelhetőek a nyugat-európai sajtóban és a diplomáciai életben is. A polgári jobboldal nagy részének, a közbeszédet immár uraló médiájának hallgatása minderről valahol épp úgy beszédes, mint az ismétlődő lázas, verejtékszagú és végtelenül gusztustalan kutakodás egyes szélsőséges közszereplők magánéletében.B.B.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!