Kom­men­tár

Mindössze egy lakonikus mondat a szóvivői közleményben arról, hogy a fővárosunkban vizitelő amerikai szenátorok csoportja egy találkozón a kormányfői hivatalban aggodalmának adott hangot a magyar szélsőjobb megerősödésével kapcsolatban. Választások előtt nem illik beleszólni egy másik demokrácia belpolitikájába, aminthogy a szavazás után meg illik tudomásul venni annak eredményét, ámde a szélsőjobb vészes előretörése aligha csupán magyar belügy. S még kevésbé lesz az. Máris készülhetünk rá, hogy nagyon is hatni fog külügyeinkre, s korántsem kedvezően.
Bár hatását máig vitatják, a közvetlen szomszédságunkat sújtó Haider-ellenes szankciókat nem annyira az osztrákok megbüntetésére, mint inkább a kelet-európaiak elrettentésére hozta egy évtizede az Európai Unió. A különböző szélsőségesek térnyerése Európa-szerte ma már valószínűtlenné teszi hasonló formális karantén meghirdetését, de nagyot tévednénk, ha azt hisszük: nyugati partnereink zokszó nélkül veszik majd tudomásul a honi újnyilasok nem is kis létszámú parlamenti jelenlétét. S nem kell nagy fantázia előre látni a jövő hétfői címeket a nemzetközi sajtóban, amely egészen biztosan riadót fog fújni. S hazánkat sajnos pellengérre ülteti.
Hiába is okoskodnánk Slotáékat, vagy belga, holland, meg egyéb – idegengyűlölő, ultraradikális – pártokat emlegetve, ha egyszer a brit sajtó rutinszerűen újfasisztának,  a német pedig neonácinak nevezi a mi szélsőjobboldalunkat, amelynek rasszista, antiszemita megnyilvánulásai a hozzá közel álló honlapokról leolvashatók. Amikor a Jobbik nagy-britanniai szövetségese tört előre vészesen a tavalyi európai parlamenti választások előtt, még az anglikán egyház feje is szükségesnek tartotta a nyílt fellépést ellenük. A nyílt antiszemitizmus, a holokauszt rendszeres vitatása nyilván elfogadhatatlan az atlanti világban, s ennek bizonyára komoly hatása lesz szövetségesi és partneri kapcsolatainkra is. S ez nem csupán a választások utáni kormány gondja lesz, hanem az egész demokratikus közéleté. Kivált fel kell készülnünk a szomszédsági reagálásokra, hiszen a nyílt irredentizmus, a tüntető Trianon-tagadás villámgyorsan újjáélesztheti a Kis Antantot, ami ma az ellenünk való lobbizást fogja jelenteni azokban az európai, atlanti intézményekben, amelyeknek majd mindannyian tagjai lettünk. Belügyünk e vészes fordulata nagyon is külügyeink meghatározójává válhat, annak minden kárával.

A.J.     

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!