A választások egyértelmű esélyese a Fidesz-KDNP szövetség, amely
Hajdú-Bihar megye mind a kilenc egyéni körzetében „mindent visz” már az
első fordulóban.
Nincs ok kételkedni a szellemi gyarmatosítók sikerében (a mértéket azonban majd meglátjuk), hiszen aki eltérően gondolkodik, nem kap nyilvánosságot. Az egyoldalúságban testet öltő kommunikációs deficithez nagyban hozzájárul a mindennek, mindenkori, feltétel nélküli elfogadása. Ez azért lehetséges, mert valami megmagyarázhatatlan lojalitás, (szervilizmus?) kerítette hatalmába a városlakókat. Büszkék is elöljárójukra, hiszen országosan is „odamond”, ott van a frontvonalban, jó a sajtója. Tévedés ne essék, nem az egészséges lokálpatriotizmus ellen szólok! A cívis gyökerek büszkén vállalhatók. Csupán nem hiszek a tökéletességben, a tévedhetetlenségben, a cáfolhatatlanságban. Azt sem vitató el, hogy születtek dicsekvésre okot adó dolgok az ország legnagyobb vidéki városában az elmúlt években. Ugyanakkor nem korrekt, ha elhallgatjuk: ezek nem kizárólagosan önkormányzati (nem is kormányzati!) érdemek. Több tényező kedvező egybeesése (határok közelsége, történelmi adottságok, gyógyvizek, stb.) vezet a fejlődéshez.
A látványpolitizálás, a kulturális fellegvár egyébként tiszteletreméltó megteremtése azonban még nem teremt munkalehetőséget. Nem azon kell keseregni, hogy nem jön a tőke, hanem helybe kell hívni! Ha a befektetők elmaradnak, annak oka van. Ezeket kell feltárni! Amíg a problémákat eltussolni igyekszik az ország bármely települése, csak az átutazó vendégeket ejti ámulatba. Ezért is „veszélyes” a helyi sajtóbirodalmak szűk érdekmezsgyén való evickélése, majd beszivárogtatása az országos médiumokba. Mert mit lát, hall az ország? Csak a szépre emlékezik. És elhiszi: ha megy ez kicsiben, jó lesz nagyban is! Meg sem gondoljuk: a nagyítás nem lesz méretarányos. A helyi eredmények szervezéselméletileg sem kumulálódnak automatikusan.
A Fidesz-KDNP Kósa Lajoson keresztül most azt igyekszik demonstrálni: csak egy olyan ország nézhet sikeres jövő elé, ahol partvonalon kívülre szorítanak mindenkit, aki tőlük eltérően gondolkodik. Pedig az értelmes közösségi viták megtermékenyítőleg hat(ná)nak az értékelvű politizálásra. A hegemón törekvések a demokrácia ellenében hatnak. A sajtó esetében pedig ez különösen veszélyes: az interaktivitás elfojtása a kirekesztés egyik megnyilvánulása.
Dr. Nagy Zoltán, Debrecen
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!