A kispártok számára, a „0”-dik forduló jelentette eddig a legnagyobb
akadályt.
Egy ország parlamentje akkor demokratikus, ha olyan sokszínű, mint maga a választói akarat. De lehet-e oly sokszínű, ha a nulladik forduló eleve nem teszi lehetővé a választói törvény előírásainak való megfelelést. Ennek könnyítésére a választási bizottságok a törvénnyel szemben kisebb engedményeket tesznek. Elmarasztaló, de nem eltiltó esetről is csak egyet ismerek, mikor Hódmezővásárhelyen a fideszes polgármester, az önkormányzatot is megjelölte szórólapján gyűjtőhelyként. Egy egyenlőtlen, hendikep versenyhez hasonlítható az ajánlószelvény gyűjtése. Van olyan, aki betartja a szabályokat, van, aki nem. Beteg lelkületűnek kell lennie annak, aki ezt a rendszert jónak tartja. Először is pénz, sok pénz nélkül, a dolog nem megy. Mindenki tudja, hogy e téren senki sem mond igazat.
Hogy mit gondolok erről a különböző pártok esetében? A Fideszt a rendszerváltás után sokan üzenetrögzítős pártnak csúfolták. Ez akkor azt jelentette, hogy bár irodákat kaptak, mint rendszerváltó párt, tagok, aktivisták, az irodákba már nem jutottak. Azóta médiaháttérrel és széles társadalmi háttérrel rendelkező párttá váltak. Többek közt az MSZP kiszorító politikája miatt. Hadd emlékeztessek, csak a közszolgálati tévé adásidejének megosztásánál történt elutasító álláspontjukra, mikor az igény felvetésére Medgyessy Péter akkori miniszterelnök válasza az volt, ha a jelen helyzet nem tetszik, akkor csináljanak maguknak saját médiákat. De maradva a kopogtatócédula-gyűjtésnél, a 2010-ben a Fidesz több mint 2ć000ć000 ajánlószelvényt gyűjtött. Ez frappáns válasz a pökhendiségre, de lesújtó demokrácia- felfogásról tanúskodik, mert betonba döngölte a kis, még erőre nem kapott pártokat.
Véleményem szerint ma három olyan párt van, akinek nem kell fizetnie a kopogtatócédulákért. Azok a pártok, melyeket a közvélemény-kutatók egyértelműen a parlamentbe pozicionálnak. Persze a Fidesznek és az MSZP-nek sok alkalmazottja is van, esetükben ellenben nehéz lenne különválasztani, hogy ők épp milyen minőségben dolgoztak, gyűjtöttek. A Jobbik körül meg szokatlanul nagy a „lelkesedés”. Ijesztő előretörésük, sokkal inkább az MSZP–SZDSZ neoliberális és korrupciós ügyektől terhes (közben az üvegzseb kiszakadt) politikájának következménye, mintsem a Jobbik zsenialitásáé. Ők az MSZP „üzemanyagán” győzik aktivistákkal.
A többiek, akik szintén hozzá szeretnének férni a tortához, teszik, amit tudnak. Adják, veszik, cserélik, gyűjtik, gyűjtetik. Botrányos az egész, úgy ahogy van, választási biztosságostól, törvényestől, és a szégyenletes törvényt megváltoztatni képtelen parlamenti pártoktól. Kettő közülük, most saját kardjába dőlt. A két legnagyobb rendszerváltó párt. Hol van már azaz idő, mikor egymást túllicitálva a demokrácia bajnokai voltak. Mára sikerült szétverniük önmagukat. Megérdemlik. A kispártok szereplését, pontosabban kiiktatását a nulladik forduló szabályozza. Azok, akiknek nincsenek százmilliói, labdába sem rúghatnak. Az eredmény elszomorító. Elvesztegetett ajánlószelvényekről, szavazatokról, kopogtatócédulákról, elfecsérelt demokráciáról szól. Ilyen a demokrácia magyar módra.
Droppa György, a Zöld Baloldal elnök
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!