Kedves Naplóm!

 azzal írok a mai napig. Próbálkoztam én írógéppel is, de amikor visszaolvastam a leírt mondatot, nemcsak ékezetek, de néha szavak is hiányoztak. Aztán megesett, hogy percekig keresgéltem a klaviatúrán egy-egy betűt, végül feladtam. Számítógéppel már nem is kísérleteztem. Így hát maradt a nagyméretű spirálfüzet – amely előtt most is ülök – meg a macskakaparás, amelyet feleségem csodálatos képességével megfejt, majd legépeli, és valamiféle elektronikus úton eljuttatja a szerkesztőségbe.
Szóval miről is kéne írnom, ami említésre érdemes? Politikáról semmiképpen, hiszen mához egy hétre választás lesz, de én a legszívesebben már most elkezdeném a kampánycsendet, és fenn is tartanám a következő negyven-ötven évben.
Persze tudom, ez olyan képtelenség, mint ha azt kívánnám, hogy ne legyen többé korrupció, érjen véget a gyűlölködés, a kirekesztés, és a magyar válogatott nyerje meg a következő futball-világbajnokságot.
Meg aztán, három hét múlva jön a választások második fordulója, és a közben lévő két hétben folyik majd a mocskolódás, a sárdobálás, a plakátátragasztás, jönnek majd a leleplezések, a feljelentések, a példaértékű ítéletek, és sorolhatnám a válogatott fogásokat politikai életünk kifogyhatatlan eszköztárából.
Így telnek majd a napok, a hetek, közben itt a tavasz, süt a nap, zöld fűcsomók bújnak elő a földből, és az aranyesőn kezdenek kipattanni az első rügyek. Ja! És nem utolsósorban húsvét van, a feltámadás ünnepe. Sonka, kalács, kemény tojás az ünnepi asztalon és a gyerekeknek a húsvéti nyuszi ajándéka, eldugva a kertben.
Ami pedig a választásokat illeti: én a tavaszra szavazok. Ugyanis abban még soha nem csalódtam…

Gálvölgyi János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!