Csapody Miklós
Irodalomtörténész, kritikus. S messze nem csupán irodalomkritikus… Parlamenti képviselőként – immár csak ex MDF-esként, sőt lassan csak volt honatyaként olyan nyelvi „szakszó” fűződik nevéhez, mint a „megélhetési politikus”.
– A kopogtatócéduláin meg sem száradt még a tinta, immár – húsz év után először – újra „kizárólag” magánember…
– Valóban. Múlt kedd óta magánembernek tekintem magamat, aki azért még országgyűlési képviselőként elköszön a XI. kerületiektől, ha valakinek még ügyes-bajos dolga akad, azon segíteni igyekszik, de már megkezdte a visszaszámlálást. „Köszönöm a sok-sok támogatást, a sok kopogtatócédulát, a bizalmat. Ez ad nekem erőt az ellenálláshoz. A viszontlátásra” – így zártam be internetes honlapomat a minap. Visszaülök az íróasztalomhoz, lesz tennivalóm, elegendő. A rovat címére asszociálva: tulajdonképpen azt kell mondjam: köszönöm, jól vagyok! Óriási lelki tehertől szabadultam meg azáltal, hogy nem az én dolgom kommentálni a Fórum dolgait, hogy a Legfelsőbb Bíróság végül úgy döntött: jelölt voltam, s így senki sem mondhatja azt, ujjal mutogatva rám: „Na, ez az a Csapody, aki a főváros 15. választókerületéből, Gellérthegy-Szentimreváros-Lágymányosról, a Kossuth téri gyönyörűszép nagy ház 6. szektorának 4. sor 7. székéből, meg az Európai Ügyek Bizottságából merő sértettségből magával húzta a hullámsírba Bokros Lajost!” Nem voltam zsaroló. De nem voltam zsarolható sem. Hát istenem, nem leszek – egy jó darabig biztosan nem – politikus, pártpolitikus, honatya. Korábban csak más párt akart kigolyózni – most viszont kitiltottak a saját pártomból, amelynek egyik alapítója voltam. A legalább ötszáz szót ismerő képviselők közé tartoztam, így eleve tízszázalékos hátrányban voltam többekkel, s ezért nincs többé keresnivalóm köztük. Sokat elárul a sunyi bosszú azok után, hogy hangot adtam annak: Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter elegendő választás az MDF számára, de nem helyeseltem – mert nem helyeselhettem – az összeállást az SZDSZ egyik töredék-utódszervezetével egy magát konzervatív-jobbközépként beállító rendszerváltó párt számára. Úgy látszik, nem volt elég figyelmeztetés Boross Péter távozása… Végigcsináltam a kutyakomédiát. Nem kívántam kárt okozni… Rám mondhatnak rosszat – én senkire nem fogok. Ennyi volt.
– Ennyi volt?! S mi jön ezután?
– Kati, a feleségem hamarosan nyugdíjas lesz, így mindkettőnknek több ideje lesz a másikra, a közös programokra, a határon túli és esetleg távolabbi utazásokra, s a két kisunokánkra, Dorottya Borbálára és Domokos Miklósra is. Termékeny tudathasadásban leledztem eleddig: képviseltem és írtam; van, aki nem is olvas… Eddig nyolc könyvem jelent meg, most együltömben hármon dolgozom, úgymond, már tető alatt vannak. Az egyik A mi szagláraink címet viseli – Széki gróf Teleki Sámuel használta e szót a besugókra –, s a magyar és a román politikai rendőrségről is szól majd. Nem odalököm az anyagot, rengeteg jegyzet, adat nyomán kor- és kórtörténetet szeretnék adni…
(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!