Kit érdekel Gyurcsány tévéje?

Nagyra tartom az oknyomozó újságírást. Mindennél nagyobb szükség van rá, hiszen – főleg a kisember – számára átláthatatlan folyamatok zajlanak a fejünk fölött, melyeknek mi csupán elszenvedői, vagy tétlen figyelői vagyunk, és csak értetlenkedünk, mint Daróczi Dávid valószínű öngyilkosságán. Hiszen azt gondolhatnánk, aki egy lemondott miniszterelnök kormányának szóvivője volt, és ezt kibírta, azzal rosszabb már nem is történhet. Egy-egy történés okai azonban többnyire több szálon is futnak, sokszor egymástól független események szerencsétlen sora vezet a végkifejlethez. Ezeket kibogozni mindig érdekes, és sokszor cseppet sem veszélytelen feladat.
Díjazom a Célpont stábjának azon igyekezetét, hogy kifejezetten rázós ügyekkel foglalkoznak, amelyek persze a nagy nyilvánosságot is foglalkoztatják. De kíváncsian várom, vajon mikor fognak egyszer egy olyan ügy nyomába eredni kameráikkal, amely uram bocsá’ a Fidesz berkeihez köthető turpisságok mélyére vezet.
„Üdvözlöm önöket, Krakkó Ákos vagyok. Gyurcsányéknak tönkrement a tévéje. Ez a Célpont” – mondta a műsorvezető már első mondatában, olyan maró gúnnyal, amitől még egy hordó káposzta is megsavanyodik Vecsésen. Nálam itt úszott el a tekintélye és dőlt meg a műsor komolysága. Semmivel sem különb ez a stílus annál, mintha egy mórickás viccet dobott volna be az aperitif mellé. Nem bánom, ha a hangvétel fókuszos, avagy Frei dossziés,
és úgy beszélne, hogy „Célpontban a magyar szakszolgálatok zuhanórepülése, avagy a légörvényben vergődő nemzetbiztonság”. De végig zavart ez a hangnem, hogy a másik riportot idézzem: „drágán megfizettek a kispajtások a kitalált táborokért. Az ifjú szoci őrs 16 tagját egy kivételével bűnösnek találta a bíróság. Az őrsvezető Zuschlag 8 évet kapott […] Célpontban a büntetés és a rajparancsnokok, akik megúszták”. Ez már nem is egészséges irónia, nem is jogos gúny, hanem puszta káröröm. „Zuschi nyilvánvalóan bízott a rácson kívüli befolyásos haverjaiban” – épp az ilyen megfogalmazások miatt érezhetjük azt, hogy nem tárgyilagosak, így pedig nem lehetnek igazán hitelesek sem. Milyen alapon Zuschiznak? Teljesen nevetségessé teszik magukat. Lehetne ezt elegánsan is, attól még a tények magukért beszélnének, így viszont úgy tűnik, mintha árulkodó óvodások mószerolnák be a másikat.
Egyébként korrekt lett volna a Zuschlag-ügyről készített összeállítás, profin volt felépítve, megvágva, jó volt a drámaiságot keltő zene is, csakhogy a riport ahhoz képest semmilyen újdonságot vagy exkluzív információt nem tartalmazott, mint amit az újságokban bárki elolvashatott. Hacsak nem annyit, hogy önkényesen kiragadott részleteket mutattak be a bírósági tárgyalásokon készített felvételekből. Valódi oknyomozás nem történt, ez csupán dokumentáció volt, egy érezhetően szubjektív szemszögből. Az izraeli gépek berepüléséről szóló riportban már több újságírói munka volt, megszólaltattak több szakértőt és elsőként a sajtóban még az ügy folytán felfüggesztett légi irányítási vezetőt is, ám kérdésekkel őt sem szorongatták meg, mintha örültek volna, hogy csak azt mondja, ami nekik kell.
De hát a Hír Tv műsorát nem köti a pártatlanság kötelezettsége – mint mondjuk a köztévé legnagyszerűbb oknyomozó riportműsorát, a Szempontot, melyet azóta is visszasírok –, holott ezen a szinten ez már saját, belső szakmai, etikai norma, vagy legalább is munkáltatói elvárás kellene legyen. A Célpont mintha csak a saját közönségének beszélne. Kit érdekel, hogy Gyurcsánynak kigyulladt a háza és tönkre ment a tévéje? Úgyse nézné a műsorukat ő meg a magafajták.

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!