Hiánypótló művészkönyvek jelennek meg egymás után a minőségre kényes
Mundus Kiadó nemrég indult Acropolis Artium sorozatában. Közülük például
Marosvölgyi Gábor Gulácsy-monográfiája már mintaszerűen megfelelt annak
a nem egyszer figyelmen kívül hagyott követelménynek, hogy  „élvezhető
közelségbe„ hozza az olvasókhoz a szóban forgó művészek munkásságát.


Nem kevésbé érdekfeszítő kiadvány a sorozat ismét biztos ízléssel megszerkesztett kötete is, bár nemcsak azt foglalja magában, amire a címe – Iszlám művészet – utal. A könnyen kézben tartható képtáblák az iszlám jegyében született jellegzetes iparművészeti alkotásokat mutatnak be rövid magyarázatokkal. A választékos együttes vonzó összképet nyújt a kilencedik – tizenhatodik századi (!) mesterek bámulatos kivitelezői tehetségéről, fáradhatatlan szorgalmáról.
A csodás szőnyegek, selymek, vésetek, zománcok és miniatúrák úgy növelik egymás hatását, szellemi kisugárzását, hogy minduntalan visszalapozásra késztetnek, ellenállhatatlanul csábítanak a motívumok és részletek tüzetes vizsgálatára és összevetésére.
A sajátos ázsiai hangulatú gyűjtemény létrejötte persze nem a véletlennek köszönhető. Valamennyi darabja a világhírű Keir gyűjteményből való. Tulajdonosuk pedig Unger Ödön, akivel 88 éves korában készített számadó életútinterjút Martin József. A lényegre törő beszélgetés mindenek felett a jótékonyan megszállott, kiváló képességű ember gyűjtői portréját rajzolja meg.
Kiderül belőle, hogy 16 évesen vásárolta első szőnyegét, természetesen szánalmas állapotban. Innen kezdve valamennyi műtárgyának megvan a maga izgalmas, remekül elmesélt története. Esztétikai indíttatású – ahogy ő mondja – vadászösztöne soha nem hagyta nyugodni. Az újabb fölfedezések gyakran hozták kockázatos, de végül eredményes döntési helyzetekbe. A gyűjteménygyarapítással eltelt évtizedek gyakorlati tapasztalatai révén lett a téma szakembere, és számos nemzetközi kiállításával az előkelő ismeretbővítés apostola.  Martin József tapintatos kérdéseire adott szerény válaszaiból értesülhetünk mecénási gyakorlatáról is. Sokszor tízmilliós adományainak fontosságát és jelentőségét méltán hasonlítja a Nemzeti Múzeumot alapító Széchényi Ferencéhez Kovács Tibor, a múzeum volt igazgatója.
Az öncélú  vagyonéhség kórságában szenvedő mai újgazdagokkal szemben ugyancsak ő állítja Unger Ödönt az igazi értékmentők példaképének. Tőle a műalkotásokban való érdek nélküli gyönyörködés tudatos képességét sem ártana eltanulnunk.

B.P.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!